Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Vipassana – tíz nap a saját világom körül

Tíz nap intenzív meditáció a világtól elzárva nem könnyű feladat. Azonban, ahogy a mondás tartja, az élet a komfort zónánk határain kezdődik és a Vipassana meditáció számomra bebizonyította, mennyi erőt ad a korlátaim legyőzése.

Viszlát megszokott élet

“Akkor kérlek, rakd az összes elektronos eszközödet, könyvedet és szépségápolási termékedet ebbe a zacskóba.” Csak mikor már javában lapátoltam át hátizsákom tartalmát a nagy fekete zsákba kezdett el bennem tudatosulni, mire is vállalkoztam. Azért jöttem a Bali szigetén fekvő isten háta mögötti hegytetőre tíz napra, hogy az élet értelmének pontos definíciójával térjek vissza. Azonban mialatt arra bíztattam magam, hogy vágjak bele ebbe az egyedi kalandba, próbáltam elkerülni azoknak a szabályoknak a gondolatát, amik kötelezően hozzá tartoztak a tapasztalathoz: tilos a beszéd, a szemkontaktus, az elektronikus vagy szórakoztató eszközök használata, a nap nagy részét kötelező meditáció tölti ki, ellenben csak maximum hat óra marad alvásra és enni is csak napi kétszer ehetünk, délben utoljára. Hirtelen tele voltam kétségekkel: mikor volt utoljára olyan, hogy napokon keresztül gondolataim börtönébe voltam zárva? Lehet, hogy olyan ijesztővé válnak majd, hogy nem tudok megbírkózni velük? És hogy töltsem meg a napjaimat, amikor mindent, ami szórakoztatóvá tehetné azokat fel kell adnom?

 

Egy lépéssel magam felé

Amikor a gond megszólalt reggel 4 órakor a következő nap, az első reakícióm az volt, hogy átforduljak a másik oldalamra és aludjak tovább. A testem minden sejtje hevesen tiltakozott az ellen, hogy ilyen korán keljek fel. Azoban, lelkesítve a megvilágosodás gondolata által, lassan kikászálódtam az ágyból és elindultam a meditációs kunyhó felé a sötétben. A számomra kijelölt párna már oda volt készítve, de ebben a pillanatban még foglalmam sem volt, hogy a kényelmes türkisz tárgy mennyi küzdelem helyszíne lesz majd: amikor a fájó hátamat próbálom megregulázni, ami tiltakozik az egyenesen ülés ellen és amikor a megannyi kusza gondolatot próbálom majd megzabolázni.

 

De a legnagyobb ellenségem mégis a hasam lett. Az otthoni kiadós étkezések után már az is kihívást jelentett volna számomra, hogy áttérjek a könnyű vegetárinus ételekre, de azzal, hogy csak napi kétszer ehettem belőlük igencsak nehezen birkóztam meg. A meditáció legmélyebb pillanatai alatt előhívtam néhány rég elfeledett emléket, de mind úgy végződött, hogy a gondolataim annak felidézése felé kalandoztak, hogy utána mi volt vacsorára. Azonban pont emiatt, azok a pillanatok, mikor a füvön ülve a hegyi napsütést élvezve fogyasztottunk egy tálnyi egészséges ételt, hatalmas örömforrássá váltak. Lassan mindenki megtanult igazán megízlelni minden falatot és a teljes figyelmüket az evésnek szentelni, ami számomra hatalmas felüdülést jelentett a rohanó életmódom során két feladat között bekapkodott ebédek után.

 

A hatodik napon történt, hogy elaludtam a WC-n. Bár gyorsan fel is ébredtem, amit a fejem a falhoz ütődött, abban a pillanatban megértettem, hogy a testem küszködik a megpróbáltatások súlya alatt. Már nem voltam éhes a nap minden pillanatában, de komolyan elgondolkoztam, hogy vajon ez a hatalmas energiabefektetés megtérül-e majd. Mikor végignézem a meditációs termen, elgondolkoztam, hogy valószínüleg mások már a megvilágosodás állapotában lebegnek, amikor én még mindig a testi igényeim kielégítésével küszködök. Azonban, aznap este megtapasztaltam, milyen gondolatok nélkül lenni perceken keresztül. Fantasztikus érzés volt: mintha összeolvadtam volna mindennel, ami körülvesz és mintha minden békés és harmónikus lett volna körülöttem. Majd az ezt követő este mikor kijöttem a meditációs házból, úgy éreztem, át tudnám ölelni a világot. Késznek éreztem magam, hogy elengedjek minden haragot és keserűséget. Abban a pillanatban tudtam, hogy velem is megtörtént a csoda.

 

Mikor a gong utoljára szólalt meg a tizedik napon, tudtuk, most más jelentéssel bír: arra invitált minket, hogy lassan kezdjük meg a visszautat az igazi világba, első lépésként azzal, hogy elkezdünk beszélgetni egymással. Amikor először hallottam, hogy a Vipassana alatt a szervezők fél napot szentelnek arra, hogy segítsenek a résztvevőknek újra kapcsolatba lépni másokkal, muszáj volt nevetnem, annyira hihetetlennek tűnt az az elgondolás, hogy tíz nap alatt ki lehet esni abból, amit egész életünk során gyakoroltunk. De amikor eljött az idő, hogy én törjem meg a saját csendemet, egyszerűen nem jöttek a szavak és néhány sikertelen próbálkozás után annyira kétségbe estem, hogy feliratkoztam, hogy elmondjak a gurunak, hogy valószínüleg a nagy világ nem nekem való.  

 

Valami megváltoztott

 

Ragaszkodtam ahhoz, hogy nincs szükségem rá, hogy kocsival vigyenek vissza a legközelebbi városba: olyan gyorsan tűnt volna, hogy fél óra alatt térjek egyik állapotból a másikba és még nem éreztem rá késznek magam. Ehelyett úgy döntöttem, gyalog megyek majd vissza oda, ahonnan jöttem. Felvettem a hátizsákomat, amit újra nyomott a sok, mostmár feleslegesnek tűnő kütyü súlya és lassan elindultam rízsföldek és álmos falvak mentén. Ilyesztő képként ötlött fel bennem a 35 órás munkahét, a mobiltelefonok és a gyorséttermek gondolata, amik vártak rám a másik oldalon, de gyorsan elhesegettem őket. Néztem, ahogy a helyiek lassan a földek felé indultak, hogy megkezdjék napi tevékenységüket és ahogy egy vékony, sarongba tekert nő rámmosolygott. Hirtelen az jutott eszembe, hogy nekik nem lenne szükségük egy ilyen kurzus elvégzésére, hiszen már mindennek tudatában vannak, amit ott lehet tanulni. Lehet, hogy az egyszerűség a válasz, amit annyi éven át kerestem? Beletelt egy időbe, mire készen álltam továbbállni ebből a gondolatból és amikor elindultam, az agyam még mindig küzdött a felismeréssel. Azonban a szívem teljes és boldog volt. Azt hiszem, megkaptam, amit kerestem.

 

A meditációs tábor, amely kizárólag önkéntes felajánlások segítségével működik a világ több országában is elvégezhető. További információt a magyarországi táborokról ezen a weboldalon találsz.

 
 
Molnár Judit
 
 
 
A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: h., 03/04/2017 - 00:02


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!