Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Felejtsd el a rémálmokat - iskolai erőszakon innen és túl

Mindenkinek van egy története arról, milyen erőszakos iskolai jelenetet látott, esetleg ő maga vált negatív bánásmód áldozatává. Ezek az emlékek felnőttkorban is kísérhetik az embert. Tegyünk a rémálmok ellen, hasonlóan az ISKON programhoz.

Kezdjük is a legelején: mi is az az iskolai erőszak? A legrövidebb definíció szerint az agresszió  másokat sértő vagy bántó szándék, egy olyan tett, mely szándékosan lelki vagy fizikai fájdalmat kíván okozni. Ha ez az iskolán belül zajlik, akkor beszélünk iskolai erőszakról. Arról egyébként megoszlanak a vélemények, hogy csak a konkrét fizikai bántalmazás sorolható-e ide, vagy akár egy elsuttogott sértés is, hiszen a meghatározás szerint ártó szándékról van szó, aminek nem feltétlenül kell, hogy legyen fizikai következménye. Egyrészről a pszichológia, másrészről a törvényhozás feladata, hogy megállapodás szülessen arról, mégis hol húzódik ez a bizonyos határvonal.

 

Korábban persze mindez nagyon egyszerű volt, vagy legalábbis akkor annak tűnt, hiszen ha valaki nem viselkedett az elvárásoknak megfelelően, a tanár lekevert neki egy pofont. A pofon párját – ha az adott családban az volt a szokás -  a szülőktől kapta az ember, hiszen nem volt annál nagyobb szégyen, ha az ember gyereke nem viselkedett jól. Mostanában azonban egyre inkább elterjedtebb az a gyakorlat, hogy a tanár nem emelhet kezet a gyerekre, de a szidalmazás igénye is megkérdőjeleződik, hiszen az árt a gyereknek, és egyébként is szólásszabadsága van. Ezt néhány diák a tanórákon ki is használ. Sokan azonban megfeledkeznek arról, hogy a többieknek ahhoz van joga, hogy elsajátíthassák a tudást, amit a tanár átad számukra. Nehéz ugyan megmondani, hogy ebben az esetben mi a helyes, hiszen minden jog egyformán fontos. Azonban számomra egy kissé úgy tűnik, a diákság túl nagy szabadságot,  míg a pedagógusok túl sok korlátot kaptakLassan felcserélődnek a szerepek, ami várhatóan nem lenne túl jó hatással a felnövekvő generációra.

 

Néhány hasznos kezdeményezés

 

Éppen ezt a fejetlenséget elkerülendő született a már fent említett oldal, az ISKON, ahol szakmai írásokat olvashatnak a megoldás után kutató pedagógusok és persze minden más érdeklődő is. Azonban a leghasznosabbnak a „Jó gyakorlatok” menüpontot találtam, ahol tulajdonképpen konkrét praktikákat olvashatunk. Létezik olyan program is, ahol a diákokat az élet legnagyobb veszélyeivel ismertetik meg már felnőttségük kapujában. Ez a DADA program, megy a Dohányzás, Alkohol, Drog és AIDS szavakból tevődik össze, és természetesen ezekről tájékoztatják a fiatalokat és készítik őket fel egy felelősségteljes életre.

 

Az iskola szerepe

 

Ezek a kezdeményezések próbálják betölteni azt az űrt, ami eddig az iskolákban tátongott, hiszen jól megtanultunk írni-olvasni és számolni, később pedig az összes ország népességét kívülről fújtuk, és tudtuk az összes csata évszámát is, de mégis hiányzott a valódi életre való felkészültség. Megszűnt a háztartási alapismeretek tantárgy, és nem lépett semmi a helyébe. Pedig az iskolának korántsem egyedül a lexikális tudás átadása lenne a feladata, hanem az is, hogy egy erkölcsi iránymutatást is adjon a jogok és kötelességek átadásával együtt.

 

Fontosabb lenne, hogy az iskola aktív szerepet vállaljon a tanulók szocializációjában. Előnyös lenne, ha egy olyan rendszer alakulna ki, ami a felnőtt élet közel kicsinyített mása. A diákoknak látnia kellene, hogy a jónak és a rossznak is megvannak a maga következményei.

 

Hogy konkrétumokban gondolkodjunk: a tanár törvényi szabályozások miatt nem bánthatja a diákot, ezen nem sokat kell fejleszteni. Azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy az hogyan fordulhat elő, hogy a diák emeljen kezet a tanárra - ez egy nagyon új és megoldásért kiáltó probléma.

 

Ami azonban már nagyon régen jelen van, de még mindig megoldatlan, az a diákok közti konfliktusok kezelése. Ennek legnagyobb problémája, hogy a tanulók között gyakorlatilag egy mini társadalom alakul ki a maga hierarchiájával, és ha a bántalmazott külső segítséget kér, azzal kívülállóvá válik., Így gyakran a bántalmazott gyerek problémáiról sem a szülei, sem a tanárai nem tudnak,, hiszen a társaktól való félelem miatt nem meri beavatni őket. Nagyon fontos tehát, hogy tudják a fiatalok, van kihez fordulniuk, és az semmilyen esetben nem helyes, ha sérelmeket kell elszenvedniük társaiktól. Ebben a témában is a helyes és mindenkire kiterjedő kommunikáció az egyik legfontosabb szempont.

 

Hernádi Anna

 

Képek: Thomas Ricker, Eddie~S

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted,

Közzétéve: k., 24/03/2015 - 19:35


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!