Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Atomenergia tegnap, ma, holnapután

Zsúfolásig megtelt a terem a BME Egyetemi Zöld Kör vitaestjén
November 6-án este, a BME Egyetemi Zöld Kör szervezésében Jó ez nekünk? - A világ nukleáris energiatermelésének tendenciái és a paksi atomerőmű blokkok építése címmel vitaest volt. A téma több, mint izgalmas.

Körkép az EU-ban és azon kívül

 

A világ nukleáris energiájának 57%-át az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Japán adja, az Európai Unió a világ nukleáris energiájának a 30%-át termeli ki.  A 2007-es Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (IAEA) jelentése szerint 439 atomenergia-reaktor van világszerte, 31 országban. A hozzáállás az Európai Uniós országok között különbözik, így a 28 EU tagország közül 15 országban van és 13 országban nincs működő atomerőmű. Utóbbiak közé tartozik például Dánia, Olaszország, Portugália vagy Lengyelország. Nincs atomerőmű például Ausztriában sem, ahol az 1980-as években megépítettek egy atomerőművet, de a lakosság tiltakozása miatt végül sosem helyezték üzembe.  

 

Kormányzati reakciók az EU-ban

Az 1986-os csernobili és a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset óta erős a félelem a nukleáris energiával szemben, bár egyelőre még mindig ez tűnik az egyetlen forrásnak, amellyel a világ érdemben csökkentheti szén-dioxid-kibocsátását, a nagy mennyiségű energia-előállítás során. A fukusimai Dai-Ichi erőműben bekövetkezett súlyos balesetet követően a brit és a francia kormány kijelentette, hogy továbbra is kiállnak az atomenergia mellett. Azonban Angela Merkel német kormányfő visszavonta a korábban tervezett reaktor üzemidő-hosszabbítási elképzeléseit. Nem sokkal később a német kormány úgy döntött, hogy a jelenlegi nukleáris energiatermelő kapacitás 25%-át leállítja, és 2022-ig minden egyes atomerőművet bezárnak. A német közvélemény elfordult az atomenergiától. A kérdés az, ki tudják-e alternatív, megújuló energiatermelő eszközökkel váltani az atomreaktorok által megtermelt energiamennyiséget?

 

Nálunk: Paks

A tervezés kezdeti szakaszában a szakemberek 16 olyan telephelyet találtak, amelyek megfeleltek a telepítés alapfeltételeinek, míg végül Paks mellett döntöttek 1967. áprilisában. 1976–ban megalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat. 1982-ben az 1. blokkot, 1984-ben a 2.-at, 1986-ban a 3. és 1987-ben a 4. blokkot helyezték üzembe. Mai napig ezen a telephelyen termelik meg a Magyarországon előállított villamos energia közel 40 százalékát. A paksi blokkok a teljesítmény-kihasználási mutató alapján a világ élvonalába tartoznak. A reaktorok élettartama azonban 2035-re lejár. A négy, összesen csaknem 2000 megawattos reaktor kiváltása két újabb, egyenként akár 1200-1600 megawattos reaktorral egyelőre csak terv. A tendert több csúszás után az idei év végére ígéri a kormány, a beruházás költsége a legdurvább becslések szerint is 3000 milliárd forintos nagyságrendű, hosszú távon azonban az ígéretek szerint olcsóbbá teheti az energiatermelést.

 

A magyar társadalom a nukleáris energiával szemben jóval kevésbé elutasító, mint az atomerőművei leállítását beütemező Németország vagy az atomerőmű nélküli szomszédunk: Ausztria. Tehát mondhatjuk azt is, hogy Magyarország elkötelezett a nukleáris erőművek mellett. Európában 1986 óta, vagyis a csernobili katasztrófa után nem épült új erőmű. Ugyan terveznek újakat, de ezek elképesztően drága és veszélyes beruházások. Mégis az atomenergia felé húzunk a jövőben is.  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a zöld energiatermelőkről és az azokban rejlő lehetőségekről is szintén keveset tudunk: ezek közül is némelyik elképesztően drága és jelenleg még kevésbé oly hatékonyak és kiszámíthatóak teljesítményben, mint az atomenergia (aminek még nem akadt riválisa), ugyanakkor viszont kevésbé kockázatosak. Vajon a magyar közvélemény miért nem tud többet, miért nem érti meg, hogy az ökológiai szempontokra épülő politika nem valami nehézkes és bonyolult megvalósítással és átállással járó dolog, hanem innovációban és munkahelyteremtésben is számos lehetőség az ipar számára? Vajon a magyar közvéleményt a csernobili és a fukusimai tragédia után miért nem izgatja kellően a paksi kérdés és általában az atomenergia kontra megújuló energia kérdése? Mert nem tudnak róla eleget. Mert nem hallanak róla eleget. Mert tájékozatlanok, mert félre vannak vezetve, és mert kellő mennyiségű tudás és információ híján nem érdeklődnek a téma iránt – gondolom én. És gondolták a vitafórum szervezői is, akik pont ezért arra invitálták a téma iránt érdeklődő civileket, diákokat, szakembereket, hogy igenis beszélgessünk el a bennünket érintő döntésekről! Az atomenergia ma még valóban a legmodernebb és a leghatékonyabb energiabiztosító, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Pakson is bekövetkezhet súlyos baleset. Amikor állást foglalunk civilként (laikusként), tudnunk kell, milyen hátrányokkal járhat az atomenergiáról való „lemondás” és milyen kockázatokkal jár az atomenergiához való ragaszkodás. A BME Q épületében megtartott vitafórum Dr. Hózer Zoltán, a Magyar Nukleáris Társaság elnöke és Perger András, az Energiaklub Hagyományos energiahordozók projektje vezetőjének vezetésével zajlott le nagyon intelligens keretek között, nagyon tanulságosan. A vitát Horváth György, a Környezetgazdaságtan Tanszék munkatársa moderálta. A több, mint száz érdeklődő, akik között az egyetemi hallgatóktól, paksi alkalmazottakon át a nyugdíjas okleveles villamosmérnökig sokféle ember volt fellelhető- nem is várattak sokáig a kérdéseikkel.  Lehet-e jó üzlet két új paksi reaktorblokk építése? Van-e más alternatíva? A jelenlegi kapacitás helyébe lépő új blokkok építési költsége vajon optimális beruházás? Ha nem atomenergia, akkor mi?  Miért érdekli a ma emberét mi lesz 2075-ben? Hogyan tudjuk kiszámítani, hogy mennyi energiára lesz szüksége majd Magyarországnak 50 év múlva? Hol és hogyan tárolják a nukleáris hulladékot és mi ennek a hosszú távú következménye? Ilyen és hasonló kérdések sorára keresték a választ a vitaesten résztvevők. Te is gondolkozz el ezeken, mert téged is érint! Legyen véleményed!

 

Szőnyi Veronika