Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Legjobb barátom, a stressz

Az megvan, hogy a stressz öl? És az, hogy a stressz a legnagyobb erőforrásod lehet, ha nem hiszel az előbbi állításban?

Egy gyilkos prekoncepció

 

 

Kelly McGonigal, a neves amerikai egészségpszichológus azt a megdöbbentő állítást fogalmazza meg TED-előadásában, hogy 10 évig „félrekezelte” a pácienseit a stressz tekintetében. Egy 30.000 ember részvételével készült kutatás „világosította fel” erről, mely egyrészt arra kérdezett rá, hogy az adott személy mennyi stresszt él meg, másrészt arra, hogy hisz-e a stressznek az egészségre gyakorolt ártalmas hatásában.

 

Aztán a következő évben a halálozási nyilvántartások segítségével kiderítették, hogy a megkérdezettek közül mennyien hunytak el. Kiderült, hogy aki – a saját bevallása szerint – sok stressznek volt kitéve, az 43%-kal nagyobb eséllyel halálozott el. Ez azonban csak azok körében volt érvényes, akik hittek a stressz egészségkárosító hatásában. Mi több, a legalacsonyabb volt a halálozási ráta azok körében, akik nem hittek ebben a „pszichológiai mítoszban”!

 

Mi következik ebből? Hogy valójában nem is a stressz öl, hanem az a pszichológusok által is gyakran sulykolt prekoncepció, hogy a stressz öl. Ezért érezte úgy az említett szerző, hogy „félrekezelte” a pácienseit, és valójában inkább siettette a halálukat.

 

Nézd a napos oldalát!

 

McGonigal elkezdte alaposabban tanulmányozni a stressz tudományos hátterét. Két fontos felismerést tett. Az egyik, hogy megfelelő hozzáállással a stressz nemhogy veszélyes, hanem a legnagyobb erőforrásunk lehet. Az általa kiváltott kortizol hormon alkalmassá tesz minket a legnagyobb fizikai igénybevétel elviselésére: gyors energialöketet ad, miközben szabályozza is a vérnyomást és a szívműködést; felerősíti az immunrendszert, ráadásul gyulladáscsökkentő hatású; szabályozza az anyagcserét, növeli a fájdalomküszöböt, javítja a memóriafunkciókat. Egyszóval: felkészít minket a túlélésre. Ugyanakkor a szintén a stressz által kiváltott oxitocin hormon örömérzést nyújt (ami csökkenti a félelemérzést) és megkönnyíti a szociális interakciót – hogy összefogjunk, segítséget keressünk másoknál.

 

Ennyi jó tulajdonság, és mégis ellenségként tekintettünk eddig a stresszre? Nos, a szervezet „feltüzelt” állapota nyilvánvalóan nem arra való, hogy huzamosabb ideig fenntartsuk – vagyis ha a stressz „szokássá” válik, az csakugyan káros lehet a szervezetünkre. Megjavíthatja az életünket vagy megölhet minket – ez végső soron a mi döntésünk. A stresszkezelést is tanulni kell!

 

Ne szenvedj – cselekedj (vagy engedd el)!

 

McGonigal „felfedezése” végső soron egy régóta ismert pszichológiai tétel leporolása, amit „üss vagy fuss” válasznak (fight-or-flight response) nevezünk. A stressz biológiailag csakugyan a nehéz helyzetekkel való megküzdésre vagy az előlük való elmenekülésre való – középút nem igazán léteik.

 

A stressz „kezelésénekigénye tehát már eleve a modern világ sajátja, ahol nem tehetjük meg (pedig néha talán jó lenne), hogy leütjük a kötekedő főnököt vagy csapot-papot hátrahagyva kiviharzunk a munkahelyünkről. Ilyenkor segíthetnek a modern stresszkezelési technikák, mint amilyen a jóga, az autogén tréning vagy a mindfullness (és persze az sem árt, ha vannak olyan hobbijaink, baráti kapcsolataink, amelyek egyszeriben feltöltik a lemerült örömtartályokat!).

 

Az előbbiek közös sajátossága, hogy valamilyen ősibb hagyományból, vallásból, átfogó világértelmezési keretből erednek, de a nyugati ember sokszor csak fizikai és/vagy mentális gyakorlatként, amolyan stesszkezelő „technikaként” tekint rájuk. Természetesen egy ilyen technika elsajátítása önmagában is nagy segítséget jelenthet, de valószínűleg nem lehet vele olyan mértékű stresszcsökkentést, életforma-változást elérni, mint az eredeti hagyomány megismerése útján.

 

Több vallásközi konferencia és/vagy tudományos műhely résztvevőjeként nyugodtan elmondhatom, hogy ebben a kérdésben szokatlan egyetértés, mi több, egymást kiegészítő tapasztalatok mutatkoznak a nagy világvallások és a tudomány képviselői között. A TED Talks közönége is hallhatta például David Steindl-Rast, a híres osztrák-amerikai bencés szerzetes előadását arról, hogy milyen fontos a szünetek, megállások, szemlélődő pillanatok beiktatása az életünkbe – végső soron az, hogy tudatosan próbáljunk megélni minden pillanatot, hálát adva a jóért (amit élvezünk) és a rosszért (amiből tanulhatunk) egyaránt.

 

A kognitív tudomány képviselője pedig arról beszél, hogy az embernek megvan a veleszületett lelki képessége arra, hogy bármilyen nehéz helyzetben értelmet és megnyugvást tudjon találni, ezért nem szabad túl sokat „agyalni” a döntéseinket, „emészteni” magunkat vagy mindent „felégetni” a nem kézzelfoghatólehetőségek miatt. Mi más ez, ha nem éppen a „hála lelkülete”?

 

Konklúzió helyett

 

A keleti irányzatok kedvelőinek jó választás lehet Jack Kornfield, az amerikai származású buddhista tanító és pszichológus nemrégiben magyarul is megjelent könyve.  Akik inkább a keresztény kultúra iránt érdeklődnek, azoknak jó szívvel tudom ajánlani a hagyományos Jézus-imából (Hészükhaszta) és a keleti meditációs technikákból is merítő szemlélődő lelkigyakorlatokat.

 

Ez utóbbi módszer kidolgozója a magyar származású, de élete nagy részét Németországban töltő Jálics Ferenc, akinek 5 sarkalatos életmódbeli tanácsával zárnám a stresszkezelésről szóló gondolataimat (ebben a fontossági sorrendben):

 

  1. Aludj eleget, és mozogj minden nap.
  2. Egyél naponta többször egészséges ételeket, kis adagokban.
  3. Meditálj, tarts néha szünetet.
  4. Tölts időt a családoddal, barátaiddal.
  5. Végezd el a munkádat.

 

Ha „csak” ezt sikerülne megvalósítanunk, valószínűleg már nem is lenne többé kérdés a „stresszkezelés”

 

Hojdák Gergely

 

Képek:

 

fshnextension Pixabay-oldala

sipa Pixabay-oldala

StockSnap Pixabay-oldala

Julian Jagtenberg Pixabay-oldala

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Közzétéve: h., 06/11/2017 - 12:40


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!