Idén júniusban Wim Wenders
Brüsszelbe látogatott, hogy részt vegyen az uniós intézmények által rendezett nyilvános vitán, mely a „Beszélgetések Európáról” nevet viselte. A német filmrendező, akinek nevéhez olyan világhírű alkotások fűződnek, mint a „Berlin fölött az ég”, örömmel áldozott időt arra, hogy megossza velünk Európával kapcsolatos gondolatait.
Mit jelent az Ön számára európainak lenni?
Gyermekként megkönnyebbüléssel ébredtem rá, hogy más is lehetek, mint német. Felismertem, hogy másként is definiálhatom magam, nemcsak a háborús Németország szülötteként. Az európaiság eszméje mentes mindennemű nacionalista felhangtól. Így tehát már 10 éves korom óta lelkesen hiszek az európaiság eszményében!
Az Európához tartozás gondolatát vonzónak találtam, mert megszabadított attól a tehertől, amelyet a nemzethez tartozás jelentett számomra. Utóbbira ugyanis soha nem vágytam. Német vagyok, iskoláimat mind Németországban végeztem, német anyanyelvem határozza meg, milyen formát öltenek, sőt azt is, milyen tartalmat hordoznak gondolataim, de boldoggá tesz a tudat, hogy európainak tekinthetem magam.
Ön szerint az Európai Unió utóbbi 50 év során elért eredményei közül melyek a legfontosabbak?
Azt hiszem, az európai egységgondolat, az 50 évvel ezelőtt megindult integráció meghatározóbb elképzelésnek bizonyult, mint bármely más politikai eszme az európai történelem folyamán.
Európában hosszú ideje békében élünk. A kontinensen a párbeszéd teljesen új kultúrája honosodott meg, s a fejlődés is nagyobb léptekkel halad, mint a világ más pontjain.
Ötven év alatt valósággá vált mindaz, amiről gyermekkoromban az emberek beszéltek, a közös valuta éppúgy, mint a határok felszámolása.
Európára most az a feladat vár, hogy megtegye a soron következő lépést, és meginduljon az önmeghatározás irányába.
Melyik az Ön kedvenc európai filmje?
A Lakótársat keresünk . Az én generációm tagjai számára az utazás luxusnak számított. Manapság, az olcsó repülőjegyek korában a fiatal európaiak már gyakrabban kelnek útra. Időnként az embernek szinte az az érzése támad, hogy a fiatalok minden hétvégéjüket másik országban töltik. A „Lakótársat keresünk” pontosan közvetíti ezt az életérzést, és bemutatja azt a kalandos, zűrzavaros világot, mely egyet jelent Európával. Semmi nem hordoz magában annyi ihletet, mint a káosz. Ezért is lettem filmrendező. A zűrzavarban meg kell találni a jelentést, ami a káoszt értelmet hordozó egésszé alakítja, s amelyet megragadva történetet mesélhetünk el, érzelmeket közvetíthetünk. A művészek számára a káosz szolgál a legtöbb ihlettel, és napjaink Európájában a káosz az úr.
