Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Beszélgetnél egy könyvhőssel? Az Élő Könyvtárban megteheted!

Történt már veled olyan, hogy hallottál egy történetet, és eszedbe jutott, milyen jó lenne leülni a főszereplővel beszélgetni? Az Élő Könyvtár projektben ez lehetséges. Molnár Bálint projekt koordinátor és két résztvevő mesél arról, hogyan.

A projekt és ami mögötte van

 

Homoszexuális, hajléktalan, zsidó – néhány könyvcím azok közül, amelyek az Élő Könyvtárban kölcsönözhetőek. Nincsen kemény fedelük, nem férnek bele az ember táskájába és még csak könyvjelző sem tehető beléjük. Viszont le lehet velük ülni és biztos lehet benne az ember, hogy elolvasásuk után nem marad megválaszolatlan kérdés a témájukkal kapcsolatban.

 

Hogyan is működik pontosan? Nagyon egyszerű az egész. Amikor az Élő Könyvtár projekt megérkezik valahova, a közterületek könyvtárakká válnak, és az önkéntesek, akik büszkén képviselik valamelyik társadalmi csoportot, könyvvé változnak egy nap erejéig. Írnak egy rövid tartalomismertetést a történetükről, amiket aztán a látogatók átlapozhatnak, hogy megtalálják azt a könyvet, amit a legszívesebben elolvasnának. Aztán amikor kikölcsönzi őket valaki, leülnek vele egy csöndes sarokban, hogy válaszoljanak bárminemű kérdésükre. Nincsenek tabuk vagy rossz kérdések, egyedül az számít, hogy a látogatók úgy hagyják el a könyvtárat, hogy minden kérdésükre választ kaptak, és, hogy új látószögből láthassák azt a társadalmi csoportot, amit az adott könyv képviselt.

 

A projekt a kontakt hipotézis teóriát veszi alapul – magyarázza Molnár Bálint, a projekt magyar koordinátora−, miszerint a különböző csoportok közötti személyes kontaktus csökkenti a sztereotípiákat. Azáltal, hogy lehetőséget adunk a résztvevőknek a különböző perifériára szoruló csoportok képviselőivel való találkozásra, reméljük, választ kaphatnak a velük kapcsolatos kérdéseikre. Ezáltal talán újraértékelik majd az irányukban táplált előítéleteiket, és így  véleményüket inkább a saját tapasztalatukra alapozzák a különböző mendemondák helyett. A legtöbb magyar embernek soha nem adódik alkalma arra, hogy egy jót beszélgessen egy börtönviselttel, egy korábbi alkoholistával vagy egy végtag amputálttal, ezért a legtöbb velük kapcsolatos véleményük a médiából táplálkozik.

 

Felejthetetlen élmény

 

„Felejthetetlen élmény volt” – meséli Molnárné Belkó Edit, általános iskolai tanárnő, aki három élő könyvet is kikölcsönzött egy európai uniós tanárképzés alkalmával. „Még soha nem találkoztam transznemű emberrel, ezért még csak álmodni sem mertem volna, hogy egy napon majd olyan intim kérdéseket teszek fel valamelyiküknek, hogy hogy reagáltak a szülei, amikor beavatta őket a szexuális identitásába, vagy, hogy mikor volt az első olyan pillanat, amikor biztosra tudta, hogy ő más, mint az összes többi kislány. Csak ültem ott tátott szájjal, hallgatva az összes történetét és azon gondolkoztam, miért nem vesszük a fáradságot, hogy utánajárjunk a dolgoknak, mielőtt kialakítjuk véleményünket a körülöttünk élő emberekről.”

 

„Amikor az egyik barátom felkért, hogy segédkezzek a programban, örömmel tettem eleget a meghívásnak” – emlékszik vissza Laki Áron önkéntes ‘könyv’, aki a gótikus szubkultúra képviselőjeként vett részt a projektben. „A mindennapi életem során gyakran szembesülök sztereotípiákkal, előítéletekkel, sőt, nem ritka, hogy diszkrimináció áldozatává válok, ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy megtegyek minden tőlem telhetőt, hogy felvilágosítsam az embereket a szubkultúrámról. Ha az emberek jól informált tények alapján ítélnek meg, az rendben van, de, hogy sokan olyan történetek miatt szólnak be az utcán, amit csak szenzációkeltés miatt találtak ki olyanok, akik nem is ismernek minket, az már szomorú. Ez a projekt kiváló alkalmat biztosít arra, hogy kiállhassak az emberek elé, és elmondhassam nekik, hogy annak, amit hisznek a gótokról, nagy része olyan emberek kitalációja, akik még soha nem beszéltek két mondatnál többet egy gót emberrel sem. Olyan kérdések után, mint ‘Tényleg állatokat áldoztok fel a találkozóitokon?’ vagy ‘Meg tudsz különböztetni egy rockert egy góttól az öltözetük alapján?’, tényleg szembesültem a ténnyel, hogy az embereknek fogalma sincs róla, hogy mit képviselünk. Sajnos azonban ezt az információhiányt nem ők, hanem mi szenvedjük meg, mert minket utasítanak el például az állásinterjúkon az öltözetünk miatt és amiatt, hogy az milyen asszociációkat kelt az esetleges állásadónkban. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy néhány ember elkezdett egy kicsit jobban megérteni minket azután, hogy ‘elolvastak’ engem, és, hogy sokan ráébredtek, hogy nem is vagyunk annyira különbözőek, mint ahogy azelőtt gondolták. Azonban még mindig hosszú út áll előttünk, és a project árnyoldala az, hogy csak olyan emberekhez jut el, akik eleve nyitottak rá, hogy kiválasszanak minket elolvasásra.”

 

Keresd őket!

„A projekt egyre népszerűbb, és sokan érdeklődnek az iránt, hogy hol találhatnak meg minket” – teszi hozzá Molnár Bálint. „Próbálunk jelen lenni annyi eseményen, amennyin csak tudunk. Olyan különböző helyszíneink voltak már, mint egyetemek, zenei fesztiválok, tréning szemináriumok, civil szervezetek, és ha egy közösség azt tervezi, hogy megszervezi az Élő Könyvtárt a saját székhelyén, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk nekik a kivitelezésében. 2012-ben úgy döntöttünk, egy alprojektet is útjára indítunk, amely a középiskolákat célozza meg. Mivel egy gyűlölettől mentes jövőért küzdünk, arra kell törekednünk, hogy a következő generáció úgy nőjön fel, hogy megtanul kiállni a negatív sztereotípiák ellen. A kezdeményezést nem várt siker övezte, így a projekt folytatódik, és reméljük, annyi fiatalhoz jut el majd, amennyihez csak lehet.”

 

„Nincs olyan társadalom a világon, amelyik teljesen homogén lenne, és az Európai Unió alap mottója is ‘Egység a sokféleségben’. Azáltal, hogy segítünk az embereknek, hogy ezt a sokszínűséget a saját élményükön keresztül tapasztalják meg, arra ösztönözzük őket, hogy értékelni kezdjék azokat a különleges színeket, amiket más emberek hoznak az életükbe. Cél, hogyráébredjenek, hogy valamilyen módon mindenki egy kisebbség tagja, ezért semmi okuk rá, hogy azért ítéljenek el másokat, mert valamiben mások, mint a többség. A projekt legelső változatát azért hozta létre egy közösség, mert az egyik tagját atrocitás érte a származása miatt. Azáltal, hogy teret engedünk a kezdeményezésnek, azt szeretnénk elérni, hogy egy, az Európai Unión belül élő polgárnak se kelljen ilyen magatartással szembesülnie.”

 

Molnár Judit

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

 

Köszönjük a képeket az Iskolai Élő Könyvtárnak!

 

A fő kép forrása: Charles Clegg oldala