Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Változni és változtatni: az új szupererő!

Minden ember életében vannak változások. Ahogy Hérakleitosz is állította: semmi sem állandó, csak a változás maga. Mit nevezünk változásnak? Hogy reagáljunk rá, és milyen technikák léteznek a változások kezelésre? Cikkünkből kiderül!

Mit is hívunk változásnak?

 

Érdemes tisztában lenni a változás fogalmának jelentésével, hiszen nagyon sokféle területen tapasztalhatunk változást, legyen szó akár a magánéletünkben történt változásokról, karrierváltásról, lakhelyváltoztatásról, életmódváltásról, és persze a különböző életszakaszoknak (gyermekkor-kamaszkor-fiatal felnőttkor stb.) is megvannak a sajátos jellegzetességei. Minden ilyen változásban van valami közös, amit a változás szó definíciójával magyarázhatunk:

 

1. Mássá alakulás, amikor egy személy, élőlény, dolog fokozatosan módosul új tulajdonságok, sajátságok szerzésével vagy a régiek elvesztésével.
2. Körülmények mássá válása; állapot, helyzet, személyek teljes cserélődése.

 

Mit nevezünk változásmenedzsmentnek?

 

Ahhoz, hogy a változásokat képesek legyünk sikeresen kezelni, irányítani, vagy a lehető legjobb végeredménnyel zárni egy változási ciklust, hasznos lehet a változásmenedzsment technikáinak, módszereinek ismerete.

 

A különböző életszakaszokban más-más kihívásokkal nézünk szembe; a legtöbb változás egy ember életében 20 és 30 éves kora között következik be, hiszen ideális esetben fiatal felnőttkorban válik le a családi fészekről, épít ki önálló egzisztenciát, választ életpályát, párkapcsolatot alakít ki, esetleg családot alapít. Ezeket a változásokat nem mindig olyan könnyű kezelni, menedzselni, ezért jó, ha ismerünk néhány segítő technikát. Hatékonyan alkalmazható módszereket találhatunk például a változások menedzselésére a szervezeti kultúrában, azaz hogy munkahelyi környezetben hogyan lehet a változásokat megközelíteni.

 

 

A szervezeti, azaz a munkakultúrában úgy tartják, hogy a változás egyszerre jár cselekvéssel, döntésekkel és ugyanakkor ehhez kapcsolódó tudással is, azaz olyan ismeretekkel, technikák, módszerek ismeretével és alkalmazásával, amelyek segítik a szervezet életet és könnyebbé teszik a változás időszakát.

 

Az angol change kifejezés egyszerre jelent változást és változtatást.  A jelentése magában hordozza a változásmenedzsment kulcsát, azaz azt, hogy nem elszenvedője, szemlélője vagyok egy változásnak, hanem sokkal inkább aktív alakítója. Azaz hatással vagyok a változás kimenetelésre, és befolyásolni tudom a folyamatot.

 

Vajon mi, magyarok mennyire tudjuk a változást változtatásnak és aktív, tudatos tevékenységnek is megélni?

 

A változás természete görbéje

 

Ahhoz, hogy egy problémás jelenséget kezelni tudjunk, fontos, hogy megismerjük annak természetét. Ehhez a legegyszerűbb, ha megvizsgáljuk a változási folyamat szakaszait, amelyek tulajdonképpen felvázolhatók egyetlen görbén.

 

Minden változás leírható egy görbével (a fenti képet nagy felbontásban megnézhetitek itt), azaz pontosabban az, hogy hogy megy végbe egy változás vagy tudatos változtatás egy szervezet vagy ember életében.

 

Láthatjuk, hogy a változásnak van legalább egy mélypontja a folyamat kezdetétől, kiindulásától nézve, amely viszonylag hamar bekövetkezik. Ha sikerül innen az elmozdulás, azaz a változás elfogadása, akkor már a megoldásig, a zárásig csak felfelé ível a görbénk, azaz túllendültünk a legmélyebb ponton, és már csak „felfelé vezet az út.” Ez a legkülönbezők élethelyzetekben is tud segítni, például egy szakítás után, egy munkahelyváltás során vagy akár egy életmódváltásnál is.

 

Lépésről lépésre!

 

Ha változtatni szeretnénk valamit, akkor fontos tudnunk, hogy mindent csak lépésről lépésre tudunk elérni. A legjobb, ha ilyenkor türelmesek és következetesek vagyunk és. Nem várhatunk el rögtön eredményeket és nagy látványosságot, hiszen ezek általában csak a folyamat végén jelentkeznek.

 

Kutatók azt állítják, hogy 21 nap kell egy szokás megváltoztatásához, azaz 21 napon keresztül kell kitartónak és következetesnek maradnunk, hogy az adott szokás beépüljön a mindennapjainkba.  Az első lépés minden esetben a döntés. Azaz meg kell hoznunk egy döntést:  ami most van, azon változtatni szeretnénk!  Láthatjuk tehát, hogy a döntést egyfajta „nulladik lépésként” megelőzheti egy igény vagy egy szükséglet megjelenése.

 

És hogy honnan tudhatjuk biztosan, hogy igénylünk valamiféle váltást? Nos, a változás igényét mindig egy új, számunkra motiváló vagy épp lehangoló élethelyzet eredményezi. A döntést megelőzően az alábbi  jelek/érzések egyike vagy összessége jelenhet meg:

  • „valami nem jó”;
  • „legyen jobb”;
  • „legyen más”;
  • „valami új kell”;
  • „ez így nem mehet tovább”;
  • „ez így nem fenntartható”;
  • „nem vezet eredményre”.

 

A döntés megszületése tulajdonképpen a legegyszerűbb része a folyamatnak. Dönteni vagy valamit elhatározni egy pillanat alatt képesek vagyunk, azonban az első lépés megtétele az igazi kihívás. A tudatos döntésünket ilyenkor kell cselekvéssé formálni. Valójában az első lépés, az első erőfeszítés teszi hitelessé a döntésünket.

 

A döntés meghozatala azonban lehet, hogy mégsem egy pillanat alatt születik meg, hanem hosszas vívódás, gondolkodás előzi meg – ettől nem kell megrémülni. Mérlegelhetünk, latolgathatjuk, milyen is lesz „a döntés” utáni életünk, összeszedhetjük a pro-kontra érveket.

 

Az objektív tényezők mellett persze megjelenhetnek olyan szubjektív tényezők is, amelyek befolyásolhatják a döntésünket. Ilyen befolyásoló tényező lehet a család, a barátok véleménye, a pillanatnyi hangulatunk, vagy épp a környezetünkből érkező inger, amely elmozdít minket az objektivitás mezőjéből. Fontos felismerni, hogy melyek  a tárgyilagos és valós tényezők, illetve melyek azok, amelyek megérzés alapúak és gyakran nem alátámaszthatók valódi érvekkel.

 

A legtöbb coach, tréner vagy változásmenedzsmenttel foglalkozó szakértő azt javasolja, hogy próbáljuk objektívan nézni a helyzetünket, és amennyire csak lehetséges, „csatoljuk le” a szubjektív befolyásoló tényezőket. Erre az egyik leismertebb módszer a naplótechnika, amiben egyszerűen leírjuk, hogy mi történik velünk, és az milyen érzéseket vált ki belőlünk. Majd egyszerűen az érzések azonosítása után megvizsgáljuk, mivel állunk szemben.

 

Egy másik egyszerű és hatékony módszert a Williams életkészségek között találunk, ez az úgynevezett „filézés módszere” vagy más néven 4 kérdés technika, amikor „kifilézzük” az adott helyzetet:

 

  1. Fontos?
  2. Indokolt?
  3. Lehetőségem van változtani?
  4. Érdemes?

 

Ha négy igen a válasz, akkor cselekedni, változtatni kell, de ha van egy nem válasz is, akkor viszont levezető technikát kell alkalmazni. Pl.: átkeretezés, relaxáció, meditáció stb.

 

A fent említett technikákat érdemes jobban megismerni, kipróbálni s elraktározni az „életkészségeink” között, hiszen bármelyik élethelyzetben szükségünk lehet rájuk.  A változások nem jók vagy rosszak, azok megélése, kezelése rajtunk múlik, és ha ügyesek vagyunk, akkor minden változás új lehetőségeket is hozhat az életünkbe.

 

Holczer Mónika

 

Képek: Freepik, Freepik, Pixabay, illetve a szerző saját képe

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!