A Római Szerződés aláírását követő időszak eseményei közül melyik a legemlékezetesebb az Ön számára?
Etienne Davignon, belső piacért, vámunióért és iparért felelős biztos (1977–1985), alelnök (1981–1985):
Számomra a legemlékezetesebb esemény az Európai Unió létezésének legkézzelfoghatóbb jelképe, az euró bevezetése. Az európai integrációnak köszönhető változásokat a közös pénz mindennapi használata során érezhetjük át igazán. A történelemkönyvekben az áll, hogy az állam egyik megkülönböztető jegye a fizetőeszköze. Több millió európai azonban új fejezetet nyitott a történelemben azzal, hogy nemzeti valutáját közös pénzre cserélte. Az euró a háborúktól oly sokat szenvedett kontinens egységének szimbólumává vált. Számomra az euró használata során érhető tetten a legkézenfekvőbb módon az a hatalmas átalakulás, amelyet a Római Szerződés indított el. Az európaiak az egységes pénznem bevezetésével a történelemben egyedülálló modellt állítottak fel: a nemzetek közös akaratán alapuló Uniót.
Frans Andriessen, versenypolitikáért felelős biztos (1981–1985), majd a Jacques Delors által vezetett első Bizottságban mezőgazdasági, a másodikban külkapcsolati és kereskedelempolitikai biztos (1985–1993):
Kétségtelenül a berlini fal 1989-es leomlása és az azzal járó következmények: a megnyíló lehetőség az európai integráció egész kontinensre történő kiterjesztésére – az Európai Unió elnevezés akkortájt még nem volt hivatalosan elfogadott –, Németország újraegyesítése, a Varsói Szerződés felbomlása és a Szovjetunió széthullása. Sajnos azonban bővítési stratégiáink végrehajtásához olyan módot választottunk, mely nem volt összhangban a problémák nagyságrendjével. Túl nagy hangsúlyt fektettünk a terjeszkedésre, és nem figyeltünk eléggé az integráció elmélyítésére. Emiatt intézményi téren mondhatni zsákutcába jutottunk. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a berlini fal leomlása történelmi pillanatot képvisel Európa, az európai integráció és a világ számára.
Milyen reményeket fűz Európa következő 50 évéhez?
Etienne Davignon: Az elkövetkező évekre annyit kívánok csak, hogy a tagállamok megőrizzék az európai integrációba vetett bizalmukat. Továbbra is eltökélten kell törekedniük arra, hogy megfeleljenek az 50-es években indult kezdeményezés alapeszméjének, és egymás iránt szolidaritást tanúsítva, közös erővel és akarattal azon fáradozzanak, hogy kezükben tartsák sorsuk irányítását. Jövőnket nekünk magunknak kell alakítanunk, nem hagyhatjuk, hogy a vakvéletlen kénye-kedve szerint sodorjon bennünket. Továbbra is eltökélten kell törekednünk arra, hogy meghatározzuk azon kérdéseket és területeket, amelyekkel kapcsolatban együtt kell működnünk. Fontos, hogy a konkrét, egyedi célokat átfogó, általános cél vezérelje. Ez pedig nem lenne más, mint hogy továbbra is közös erővel alakítsuk a világot, amiért felelősek vagyunk, és amit az utánunk következő generációkra hagyunk. Európánk az értékek közössége; olyan unió, mely nemcsak eltűri a sokféleséget, de teljes mértékben fel is vállalja azt. Mindannyiunk vágya, hogy Európát az egység és a sokféleség, a gazdasági fejlődés és a társadalmi igazságosság jegyében alakítsuk ki. Olyan Európát szeretnék, amely megőrzi az elmúlt 50 év során a szolidaritás és az integráció terén elért vívmányokat, és szorosra fűzi kapcsolatait együttműködő partnereivel.
Frans Andriessen: Nagyot változott a világ az elmúlt 30–40 évben! Az a benyomásom, hogy az átalakulások felgyorsultak a globalizáció hatására. Kína, India és Latin-Amerika gazdasága gyorsan fejlődik, az Egyesült Államok presztízse és befolyása pedig gyengül. Gyökeres változások várhatók a következő években, így nagyon nehéz bármifajta jóslásba bocsátkozni. Mindamellett úgy hiszem, hogy a következő években az éghajlat, a környezet, az energia, az erőforrások és a víz lesznek azok a legfontosabb területek, ahol a felmerülő globális problémák kikényszerítik, hogy az Európai Unió további előrelépést érjen el az integráció terén, hasonlóan ahhoz, ahogy ötven évvel ezelőtt a háború elkerülésére való törekvés kikényszerítette az integráció létrejöttét. Az emberiség létét fenyegető súlyos problémák hatására talán sikerül olyan együttműködést kialakítani a világ többi részével, amelynek nyomán közös megoldást találunk e kérdésekre. Ez csupán egy lehetőség, aminek a valóra váltásáért tennünk kell. Európa nem természetes történelmi fejlődés, hanem emberi akarat eredménye. Ha akarjuk, és a körülmények is hozzásegítenek, újra előreléphetünk – megmenthetjük a világot az eljövendő generációk számára.
