We noticed that you are using an older version of Microsoft Internet Explorer. This website is optimised for Internet Explorer version 9 and later, so please consider upgrading your browser so that you can enjoy all of this website's features. Visit the Microsoft website http://www.microsoft.com to download a newer version of Internet Explorer.

European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


flag

Your stories


Ingyen házimunka, hobbiból?

Igen, vannak, akik így akarnak segíteni másoknak. A „Megcsináljuk helyetted Pécs” kezdeményezés kilenc lelkes fiatalja ingyen segít a házimunkában bárkinek. Horváth Attilával és Csillag Gergellyel beszélgettünk arról, hogy miért.

Mosogatás, kutyasétáltatás, kerti munka, bevásárlás... Kihagytam valamit? Melyik segítséget veszik a legtöbben igénybe?

Attila: Lényegében mindent elmondtál, valóban bármit megcsinálunk. Leggyakrabban kerti munkára vagy barkácsolni hívnak minket. A költöztetés szintén gyakori.

 

Hogyan jött az ötlet?

Attila: Budapesten indult egy hasonló kezdeményezés, ugyan a pesti barátunk, Mangel Koppány csak mosogatást vállal. Mi kibővítettük a kerti és a ház körüli munkákra is. Gergő olvasott arról a neten, hogy Németországban ennek hatalmas sikere van, és Koppány is szerepelt a híradóban.

 

Mi volt a legszokatlanabb, legextrémebb munkátok eddig?

Attila: A legextrémebb munkánk egyben a legelső is volt, Kisújbányán. Egy lebontott ház hat köbméter hordalékát kellett talicskával felvinni a dombtetőre. A domb 300 méter hosszú volt és négyen 12 óra alatt elvégeztük a munkát. Nem is hitték el, hogy meg fogjuk csinálni. Ez egyben nagy próbatétel is volt.

 

Mit kaptok általában a munkátokért cserébe? Fizetést nem kértek, de akkor miért csináljátok?

Attila: Alapból mi nem kérünk semmit, de az emberek szó nélkül adnak ebédet, aminek mi nagyon örülünk. Pénzt nem kérünk és nem is fogadhatunk el. Van, hogy valami kisebb tárgyat kapunk, egyszer pedig wellness jegyet adtak. Azért csináljuk, hogy segíthessünk másokon, hogy megmutassuk az embereknek, hogy van munkalehetőség, lehet dolgozni.

 

Azért az nem mindegy, hogy megfizetik-e a munkát, vagy nem!

Attila: Igen, de sok ember úgy áll hozzá, hogy nincs munka. Külföldön érdekes módon nagyon jó szemmel nézik az önkéntes munkát. Megbecsülik azokat, akik ingyen dolgoznak, akik segítenek másokon. Azért dolgozok, hogy segítsek, eddig is tettem, később is fogok. Megélni nem lehet belőle, de én ezt hobbiként fogom fel.

Gergő: Hosszú távon ez nekünk is megéri, mert kapcsolatokat építünk. Nem egyenes utunk van a profithoz, de fontos a tapasztalatszerzés is. Például, ha ezt nem kezdtük volna el, soha nem vettem volna a kezembe láncfűrészt, hogy „nekiessek” egy hét méteres fenyőnek.

 

Mi volt a legfurcsább dolog, amit eddig kaptatok?

Attila: Talán az eddigi legérdekesebb dolog az volt, amikor egy garázst kellett kiszortírozni, és ami tárgy megtetszett, azt elvihettük magunkkal. Találtunk régi magyar kártyákat, sörtálcát, és egy hőmérőt, amivel italok alkohol szintjét lehet megmérni.

 

Barátaitok és szüleitek mit szóltak az ötlethez?

Attila: Édesanyám első reakciója az volt, hogy ennek semmi értelme. Édesapám szerint viszont nem volt rossz ötlet, biztatott minket. Végül mindketten támogattak, mert szerintük ebből később jó hasznom lehet. A barátok közül is jó páran úgy gondolták, őrültek vagyunk, hogy ingyen dolgozunk. Sokak szerint viszont tök jó, hogy ezt csináljuk. Persze a többség azt mondja, ők nem dolgoznának ingyen.

 

Már kibővült a csapatotok az indulás óta. Hogyan döntitek el, kié az éppen aktuális meló?

Attila: Egyrészt az megy, aki éppen ráér, másrészt megnézzük, milyen munkáról van szó. Takarításra általában a lányokat küldjük, a fizikai munkát mi végezzük. Favágásra logikusan nem hívunk lányt.

 

Vannak az ötletnek követői? Terjed a kezdeményezés híre?

Attila: Akad követőnk, nem is kevés. Az ország több részéből kaptunk már üzenetet, például Dunakesziről, Kaposvárról, Sopronból, Szombathelyről, hogy ők akarják csinálni. A kaposváriak és a dunakesziek már aktívan folytatják a mozgalmat. De bízom benne, hogy pár hónap és tovább fog terjedni.

 

Azért később nektek is meg kell valamiből élni! Meddig tervezitek ezt folytatni?

Attila: Amíg van rá kereslet. De nem kell aggódni, hogy nincs munka, mert folyamatosan kapunk üzeneteket, hogy menjünk segíteni. Most a suli miatt viszont csak a hétvége jöhet szóba. A múlt hétvégén például hat munkánk is volt. Amikor megjelenik rólunk egy-egy cikk, vagy szerepelünk a rádióban, tévében, olyankor mindig sokkal több megkeresés érkezik.

 

Soós Alexandra