Tisztességtelen kereskedelmi módszerek

Amikor Ön az Európai Unión belül bárhol árut vagy szolgáltatást vásárol az interneten, a helyi üzletek valamelyikében vagy külföldi eladótól, az uniós jogszabályok védelmet biztosítanak az ellen, hogy tisztességtelen kereskedelmi módszereket alkalmazó kereskedők áldozatává váljon.

A termékeket reklámozó, értékesítő és leszállító vállalatoknak pontos tájékoztatással kell szolgálniuk, és minden szükséges információt meg kell adniuk ahhoz, hogy Ön vásárlóként megalapozott döntéseket tudjon hozni. A kötelezően feltüntetendő információkat „egyszerűen és közérthetően kell megfogalmazniuk”, és oly módon kell közreadniuk, hogy azok „egyértelműek és érthetőek” legyenek. A linkre kattintva további információk olvashatók a fogyasztók vásárláskor, szerződéskötéskor történő tájékoztatásáról.

Ha a kérdéses vállalatok nem adják meg a szükséges tájékoztatást az ügyfeleiknek, eljárásuk tisztességtelennek minősíthető. Önnek jogában áll jogorvoslatot kérni, ha fogyasztóként tisztességtelen bánásmódban részesül.

Megtévesztő és agresszív módszerek

A jogszabályok védelmet nyújtanak a fogyasztóknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat 2 fő típusával szemben. Ezek a következők:

  • megtévesztő kereskedelmi módszerek – azaz a fogyasztók közvetlen megtévesztése (félretájékoztatás, valótlan információ közlése), illetve közvetett félrevezetése (fontos információk elhallgatása);
  • agresszív kereskedelmi módszerek – azok a módszerek, amelyek nyomásgyakorlással próbálják a fogyasztót rávenni arra, hogy vegye meg a kérdéses terméket.

Egyes kereskedelmi módszereket semmilyen körülmények között sem szabad alkalmazni: Ezek közül a tiltott módszerek közül az alábbiak a leggyakoribbak:

A kereskedőknek nem szabad a reklámozás során az általuk értékesíteni kívánt terméket nagyon alacsony áron eladásra kínálniuk, ha abból nincs elegendő raktáron. Kötelesek tájékoztatni a vásárlókat arról, hogy pontosan mennyit tudnak az adott termékből értékesíteni, és azt is meg kell adniuk, hogy ajánlatuk meddig érvényes.

Konkrét eset

Alex megpillantott egy hirdetést, amely akciós repülőjegyeket reklámozott a következő szöveggel: „Sütkérezzen Barcelonában mindössze 1 euróért!”

Amikor megpróbált helyet foglalni a gépre, az 1 eurós repülőjegy már nem volt elérhető. Felhívta a cég vevőszolgálatát, akiktől azt a tájékoztatást kapta, hogy a kedvezményes jegyek csak nagyon korlátozott számban álltak az érdeklődők rendelkezésére.

Alex nem hagyta a dolgot annyiban, és a nemzeti fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult. A hatóság munkatársai megerősítették, hogy a légitársaságnak az észszerűség határán belül elegendő számú akciós árú repülőjegyet kell biztosítania (hogy ez pontosan hány jegyet jelent, azt az határozza meg, mennyire átfogó reklámkampány harangozta be az akciót), és/vagy legalább azt meg kell mondania előre, hány helyet értékesít az ajánlatban feltüntetett kedvezményes áron.

Noha Alex nem tudott akciós repülőjegyhez hozzájutni, annyit elért, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi központ tanácsára a kérdéses légitársaság visszavonta a hirdetést. Így Alex megakadályozta, hogy mások is gyanútlanul lépre menjenek a cég csalfa ígéreteinek.

Az uniós szabályok értelmében a webhelyeknek egyértelműen jelezniük kell – például a „Sponsored” (=szponzorált) vagy az „Ad” (=reklám) címke használata révén –, ha szponzorált találatokat jelenítenek meg, illetve ha a keresési eredményt azért tüntetik fel a találati lista élén, mert fizetett reklámról van szó. Az online platformoknak közzé kell tenniük, milyen előnyöket biztosítanak a szponzorált termékeknek a keresési eredmények rangsorolásánál, és el kell magyarázniuk a felhasználóknak, milyen paramétereken alapul a rangsorolás. Azoknak a találatoknak az áttekintéséhez, amelyek rangsorolása pártatlan, általában tovább kell lapozni a találati lista első oldalánál.

Konkrét eset

Alice mindig átböngészi a találati listát, hogy megnézze a keresési eredmények státuszát. Ha azt látja, hogy valamelyik találat mellett a rendszer a „Sponsored” (=szponzorált) vagy az „Ad” (=reklám) címkét tüntette fel, rögtön tudja, hogy az adott találat valójában reklám.

Az áruikat és szolgáltatásaikat eladásra kínáló kereskedőknek a tényleges vételárat kell a vevők tudomására hozniuk. Nem állíthatják például azt, hogy az általuk kínált szolgáltatás ingyenes, ha azért a fogyasztónak fizetnie kell, és az sem megengedett, hogy ingyenes extra szolgáltatásként reklámozzanak olyan szolgáltatásokat, amelyek árát már belefoglalták az alapárba.

Konkrét eset

Francesca az interneten rábukkant egy oldalra, amelynek alján ez állt: „Napi 5 SMS ingyen”. Úgy döntött, feliratkozik az üzenetküldő szolgáltatásra. Amikor ráklikkelt a hirdetésre, új weboldal nyílt meg, rajta ugyanazzal az üzenettel: „NAPI 5 SMS INGYEN”.

Miután elvégezte a feliratkozáshoz szükséges lépéseket, üzenetet kapott arról, hogy regisztrációja sikeres volt, és hogy hetente 3 eurót kell majd fizetnie a szolgáltatásért. Francesca ekkor áttanulmányozta a webhelyet, és ezúttal észrevette azt az apró betűs szöveget, amelyből kiderült, hogy fizetős szolgáltatásról van szó.

Tanulság: az ingyenesnek mondott ajánlatokat mindig érdemes alaposan átolvasni, és tanácsos gondosan ellenőrizni, pontosan milyen feltételeket kínál az adott cég a fogyasztóknak.

A kereskedők nem szólíthatják fel a gyermekeket arra, hogy vegyék rá szüleiket a reklámozott áru megvásárlására. Ennek megfelelően nem megengedett az olyan reklám, mely „Vedd meg a könyvet!”, illetve „Vedd rá a szüleidet, hogy vegyék meg neked ezt a játékot!” üzenetekkel bombázza a gyerekeket. Ez a tilalom mindegyik médiaorgánumra kiterjed, ideértve a televíziót és – ami a legfontosabb – az internetet is.

Konkrét eset

Cécile meglepődött, amikor kislánya arra kérte, hogy vegye meg neki azt a DVD-gyűjteményt, amelyben a kislány kedvenc mesehőse szerepel.

Rögtön megértette azonban a dolgot, amikor megpillantotta a DVD-sorozat reklámját, amelyben ez állt: „Kedvenc könyved már kapható DVD-n – kérd meg anyut, hogy vegye meg neked!"

Cécile a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult segítségért. A hatóság munkatársai megerősítették, hogy a reklámozásnak ez a módja tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül, és panaszt tettek a cég ellen, hogy leállítsák a kampányt.

Sötét megoldások, más szóval sötét minták alatt olyan, webhelyeken alkalmazott trükkös módszereket értünk, amelyek bátorítás, megtévesztés vagy ráhatás révén egy bizonyos döntés meghozatalára késztetik a fogyasztókat. Ebbe a kategóriába tartoznak például a hamis online visszaszámlálók. Ezeket azért vetik be egyes cégek, hogy fellendítsék e-kereskedelmi értékesítéseiket. A visszaszámlálás befolyásolni hivatott a vevőket, azt sugallva nekik, hogy időkényszerben vannak, s így arra ösztönzik őket, hogy az ajánlat lejárta előtt vegyék meg a kérdéses terméket. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartoznak azok a hozzájárulási űrlapok, amelyek szövege annyira bonyolult és érthetetlen, hogy az aláíró nem tudja teljes bizonyossággal megállapítani, mire is iratkozik fel pontosan. Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok védelmet nyújtanak ezekkel a sötét megoldásokkal (sötét mintákkal) szemben. Megtiltják a cégeknek, hogy online felhasználói felületeiket úgy alakítsák ki, hogy ezáltal csalárd módon rávegyék a fogyasztókat olyan termékek megvásárlására, amelyeket az érintettek eredetileg nem is akartak megvenni.

Önnek jogában áll jogorvoslatot kérni, ha úgy ítéli meg, hogy a kereskedő tisztességtelenül járt el Önnel szemben.

Konkrét eset

Alexander Cipruson él. A férfi meg akarta lepni az unokaöccsét: jegyet akart venni az első sorba arra a meccsre, ahol a fiú kedvenc labdarúgócsapata döntőt játszott. Az online keresés során megnyitotta azt a jegyértékesítő oldalt, amely az első helyen jelent meg a találati listán. Abból indult ki, hogy a kérdéses webhelyet azért rangsorolta előre a böngészőprogram, mert ez a hivatalos és egyben a legjobb jegyértékesítő oldal.

A kérdéses oldalon sehol nem volt feltüntetve, hogy valójában egy jegyeket továbbértékesítő viszonteladói platformról volt szó. Alexander az oldalon azt olvasta, hogy már csak négy szabad jegy volt a mérkőzésre, és hogy azokat mások is meg akarták vásárolni. Amikor további információkért rákattintott a jegyekre, beindult egy 10 percre időzített visszaszámláló, aminek hatására Alexander még inkább úgy érezte, hogy sürgősen döntenie kell. Döntéskényszerben volt, és nem akart lemaradni a lehetőségről, ezért úgy határozott, megvásárolja a jegyeket.

Azt várta, hogy azonnal meg fogják küldeni neki a jegyeket. Ehelyett egy visszaigazoló e-mailt kapott, melyben arról tájékoztatták, hogy a jegyek kiállítására csak a meccs előtt – azaz négy hónap múlva – kerül majd sor.

Az uniós szabályoknak köszönhetően Alexandernek jogában áll panaszt tenni és jogorvoslatot kérni, amiért félrevezették.

A gyógyhatású készítményként – pl. antiallergikumként, hajhullás elleni szerként, illetve fogyasztószerként – reklámozott termékek esetében a vevőnek joga van tudni, hogy a kérdéses készítmény gyógyhatása tudományosan bizonyított-e. A gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben a gyógyhatásra vonatkozó állítás orvosilag nem bizonyított – egész egyszerűen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Konkrét eset

Mario levelet kapott egy külföldi vállalattól. A levélben a cég azt állította, hogy az általuk forgalmazott hajnövesztő szer segítségével 3 hét alatt visszafordítható a hajhullás.

Mario úgy döntött, megrendeli a készítményt, mivel a levélben az szerepelt, hogy kipróbált és bevált termékről van szó. A szer azonban teljesen hatástalan volt, és mint kiderült, nem is tesztelték korábban.

Mario a nemzeti fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult, ahol arról értesült, hogy hozzá hasonlóan sok más félrevezetett sorstársa is panaszt tett a termékkel kapcsolatban. A hatóság munkatársai azt javasolták neki, csatlakozzon a céget beperlő felperesekhez.

Az EU-ban működő vállalkozásoknak tilos hamis, pontatlan vagy túlzó állításokat közzétenniük környezetvédelmi teljesítményükkel, illetve kötelezettségvállalásaikkal kapcsolatban. Ezt a fajta megtévesztő reklámtevékenységet „zöldrefestésnek” nevezzük. Ha Ön olyan megtévesztő állításokkal szembesül, amelyek véleménye szerint zöldrefestésnek minősülnek, jogában áll bejelentést tenni és megfelelő jogorvoslatot kérni.

Konkrét eset

Athina görög állampolgár, aki szívén viseli a környezet védelmét, ezért vásárlóként tudatos döntéseket hoz: olyan termékeket igyekszik vásárolni, amelyek környezetkímélők, és amelyeket méltányos körülmények között állítottak elő.

A közelmúltban „ökobarát” kozmetikumot vásárolt, az eladó ugyanis meggyőzte, hogy a kérdéses márka a lehető legkörnyezetkímélőbb termék. Athina nagyon meglepődött, amikor kibontotta a terméket, és meglátta, milyen sok egyszer használatos csomagolóanyagot rejt a doboz.

Az újságolvasó, televíziónéző és rádióhallgató embereknek joguk van tudni, ha az adott cikket vagy műsort – termékeinek reklámozása céljából – valamelyik cég „szponzorálta”. Ezt képi, akusztikus vagy szöveges formában a fogyasztók tudomására kell hozni.

Konkrét eset

Yann egy írországi gyalogtúráról szóló cikkre bukkant az egyik utazási magazinban. A cikk, amely az egyik olvasó tollából származott, említést tett egy bizonyos túrafelszerelésről, amely a szerző szerint rendkívül jól bevált a gyalogtúra során.

Yann az interneten az egyik online beszélgetőfórumon rákérdezett arra, mit gondolnak az emberek a kérdéses termékről. Azt találta, hogy az adott márka minőségének megítélése nem túl jó. A fórum tagjai közül sokan elmondták, hogy becsapva érezték magukat, mivel a cikk hatására döntöttek a vásárlás mellett, nem tudva, hogy azt valójában a termék gyártója szponzorálta (vagyis hogy a cikk ún. „szerkesztői reklám” volt).

Yann a fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult az ügyben. A hatóság munkatársai felvilágosították, hogy az európai uniós jogszabályok értelmében az utazási magazin szerkesztőségének egyértelműen fel kellett volna tüntetnie, hogy a cikk reklámcélokat szolgált. A fogyasztóvédelmi hatóság kapcsolatba lépett a magazin kiadójával. A magazin ezt követően helyreigazítást tett közzé, és bocsánatot kért az olvasóktól, amiért félrevezette őket.

Az uniós jog értelmében Önnek joga van tudni, hogy kedvenc sportolója, énekese, bloggere stb. díjazásban részesül-e, amiért bizonyos termékeket és szolgáltatásokat ajánl követőinek. Ha szponzorált (azaz fizetett) ajánlásról van szó, azt minden esetben fel kell tüntetni. Szponzorálásnak minősül az is, ha a véleményvezér az ajánlásért cserébe ingyenes ajándékot kap, utazáson vehet részt vagy kedvezményben részesül. A véleményvezérek kötelesek egyértelműen jelezni, hogy nem csupán fogyasztói, hanem szponzorai is az általuk ajánlott terméknek. A szabályok mindazokra az esetekre vonatkoznak, amikor a véleményvezérek ellenszolgáltatásban részesülnek, legyen szó fizetségről, kedvezményekről, partnerségi megállapodásokról, ingyenes termékekről (a kéretlen ajándékokat is ideértve), ingyenes utazásokról vagy eseményekre szóló meghívókról.

Konkrét eset

Olivia Dániában él, és él-hal az Instagramért. Több száz embert követ, akik közül sokan népszerű influenszerek.

Bár előfordulhat, hogy ezek az emberek azért osztanak meg információkat valamely termékről vagy szolgáltatásról, mert az nagyon tetszik nekik, nyilvánvaló, hogy néha pénzt vagy ingyenes kedvezményeket kapnak ezért cserébe. Olivia kedvenc jógaoktatója például több partnerségi megállapodást is kötött jógafelszerelést értékesítő cégekkel. Oliviának nincs ezzel baja. A legtöbb fogyasztóhoz hasonlóan azonban tudni szeretne arról, ha azok, akiket követ, fizetségben vagy kedvezményben részesülnek, amikor termékeket vagy márkákat ajánlanak a követőiknek. Olivia ezért utána szokott nézni ezeknek az információknak az influenszerek profiljában és posztjaiban.

Számos digitális játék tartalmaz alkalmazáson belüli hirdetéseket. Ezek hirtelen jelennek meg a képernyőn, és nehéz tőlük megszabadulni. Néha nem teljesen világos, hogy a reklám része-e a játéknak, vagy sem. Az uniós szabályok értelmében Önnek joga van tudni arról, ha hirdetések, termékajánlások és fizetett tartalmak jelennek meg a digitális játékokban és a játékplatformokon. Ha ez a helyzet, azt mindig egyértelműen fel kell tüntetni, ahogy arról is gondoskodni kell, hogy a hirdetések, termékajánlások és fizetett tartalmak az összes vonatkozó szabálynak megfeleljenek.

Konkrét eset

Emma Írországban él, és igazi gamer: szenvedélyesen szeret videojátékokat játszani. Észrevette, hogy a felbukkanó reklámok egyre gyakrabban akasztották meg a játékban és rontották el a szórakozását. Úgy érezte, hogy túl sok az interaktív játékelőzetes (amelyek arra ösztönözték, hogy új játékokat telepítsen a gépére). Egyre nehezebbé vált a számára, hogy különbséget tegyen a játék és a reklám között.

Az uniós szabályok értelmében a kereskedőknek gondoskodniuk kell arról, hogy csak olyan értékeléseket tegyenek közzé felületeiken, amelyek valós személyektől származnak, közülük is olyan emberektől, akik megvásárolták az értékelés tárgyát képező terméket vagy szolgáltatást. A kereskedőknek nyilvánosságra kell hozniuk, mit tesznek azért, hogy megfeleljenek ennek az előírásnak. A szabályok kifejezetten tiltják, hogy a kereskedők módosítsák a termékeikre és szolgáltatásaikra vonatkozó fogyasztói értékeléseket és rangsorokat.

Tilos továbbá hamis fogyasztói értékeléseket és termékajánlásokat vásárolniuk, a közösségi médiában megjelenő bejegyzések lájkolását, illetve a posztokkal kapcsolatos egyéb tetszésnyilvánítást is ideértve. A kereskedők csak akkor tehetik közzé a beérkező értékeléseket a fogyasztói értékelések között, ha észszerű és arányos erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy meggyőződjenek eredetükről és hitelességükről.

Konkrét eset

Barbara Ausztriában él, és nagyon szeret online vásárolni. Ha ruhákat nézeget az interneten, csak azután vesz meg bármit is, hogy ellenőrizte a mérettáblázatot, és elolvasta, hogy a fogyasztók értékelése szerint hogyan passzolnak a kérdéses ruhadarabok a valóságban. Barbara megbízik a vásárlók visszajelzéseiben, és értékeléseiken túl az általuk feltöltött fényképeket is meg szokta nézni tájékozódásképpen. Ezért nem habozott egy másodpercig sem, amikor menyasszonyi ruháját az interneten vásárolta meg. Amit a fényképeken látott és a fogyasztói értékelésekben olvasott, az teljes mértékben megfelelt a valóságnak: amikor kivette a csomagból a megrendelt menyasszonyi ruhát, az mindenben megfelelt a várakozásainak.

A piramisjátékok eladásösztönző rendszerek. Lényegük, hogy a belépők csatlakozási díjat fizetnek azért, hogy később valamilyen juttatásban részesülhessenek. A juttatást azonban elsősorban az biztosítja, ha az illető további fogyasztókat vesz rá arra, hogy lépjenek be a rendszerbe. Az áruk tényleges értékesítése, illetve fogyasztása nem játszik lényeges szerepet a konstrukcióban. A rendszer előbb vagy utóbb összeomlik, és azok, akik utoljára csatlakoztak hozzá, elbukják a belépéskor fizetett pénzt.

Konkrét eset

Oana állásajánlatot kapott egy kozmetikai termékeket értékesítő marketinghálózattól. Azt mondták neki, sok pénzt kereshet úgy, hogy a szabadidejében, a saját otthonában végez munkát.

Ehhez egyszeri belépési díjat kellett előre kifizetnie, és rá kellett vennie 5 barátját arra, hogy ők is csatlakozzanak a hálózathoz. Azt mondták neki, minél több új tagot hoz, annál több pénzt fog keresni. Barátainak is több pénzt ígértek arra az esetre, ha ők is hoznak 5 újabb tagot.

Oana nem ébredt rá, hogy a hálózattól kapott jövedelem fő forrását az új tagok toborzása, nem pedig a kozmetikai termékek értékesítése jelentette.

Ha Ön is hasonló helyzetben van, azt tanácsoljuk, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságtól érdeklődje meg, milyen jogorvoslati lehetőségek állnak a rendelkezésére a lakhelye szerinti országban.

A kereskedők nem reklámozhatnak „ingyenes” nyereményeket, illetve ajándékokat, ha azok átvételét később fizetéshez kötik. Érdemes elővigyázatosnak lenni azokkal a levelekkel, illetve e-mail-üzenetekkel, amelyekben ez áll: Gratulálunk, Ön nyert! Könnyen lehet ugyanis, hogy tisztességtelen kereskedelmi praktikáról van szó.

Konkrét eset

Evelina levelet kapott egy cégtől, melyben értesítik, hogy 100 euró értékű nyeremény illeti meg. Azt írták neki, hogy egy héten belül telefonon jelezze, ha igényt tart a nyereményre.

Amikor azonban Evelina felhívta a megadott számot, kiderült, hogy az egész csak reklám volt: a nyeremény átvételéről szó sem volt, ehelyett arra próbálták rávenni, hogy vásároljon háztartási készülékeket, mondván, ha így tesz, sorsoláson vehet részt.

Evelina felháborodott a történteken, és úgy döntött, utánajár, nem törvénysértő-e a cég eljárása. Ezért a nemzeti fogyasztóvédelmi hatósághoz fordult, ahol megerősítették, hogy a cég valóban tiltott módszert alkalmazott. A fogyasztóvédelmi hatóság felvette a kapcsolatot a céggel, amelyik végül beszüntette a kérdéses gyakorlatot.

A kereskedők nem állíthatják, hogy különleges jogokat biztosítanak Önnek, ha ezek a jogok amúgy is megilletik Önt.

Konkrét eset

Konsztantinosz Szalonikiben él. A férfi úgy döntött, hogy számítógépet vesz az interneten.

Arra az online boltra esett a választása, amelyik különleges ajánlatként azt hirdette meg, hogy az általa értékesített számítógépekre 2 évig szavatosságot ad, azaz fedezi a javítások, illetve a csere költségeit, ha kiderül, hogy a termék hibás, illetve nem úgy néz ki, vagy nem úgy működik, ahogy azt megvételre hirdeti.

Konsztantinosz elhitte, hogy különleges ajánlatról van szó, ám valójában egyáltalán nem ez volt a helyzet, a 2 éves szavatossági idő ugyanis jogszabályi előírás, amely mindegyik kereskedőre vonatkozik.

A gyártók és a kereskedők gyakran kínálnak a vevők részére garanciát arra, hogy meghibásodás esetén a terméket a vásárlás időpontjától számítva meghatározott időn – pl. 1, 3 vagy 5 éven – belül megjavíttatják. Ezt a jótállási szolgáltatást a vevő vagy ingyen, vagy külön díj fejében veheti igénybe. Ezek a járulékos garanciák azonban soha nem léphetnek a minimálisan két évig érvényes szavatosság helyébe. A szavatosság jogszabályban rögzített jog, mely a vevőt minden esetben megilleti, és amelyet a kereskedőnek mindig tiszteletben kell tartania.

Konsztantinosz írt az internetes kereskedőnek. A cég elismerte, hogy nem megfelelően járt el, és további 1 évre szóló garanciát biztosított Konsztantinosz számára.

Ha a kereskedő azt állítja, hogy ajánlata csak nagyon rövid ideig érvényes, elképzelhető, hogy csupán arra próbálja Önt rávenni, hogy azonnal megvegye a kérdéses terméket – még azelőtt, hogy birtokában lennének a megalapozott döntés meghozatalához szükséges információk. Tisztességtelen kereskedelmi módszernek minősül azt állítani, hogy egy adott ajánlat csak korlátozott ideig vehető igénybe, ha valójában nem ez a helyzet.

Konkrét eset

A Belgiumban élő Simon kerékpárt akart venni. Az interneten rábukkant egy 24 órára szóló különleges kedvezményes ajánlatra, melyet egy holland online cég hirdetett meg.

A bicikli nem egészen olyan volt, mint amilyet keresett, de Simonnak nem volt ideje alaposabban utánanézni a részleteknek, mivel az ajánlat csak rövid időre szólt. Ezért nagyon gyorsan úgy döntött, megveszi a kerékpárt, hogy kihasználja az 50%-os árengedményt.

Legnagyobb meglepetésére pontosan ugyanezzel az ajánlattal találkozott egy héttel később, amikor újra ellátogatott a holland internetes cég honlapjára. Simon rádöbbent, hogy hamis állítással lépre csalták, hogy megvegye a kerékpárt. Panaszlevelet küldött a holland cégnek, de nem kapott választ.

Ekkor felkereste a belgiumi Európai Fogyasztói Központot. A központ munkatársai holland kollégáikhoz továbbították az ügyet. Rövid idővel ezt követően a holland központ munkatársai arról tájékoztatták Simont, hogy lépéseket tettek az ügyben, és ennek köszönhetően az internetes kereskedő beszüntette a tisztességtelen módszer alkalmazását.

Az európai uniós jog értelmében a távértékesítéssel foglalkozó cégek nem zaklathatják újra és újra a fogyasztókat nemkívánatos ajánlatokkal telefonon, faxon, e-mailben vagy más, erre alkalmas úton.

Konkrét eset

Az egyik konyhabútorboltban Margus feliratkozott a legújabb reklámakciókat ismertető hírlevélre.

Ezt követően elkezdett reklámokat kapni különböző témákkal – főzéssel, kertészkedéssel, ejtőernyőzéssel stb. – foglalkozó magazinoktól. Noha soha nem kérte, hogy neve felkerüljön bármilyen levelezőlistára, egyes esetekben akár 10 e-mailt is kapott egyetlenegy napon! Margus hiába kérte, hogy vegyék le a levelezőlistáról, kérését nem teljesítették.

Egy barátjától azt a tanácsot kapta, hogy forduljon segítségért a nemzeti fogyasztóvédelmi központhoz, mert a központ munkatársai korábban segítettek barátjának egy hasonló probléma megoldásában. A központ közbelépésének köszönhetően a kérdéses cég végül levette Margust a levelezőlistáról.

Jogorvoslat a tisztességtelen kereskedelmi módszereket alkalmazó kereskedők áldozatai számára

A már létező jogorvoslati lehetőségeken túlmenően az uniós fogyasztóvédelmi szabályok lehetővé teszik a nemzeti hatóságok számára, hogy beszüntessék, illetve megelőzzék a tisztességtelen kereskedelmi módszerek alkalmazását, így pl. a hamis, pontatlan vagy félrevezető hirdetések közzétételét.

A szabályok értelmében Ön jogosult arra, hogy arányos és hatékony jogorvoslatban részesüljön, ha kárt szenved tisztességtelen kereskedelmi módszerek – például megtévesztő marketingtevékenység – miatt. Az Ön hazájában működő nemzeti hatóságoknak kell gondoskodniuk arról, hogy Ön hozzáférjen ezekhez a jogorvoslati lehetőségekhez, különösen ami a kártérítést, és adott esetben az árcsökkentést és a szerződés felmondását illeti.

Konkrét eset

Egy munkával töltött hosszú tél után az Olaszországban élő Mario alig várja, hogy végre lefoglalja jól megérdemelt nyári utazását. Böngészni kezd az interneten, és rákattint a közösségimédia-hírcsatornáján megjelenő első releváns hirdetésre. A hirdetést egy utazásközvetítő tette közzé, amely saját állítása szerint a legolcsóbb akciós turista repülőjegyek első számú online értékesítési platformja. Mario azonnal jegyet foglal az egyik járatra, és nagyon szerencsésnek érzi magát.

Öröme sajnos hamar csalódottságba fordul, amikor alig néhány perc múlva előnyösebb árajánlatot talál a légitársaság hivatalos honlapján. A légitársaság ugyanerre a járatra olcsóbban árul jegyeket. Ez azt bizonyítja, hogy az utazásközvetítő piaci értékesítésre vonatkozó állítása nem felelt meg az igazságnak.

Az uniós szabályok értelmében Mario panaszt nyújthat be a félrevezető állítás miatt, és jogorvoslatot kérhet az utazásközvetítőtől, mivel a cég félrevezette őt az akciós jegyárakkal kapcsolatban.

Figyelmeztetés

Elképzelhető, hogy Ön fogyasztóként olyan kereskedelmi módszerrel találkozik, amely – bár nem vonatkoznak rá a fenti kritériumok – tisztességtelennek tűnik az Ön számára. Ilyen esetben forduljon tanácsért a nemzeti fogyasztóvédelmi szövetséghez vagy az Európai Fogyasztói Központok Hálózatához.

Kapcsolódó weboldalak

EU-jogszabályok

Tanácsra vagy segítségre van szüksége?

Vegye fel a kapcsolatot a szakosodott segítségnyújtó szolgálatokkal

Utolsó frissítés: 27/11/2023
Oldal megosztása