Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Tej dizájnerüvegből, csoki dizájnerdobozból – Mihály Zsófi munkássága

Mihály Zsófia, a 23 éves dizájner egyedi csomagolás-kollekciókat tervez. Legutóbb pálinkás tejcsokikat csomagolt be különleges módon. Zsófival arról is beszélgettünk, mit gondol a szakmájában dolgozók munkaerő-piaci helyzetéről.

Mikor kezdtél el a rajzolással foglalkozni?

 

A rajzoláshoz kötődő szenvedélyem egészen régre nyúlik vissza. Nagyjából 10 évesen elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és  akkor a szüleimmel leültünk és utánanéztünk, hogy milyen lehetőségek vannak. Azóta nem is tértem le az ott megálmodott útról. Középiskolába a Kisképzőbe jártam, onnan felvételiztem a MOME-ra. Tervezői szemléletem kialakításához, (amely egyébként szerencsére folyton alakul) nagyban hozzájárult, hogy középiskolában és alapképzésen tárgytervezéssel foglalkoztam, és megtanultam felhasználói szempontok alapján tervezni.

 

Ha jól tudom, nem csak formatervezéssel foglalkozol…

 

A BA diplomámat üvegtervezésen szereztem, és jelenleg a MOME mesterképzésén tanulok végzős formatervezés szakos hallgatóként. De nem határolnám be magam formatervezőként/tárgytervezőként; általában a grafika és illusztráció világában mozgok, dolgozom és kísérletezem. Így elsőre talán kicsit sokfélének hangzik, de hiszem, hogy mindezek a területek nagyon szorosan összekapcsolódnak.

 

Igyekszem egyre szélesebb területről tanulni és inspirálódni, sohasem unatkozom. Az előző szemesztert Erasmus ösztöndíjjal Plymouth-ban töltöttem a Plymouth College of Art-on. Ott kezdtem el komolyabban érdeklődni a fenntartható tervezés iránt − bár hozzáteszem, erre a MOME-n is nagy hangsúlyt fektetnek. Fontos táptalaja volt ez a félév a leendő diplomamunkámnak és szakdolgozatomnak, amelyek a környezettudatos gyermeknevelés kérdésköréhez kapcsolódnak.

 

Hogyan jellemeznéd az alkotói stílusod?

 

Bár törekszem „saját, jól felismerhető stílus” kialakítására, emellett azonban az illusztrációimban is a célközönség igényeit szem előtt tartva a funkcionalitást helyezem előtérbe.

 

Az abszolút szerelemprojektem egy macskás illusztrációkon alapuló márka felépítése. Két éve készült az első Liza is a lazy cat illusztráció, azóta, ha van némi szabadidőm, ezen dolgozom, igyekszem fejlődni és egyre jobb lenni ebben is. A tipók például sokat javultak az elmúlt néhány hónapban, ahogy én is egyre többet tanultam... de nincs megállás. Legutóbbi munkám a csomagolástervezéshez köthető, a Passionate első − gyümölcspálinkákkal töltött – csokoládékollekciójához tervezhettem megjelenést. Nagyon jó volt ezen a projekten dolgozni egy dinamikus csapatban. Már várom a következő kollekció munkáit is.

 

Mennyire vannak már megrendeléseid?

 

Vannak időszakok, amikor nagyon a nyakamba szakadnak a megrendelések, és akkor hónapokig párhuzamosan futnak a különböző ötletelések és kivitelezések, aztán meg másfél-két hónapig semmi.

 

Egyelőre nincs a szó statikus értelmében vett munkahelyem, szabadúszó vagyok. Szeretek úton lenni a laptopommal, a tolltartómmal és a sketchbookjaimmal (vázlatfüzet – a szerk.). Ekkor élvezem, hogy munka közben is szabad vagyok, de valószínűleg, ha lehetőségem lenne megállapodni, akkor is boldog lennék, hiszen azt csinálom, amit mindig is szerettem volna, és amit egyébként többnyire a szabadidőmben is tennék. Jelenleg a Fenntarthatósági Nap idei pályázatára készülünk egy csoporttársammal – nagyon jó barátnőmmel, Mikus Elizával.

 

Mit készítetek a Fenntarthatósági Nap idei pályázatára?

 

Egy − még a BA képzés első évében felmerült − közös ötletünket keltettük életre. A nagyvárosokban megfigyelhető „társas magány” problémájára keresünk enyhítő megoldást. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek kicsit közvetlenebbül viszonyuljanak egymáshoz. Az általunk készített tárgy az első lépést hivatott megtenni efelé. A többi a használókon múlik. Többet egyelőre nem árulhatok el, de hamarosan feltöltjük Behance-re, és ha minden jól megy, szeptember 26-án, a rendezvény keretein belül is megtekinthető lesz.

 

Említetted, hogy voltál Erasmus ösztöndíjjal Plymouth-ben. Tartod esetleg az Unión belül a kapcsolatot más szakmabeliekkel?

 

Igen, Plymouth-ban az egyik csoporttársam egy cseh lány volt, vele szinte minden nap beszélünk azóta is; egy formatervezést tanuló erdélyi lányt is megismertem kinn, ő épp a napokban költözik Budapestre; illetve egy román formatervező fiúval alakult ki szorosabb kapcsolat köztünk, ő a Plymouth University-n tanult Erasmus ösztöndíjjal. Valamint a napokban vettem fel újra a kapcsolatot az ottani konzulenseimmel a szakdolgozatom miatt.

 

Mit gondolsz, mennyire könnyű avagy nehéz a munkavállalás a Te szakmáddal Magyarországon, illetve az Európai Unióban?

 

Őszintén szólva nem igazán merült fel bennem, hogy Magyarországon maradjak és itt vállaljak munkát, úgyhogy nagyon nem is néztem körül. Szabadúszóként szerintem lehet itthon boldogulni, de csak ha nem veszed személyeskedésnek, hogy a legtöbb megrendelő nem szeretne egy Happy Meal menü áránál többet fizetni a kreatív munkáért. De aztán annál nagyobb boldogság, ha végül befut egy érdekes megrendelés.

 

A londoni munkapiacot viszont folyton figyelem. Ott mindig sok jónak ígérkező és épp betöltetlen állás van a szakmában, persze nyilván a verseny is sokkal nagyobb értük, de ettől csak még izgalmasabb. Egyelőre még nem jelentkezem álláshirdetésekre, csak naprakész szeretnék lenni, ha majd arra kerül a sor.

 

Mészáros Alexandra

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: h., 21/09/2015 - 21:54


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!

Kapcsolódó linkek