Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

A rabok rádiója, a rádió rabjai

Szombat délelőtt egy börtönben: nehézfiúk rabruhában, rács mögött. Van, aki fekvőtámaszt nyom, van, aki a tévét nézi. Szombat délelőtt a váci börtönben: nehézfiúk, rabruha, laptop, diktafon. Van, aki szöveget ír, van, aki interjút vág.

Életkép ez az első magyarországi börtönrádió-stúdióból. Az Adj Hangot Egyesület tagjainak, valamint a Váci Fegyház és Börtön kiválasztott fogvatartottjainak közös munkájából született meg a Rács FM, amely 2014. december 1. óta sugároz adást. Fogvatartottaktól fogvatartottaknak, egyelőre csak Vácott, de az angol példát követve cél, hogy az ország rácsai hálózattá érjenek össze. Hosszú távon cél a teljes lefedettség és minél több fogvatartott bevonása.

 

Hajdú Judittal, az Adj Hangot Egyesület alelnökével beszélgettem.

 

Honnan jött a hazai börtönrádió ötlete?

 

Régi ismerősöm, Nick Thorpe, a BBC magyarországi tudósítója mesélt nekem először az angliai börtönrádióról. Megtetszett az ötlet, kiutaztunk és megnéztük, ott hogyan működik. Azt gondoltuk, ez egy csodálatos dolog, amit itthon is meg kell próbálnunk megvalósítani.

Hogyan indult útjára az angol börtönrádió?

 

A britek rádiója immár 20 éves múlttal rendelkezik. Annak idején az éjszakai öngyilkosságok egyre aggasztóbb méreteket öltöttek az egyik börtönben, aminek kiküszöbölésére kerestek megoldást. Mivel ott egy-, legfeljebb kétfős cellák vannak – a zsúfolt, 8-10 fős hazaiakkal szemben –, éjjelente még inkább ki voltak téve a fogvatartottak a magánynak, és könnyebben teret kaptak a borús gondolatok. Így jött az ötlet, hogy legyen egy rádió, amit maguknak készítenek, és szólhat éjjelente, amiben biztathatják egymást: ne add fel pajtás, lesz ez még így se’! Bevált.

 

Azóta már 7/24-ben sugároznak, és teljes hálózatot építettek ki: Anglia minden börtönében hallható az ottani börtönrádió. Központjuk Brixton, a munkát pedig BBC-s szakemberek segítik.

 

Másodikként követjük őket?

 

Nem, létezik már börtönrádió – amelyet szintén a britek segítettek beindítani – Trinidadban és Stockholmban is. A trinidadi egy sajátos megoldás, ott nem csak fogvatartottakat, hanem börtönőröket is kiképeztek, s így párban készítenek műsort, amely egyenes adásban megy – ott így oldották meg a cenzúrát. Stockholmban pedig csak kifelé sugároznak, elsődleges céljuk tehát a prevenció - börtöntörténeteket osztanak meg „kintiekkel”.

 

Nézzünk körül itthon: Magyarországon miért van szükség börtönrádióra?

 

Tudnivaló, hogy itthon nagyon kevés civil szervezet foglalkozik börtönökkel. Kevés a reintegrációs és szabadidős program. Létezik a Váltó-sáv Alapítvány, amely 2002 óta dolgozik sikeresen a bűnelkövetők és családjaik társadalmi- és munkaerőpiaci rehabilitációja terén, valamint pozitív példa Balassagyarmaton a Feldmár Intézet meseköre is, amely valójában mesés csoportterápia. Aktívak még az egyházak, de a lista itt nagyjából véget is ér, ami a nagyobb horderejű programokat illeti, így mindenképp fontosnak tartottuk a rádió meghonosítását. Tudjuk, hogy a média jóra-rosszra egyaránt használható, de mindenképpen van ereje. A rádió pedig egy olyan eszköz, ami a keveset is fel tudja nagyítani: akármit is sugároz, az sok emberre és egyszerre tud hatni.

 

Kik készítik a Rács FM műsorait?

 

Tíz fogvatartottal dolgozunk együtt. Kiválasztásukkor - az angol mintát követve - kikötés volt, hogy nem vehet részt az, akit szexuális vagy gyermek ellen elkövetett bűncselekményért ítéltek el, illetve aki úgynevezett high profile, azaz sokat lehet(ett) hallani róla a médiában. Úgy gondoljuk, ők ne legyenek a rádió hangjai. Ezen felül a börtön vezetőségének feltétele a jó magaviselet és a munka volt – aki ezeknek megfelelt, és jelentkezett is, jöhetett.

 

Miután fegyház és börtönről beszélünk, hosszabb idejű büntetésekkel, így általában keményebb bűncselekményekkel ülnek a fogvatartottak. Fontosnak tartottuk azonban az elején, hogy nem kérdeztük senkitől, miért ítélték el. Idővel persze elmondták, ahogyan a bizalom kialakult.

 

Mi az ő motivációjuk arra, hogy rádiózzanak?

Elsődleges az, hogy jobb kint lenni, mint bent a zárkában. A fegyházasoknak napi egy óra jut zárkán kívül, a rádióval viszont plusz kettőhöz jutnak. Egyikőjük azt mondta, hogy a stúdióban végre tud gondolkodni, mert a zárkában a többiek között nem. Ott nehéz elvonulni, mindig szól a tévé. No és persze olyan eszközökkel dolgozhatnak, amiről a többi börtönlakó nem is álmodhat – számítógép, hangfelvevő…

 

Ez egyfajta presztízs is?

 

Abszolút. Persze ezért meg is kapják a magukét, nagyon jó rádióadást kell csinálni ahhoz, hogy ne piszkálják őket érte a többiek. Ez természetesen attól is függ, hogy a hierarchiában hol állnak.

 

A szabadulásuk után tudják, akarják majd hasznosítani a rádiós tudást?

 

Van köztük, aki az első perctől kezdve azt tervezi, hogy később ezzel fog foglalkozni. Van olyan is, aki korábban színész volt, most már azonban rádiózni szeretne majd, ha szabadul. Van, aki önkéntesként tervez az egyesület tagja maradni, ha kijön – ő a honlapszerkesztésbe segítene be. Lelkesek. Az a legújabb ötlet, hogy csináljunk bűnmegelőzési műsort, amit aztán majd ki is lehet vinni. Közvetítsük bent is, de el is lehessen vinni iskolákba, olyan helyekre, ahol veszélyeztetettebbek a fiatalok.

 

Te miben látod a rádió jótékony hatását?

 

A tíz fiúnak, akikkel közvetlenül együtt dolgozunk, nagyon jót tesz a csapatmunka „kényszere”. Ilyen szempontból hasonlít a rádió a már említett mesekörhöz, egyszerűen ellenébe megy annak, ami a börtön általános filozófiája, hogy itt csak magadra számíthatsz, és itt harcosok vannak, akiknek túl kell élniük. Csapatot formálni persze nagyon nehéz, és az egyik legnagyobb kihívásunk is egyben.

 

Időnként megkérjük őket, hogy írjanak. Az egyik ilyen alkalommal Yusuf meg is fogalmazta, hogy a rádióban csapatjátékossá vált, és ez nagyon nagy szó. A szabadulás után ez egy borzasztóan fontos készség lesz, meg kell tanulniuk együttműködni, mert egyedül nem fognak kint boldogulni.



Nekünk is jó itt lenni velük, mert érzi az ember, hogy segít. Ha semmit sem csinálnánk, már akkor is adnánk valamit nekik. Ők is elmondják gyakran, hogy „nem tudjátok, mit jelent nekünk az, hogy itt vagytok”. „Élő embert” látnak hetente kétszer, aki emberszámba veszi őket, akivel egyenrangúként lehet beszélgetni. Ettől az önérzetük, önbecsülésük, maga az érzés, hogy tudnak normális életet is élni, elképesztően megnő.

 

Mindezeknél nehezebben megfogható az, hogy egyszerűen a jelenlétünkkel hogyan alakítjuk a fegyőrök hozzáállását. Látunk változást. Mindig bejönnek ellenőrizni a könyvtárba, be-benéznek, és látják, hogy ez tényleg egy műhely. Vitatkozunk, megbeszélünk, nevetünk, egy egészen más közeg jön ott létre. Igyekszünk ezzel hatni rájuk, példát mutatni.

 

Mik a tervek a továbbiakban?

 

Szeretnénk kidolgozni egy modellt, amit lehet majd a többi börtönben is alkalmazni, hogy ne kelljen ugyanazokon a buktatókon még egyszer átmenni. 

 

Emellett szeretnénk, ha kikerülnének a műsoraink más rádiókba. Rengeteget segített, hogy a média így felkapta a börtönrádiót. Egyszerűen csak jöttek, és nagyon sokan mondták is, hogy szívesen vennének át műsorokat tőlünk. Promóciós céllal már most is vihetünk ki adásokat, reméljük, hogy hamarosan rendszeresen is adhatunk majd át műsorokat a börtönön kívülre is.

 

Drubina Kamilla

 

Köszönjük a képeket az Adj Hangot Egyesületnek!

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: k., 13/01/2015 - 13:47


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!