Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Erasmus Santiago de Compostelában: ösztöndíjast kérdeztünk

Te is arról álmodozol, hogy egy mediterrán országban tölts némi időt, ráadásul európai uniós támogatással? Kerner Tímea, a Széchenyi István Egyetem gyógypedagógia szakos hallgatója valóra váltotta az álmot az Erasmus-szal.

Olvassátok el interjúnkat Timivel, hogy Ti is kedvet kapjatok, ha még eddig ez nem történt meg! :)

 

Mi motivált arra, hogy jelentkezz Erasmusra?

 

Elsősorban a nyelv. Óvodáskorom óta tanulok angolul, gimnázium óta pedig spanyolul. Amióta az eszemet tudom, imádom a nyelveket, és amikor csak van rá, lehetőségem, fejlesztem őket. Ekkor jutott eszembe, hogy erre az Erasmusnál jobb lehetőség nincsen. Másrészt úgy gondolom, hogy a húszas évek az utazásra valók. Nem lesz még egyszer olyan időszak az ember életében, amikor támogatva utazhat és tanulhat. A tanulás alatt a különböző kultúrák megismerésére, problémamegoldási készségek fejlesztésére gondolok.

 

Miért épp Spanyolországra esett a választásod?

 

Mivel a spanyol csak a második idegennyelvem, fejleszteni szerettem volna, és nemcsak a hétköznapokban, de a tanulás terén is. Kiválasztottam egy olyan várost (Santiago de Compostela), ahol csak spanyolul folyik az oktatás, hogy még véletlenül se legyenek óráim angolul. Emellett mindig is vonzott az élénk spanyol kultúra, a mediterrán éghajlat, az emberek nyitottsága. Passzol a személyiségemhez.

 

Mennyire ment gördülékenyen a szálláskeresés, tárgyfelvétel, ügyintézés?

 

A fogadó egyetem az elejétől kezdve mindennel kapcsolatban küldött egy részletes e-mail-t pontosan leírva a teendőket, úgyhogy minden gördülékenyen zajlott. A szálláskereséshez a külföldi egyetem már évek óta működtet egy Facebook oldalt, ahol külföldi diákok tehetnek közzé bejegyzéseket szabad szálláslehetőségekkel vagy szálláskereséssel kapcsolatban. Körülbelül egy hét alatt találtam szállást és a kiutazásom előtt egy hónappal már minden el volt intézve. A spanyolországi koordinátorom a kezdetektől fogva nagyon segítőkész volt. Közvetlen azután, hogy elnyertem az ösztöndíjat, felvette velem a kapcsolatot, és átküldte a felvehető tárgyak listáját, ha pedig valamilyen oknál fogva egy tárgyat nem lehetett felvenni, ajánlott egy másikat a szakomnak megfelelően.

 

A további ügyintézéssel kapcsolatban szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni az otthoni egyetemem Nemzetközi Irodájának és az ott dolgozóknak, mert az első Erasmust bemutató előadástól kezdve bíztattak, bátorítottak és segítettek minket a hivatalos papírok kitöltésétől egészen az ösztöndíj intézéséig és a kint tartózkodásom alatt is nagyon segítőkészek voltak. Nélkülük biztosan nem ment volna ilyen egyszerűen.

 

Mi az, ami a legnagyobb kihívást jelentette kinn?

 

Habár a nyelv, a közösségbe való beilleszkedés és az ország kultúrájához való hozzászokás nehéz volt, emellett a lakást egy chilei és egy mexikói lánnyal béreltem, akik szintén teljesen más kultúrából jöttek, úgyhogy a másokkal való együttélésről is tanultam egyet s mást, mégis a legnagyobb kihívást az „egyedüllét” érzés okozta. Az első pár hétben nagyon magányosnak éreztem magam, annak ellenére, hogy rengeteg kirándulást szerveztek nekünk a többi külföldi diákkal együtt és a szó szoros értelmében szinte nem is voltam egyedül. Mégis, elég ambivalens érzés ez: körül vagy véve emberekkel, arról nem is beszélve, hogy szebbnél szebb helyeken jársz miközben emberekkel beszélgetsz a világ minden tájáról, de mégis úgy érzed, hogy magányos vagy. Nem tudod kivel megosztani a bánatodat vagy örömödet, tudod, hogy magadra vagy utalva, ha valami baj történik és nem érzed magad igazán közel senkihez. Ez az első pár hét nagyon nehéz volt, soha voltam még olyan élethelyzetben, ahol ilyen kettős érzéseim lettek volna.

 

Ahogy telt az idő, arra jöttem rá, hogy felfogás és türelem kérdése az egész. Magányosnak vagy egyedül lenni két különböző dolog és az utóbbit próbáltam erősíteni magamban, mert tudtam, hogy otthon van a családom a barátaim, akik szeretnek, és akikre számíthatok, ráadásul otthon se töltöm minden percem valakinek a társaságában. Úgyhogy hagytam időt magamnak és amikor nem görcsöltem rá csak csináltam a mindennapi dolgaimat, akkor sodorta elém az élet azokat az embereket, akiket most a barátaimnak nevezhetek. És milyen érdekes: soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy chilei esküvőre leszek majd hivatalos!

 

Miben tér el a kinti oktatás az itthonitól?

 

Nagyobb hangsúlyt fektetnek az anyagok gyakorlatba való átültetésére, ami az én esetemben nagyon fontos, mivel gyógypedagógusnak tanulok. Az előadásokon az oktatók mindig hoztak videó anyagot és meséltek a személyes tapasztalataikról, míg szemináriumokon csoportos projekteken kellett dolgoznunk és azt utána prezentáció formájában előadni, tanórákat terveztünk meg és metódusok gyakorlati alkalmazásáról beszélgettünk. Azt élveztem nagyon, hogy a tanárok kíváncsiak voltak a véleményünkre és olyan szituációkat alakítottak ki, ahol vita formájában megoszthattuk egymással a gondolatainkat.

 

Mi az eddigi legnagyobb élményed, ha egyet ki tudnál emelni?

 

Mindenféleképpen az utazások, de nem tudom azt mondani, hogy egy bizonyos hely volt a kedvencem mert nem volt ilyen. Mindegyiknek megvolt az az eufórikus érzése, hogy: „Úristen el se hiszem, hogy itt vagyok és ezt mind láthatom”. Az összes hely, ahol jártam az Erasmus alatt, egy - egy apró bepillantás volt az adott hely mindennapjaiba, szokásaiba, de természetesen a kedvenceim mindig a helyi ételek kipróbálása volt. Ezek az apró dolgok segítettek abban, hogy nyitottabban gondolkozzak és hogy kevésbé legyek előítéletes. Felbecsülhetetlen értékű élmények és tapasztalatok.

 

Milyen tanácsot adnál annak, aki most készül belevágni a kalandba?

 

Spórolj, spórolj és még többet spórolj! Az ösztöndíj elsőre nagyon soknak tűnik, de amikor kint vagy és fizetned kell havi szinten a szállásért, a rezsiért, az enni és - innivalóért emellett az utazásokért, aztán még ott vannak a kis apró költségek, amik gyorsan nagy összeggé tudják magukat kinőni - a bulizást nem is említve - rájössz, hogy egyáltalán nem sok. Mielőtt kimész, nézz utána az ország árainak, és hogy egy-egy hónapban körülbelül mire kell majd költened és mennyi lesz kiadásod. Ez segít abban, hogy meg tudd becsülni, hogy nagyjából mennyi pénzre lesz szükséged. És ami nagyon fontos: legyél nyitott, mert akkor egy életre szóló élményben lesz részed!

 

Dörfler Dóra

 

A képeket köszönjük Timinek!

 

A cikket az Európai Ijfúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve k., 30/04/2019 - 11:29
Utolsó frissítés h., 27/05/2019 - 12:01



Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!