Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Ennél műanyag-levest? Ha nem, olvasd el, mi lesz a szemétből a vízben!

A legkülönfélébb online felületeken mindenhol szembejönnek az óceánok helyzetéről szóló képes riportok. Európa kellős közepén élve, tenger nélkül, talán azt gondoljuk, mindez nem a mi hibánk. Vagy mégis?

Nagyjából kilenc milliárd kilogram műanyag hulladék köt ki évente a partokon. Ez annyit jelent, mintha 5 bevásárlószatyornyi műanyagot öntenénk ki minden 30 centiméternyi partszakaszra. A National Geographic Planet or Plastic kampányában az ehhez kapcsolódó megdöbbentő tényekre hívja fel a figyelmet.

 

Van egy hírem a számodra

 

Ha nem élsz tengerpart közelében, a szemeted akkor is nagy eséllyel köt ki vizeink valamelyikében. Az egész már ott eldől, hogy a szárazföldi kiindulási ponton hogyan kezelik a műanyagot. Eljut-e egy gyűjtőpontra, vagy valamilyen véletlen vagy szándékos esemény folytán mégis a természetben landol? Bár sajnos létező jelenség a hulladék közvetlenül vízbe öntése, sok esetben az esővíz juttatja a folyókba, amik eljuttatják a tengerekig, óceánokig. Kilenc millió tonna műanyag végzi így az óceánban évente.

 

Utazó szemét

 

A top 20 legszennyezettebb fólyó juttatja az óceánba az ott kikötő hulladék kétharmadát, és a top 122 folyó pedig 90 százalékát. Észak-amerikai és európai folyók ennek arányaiban kisebb részéért felelősek, hiszen a fejlett országok hulladékkezelő rendszerei jóval kiterjedtebbek és felkészültebbek, mint a fejlődő országokéi.

 

Egy, a legnagyobb problémát jelentő folyók közül a Fülöp-szigeteki Pasig folyó, ami az egyik legszennyezettebb folyó a világon. A szigetország fővárosán, Manilán folyik keresztül, és végül a Manila-öbölben ömlik az óceánba. A városi szemétgyűjtő rendszer szervezetlensége okozza nagyrészt a szomorú adatokat, így a Pasig folyót 1990-ben biológiailag halottnak nyilvánították. A világ folyói közül egyébként a kínai Yangce folyó a legszennyezettebb, ami több ezer kilométeres szárazföldi útján keresztül gyűjti a hulladékot, nagy városokon áthaladva, és végül a Csendes-óceánba juttatja a szennyezett tárgyakat.

 

 

Amikor a hulladék az óceánhoz ér, tovább kering és úszik, „hála” az áramlatoknak, örvényeknek. Sok szemét úgy „belegabalyodik” ezekbe az áramlatokba, hogy azokban hosszasan forog és kering, évente többmillió tengeri állat halálát okozva így vagy úgy.

 

Nem mindig volt így

 

Valószínüleg mindenki tudja, hogy a műanyag hulladék legnagyobb részét a csomagolás teszi ki: évente 161 millió tonnát állítunk elő belőle, és nagy részét csak egyszer használjuk. Ilyenek például a műanyag palackok, amelyekből percenként egy milliót használunk el a Földön.

 

A „gonosz anyag” újrahasznosításának terén Európa vezet: a műanyag 30%-át hasznosítjuk újra, Kína pedig 25%-át, míg az Egyesült Államok 9%-át, ám itt nem csupán arról van szó, hogy újrahasznosítsuk mindazt, amit használunk. A valódi megoldás az lenne, ha nem is használnánk egyáltalán eldobható, egyszerhasználatos dolgokat. Ez talán első hallásra lehetetlennek tűnik, mégis szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a valaha készült összes műanyag közel fele az elmúlt húsz évben készült, az pedig tagadhatatlan, hogy az ötvenes évek előtt is volt élet a Föld nevű bolygón. Ez még az előtt volt, mielőtt az egyszer használatos szemlélet teljesen elterjedt volna és elárasztottuk volna bolygónkat 9 milliárd tonnányi közel lebonthatatlan anyaggal, aminek a kezelésére sürgősen ki kell találnunk valami innovatív megoldást.

 

 

A megoldást már mindenki ismeri, mégsem lehet elégszer ismételni. A közismert reduce-reuse-recycle (csökkenteni-újrahasználni-újrahasznosítani) triónak azonban ki kell egészülnie a refuse-zal (azaz visszautasítással), aminek jegyében mindenkinek el kell gondolkoznia azon, tényleg kell-e egy limonádéba két szívószál, vagy elfogyasztható akár anélkül is. A problémára, mely eredetileg a modern élet kapuja volt a 20. század derekán, valójában minden megoldási lehetőség létezik már, állítja Ted Siegler közgazdász, aki már 25 éve foglalkozik a szemét-kérdéssel. Szerinte fel tudjuk szedni a szemetet, ki tudjuk dobni és újra is tudjuk hasznosítani, minden más csak a megfelelő rendszerek és infrastruktúra kiépítésén múlik, mielőtt híg műanyag leves lesz az óceánokból.

 

Kőszegi Anna

 

Képek: Pexels 1, 2, 3 Pixabay

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Közzétéve: k., 25/09/2018 - 12:04


Tweet Button: 


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!