Gyakran feltett kérdések - Egyetemi felvételi követelmények

IGEN – Az illetékes hatóságoknak joguk van előírni, hogy a jelentkezők nyelvvizsgát tegyenek. A szabály alkalmazása során azonban szem előtt kell tartani az arányosság elvét, és lehetőség szerint biztosítani kell, hogy az egyéni körülmények függvényében kivételt lehessen tenni – például abban az esetben, ha a jelentkező korábban olyan országban élt, illetve dolgozott, ahol a kérdéses nyelvet beszélik.

ELKÉPZELHETŐ, HOGY IGEN – A tagállami kormányok kizárólagos hatáskörébe tartozik az egyetemi képesítések elismerése. Az Európai Bizottság csak akkor intézkedhet ilyen ügyekben, ha:

• a képesítés elismerésének megtagadása állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül;
• az aránytalanul hosszadalmas vagy költséges eljárások az Ön szabad mozgásának korlátozásaként értelmezhetők.

Lehet, hogy az ENIC-NARIC en (a felsőfokú képesítések elismerésével foglalkozó európai szintű hálózat) fogadó országban működő központja segíteni tud Önnek úgy, hogy az ügy rendezése érdekében felveszi a kapcsolatot az Ön hazájában működő partnerintézménnyel.

Elvileg nincs akadálya annak, hogy ön egy másik uniós országban kezdje meg az egyetemet. Fontos azonban tisztában lennie azzal, hogy mindegyik tagország saját hatáskörben határozhatja meg, milyen szintű középfokú tanulmányok elvégzését szabja feltételül az egyetemi felvételhez. Ön a vonatkozó követelményekről pontos tájékoztatást kap majd attól az intézménytől, amelyikhez be kívánja adni a jelentkezését.

Ez az adott országtól, egyetemtől és szaktól függ. Általános szabályként azonban elmondható, hogy a következő dokumentumokat kérhetik be Öntől:

• a tervezett tanulmányok szempontjából lényeges összes felsőfokú képesítést igazoló eredeti okmányok,
• önéletrajz (pl. Europass önéletrajz – a sablonfájl használata révén Ön európai szinten egységes és könnyen áttekinthető formában tudja ismertetni iskolai végzettségét, korábbi tanulmányait).

Ez a kérdés nem tartozik az európai uniós szabályok hatálya alá. Az egyetemek joggal követelik meg diákjaiktól, hogy rendszeresen részt vegyenek az előadásokon és a szemináriumokon. Elképzelhető, hogy a rendszeres óralátogatás szempontját szem előtt tartva azt az álláspontot képviselik, hogy diákjaik egyidejűleg nem folytathatnak tanulmányokat egy másik, hasonlóan magas követelményeket támasztó felsőoktatási intézményben.