European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


Önkéntesnek lenni - másokért tenni

A szabadidejüket áldozzák fel, nem kapnak fizetést, és ráadásul néha az elutasítással is szembe kell nézniük. Mégis mosolyogva és fáradhatatlanul végzik munkájukat. Miért éri meg önkéntesnek lenni? - egy személyes történet következik.

A kíváncsi laikusokhoz

 

Az önkéntesség lényege valahol sokkal mélyebben gyökerezik, mint a haszon, vagy a munka klasszikus értelemben vett elismerése.

 

Nemrég elbeszélgettem egy önkéntessel, aki egy sérülten született kislány megsegítésére gyűjtött egy társával együtt. Be kell vallanom, nem szoktam nagyon örülni, amikor kinyitják előttem a megható és elkeserítő képekkel teli dossziéjukat, mert tisztességtelennek tarom, hogy szánalomkeltéssel próbálnak segítséget kérni. A dossziéba most sem néztem, de nagyon kíváncsi voltam. Beszaladtam egy kis pénzért, gyorsan aláírtam az adományozási lapot a család nevében és megkérdeztem, ami igazán érdekelt:

 

Megmondaná nekem, miért csinálja ezt? - az idősebb hölgy, akivel a kapunkban álltam, tulajdonképpen az adakozás és az önkéntesség teljes pszichológiáját elmondta nekem a saját történetén keresztül. Nem volt benne túlzott átélés, fellengzősség, de átérezte a munkájának súlyát és célját. Valamit megtanított nekem, ezt most megpróbálom nektek is átadni!

 

Az önkéntesség lényege

 

Először is leszögezte: ezt mindenki valamilyen belső indíttatással csinálja, nem azért, mert jól hangzik, nem azért, mert megtetszett a feladatkör. Aki önkéntességbe fog, az általában valamit meg akar hálálni az életnek, valamit adni akar az emberiségnek, mert úgy érzi, hogy ő valami hatalmas kegyben részesült a Sorstól.

 

Abban a néhány perces történetben, amit a hölgy elmesélt a fiáról, akinél nem sokkal születése után agydaganatot diagnosztizáltak, benne volt mindaz a hála, amit a hölgy és egész családja érzett, de hallani lehetett belőle a kilátástalanságot és a kétségbeesettséget is: azokat az érzéseket, melyek belengték otthonukat abban a néhány hónapban, mikor fiuk állapota menthetetlennek látszott. A ma már húszas éveiben járó és néhány gyógyszer segítségével teljes életet élő fiú mindennapjait munkakereséssel tölti, úgy, ahogy sok hozzá hasonló korú fiatal is ezt teszi.

 

A hölgy és a családja megtapasztalták, milyen az, ha igazán rettegünk attól, hogy valaki olyat veszthetünk el, aki mindennél többet jelent számunkra, tudják, mi az a felelősség, ami a szülők vállát nyomja, ha beteg gyermekükről van szó.

 

A pénz-gyűjtés/adakozás

 

És hogy jön ide maga az adakozás, a pénz? Ez esetben ez az, ami minden jónak az elrontója. Természetesen a helyzet nem ilyen drámai, hisz a pénz minden esetben csak egy eszköz a kezünkben, és csak rajtunk múlik, hogy mire és hogyan használjuk fel. Általában sok beteg gyermeknek az okozza a halálát, vagy késői ellátását, hogy a családnak nincs pénze az éppen szükséges beavatkozásra, vagy kórházi tartózkodásra, gyógyszerekre.

 

Az önkéntesek és a jótékonysági fórumok tehát azért vannak, hogy összegyűjtsék azt a „sok kicsit”, ami később majd sokra megy!

 

Az adakozás nagy kérdése

 

Mikor adakozunk valójában? Nagyon sajnálom, de erre nem tudok válaszolni. Próbáltam rájönni, és igyekszem átlátni az adománygyűjtőkön, hisz, ne legyünk naivak, nem minden „dossziés-ember” gyűjt valóban jó cél érdekében, van, hogy egyszerűen egy kis zsebpénzhez akarnak jutni. Ez szomorú, de így van.

 

A kétkedőknek csak azt tudom mondani: egyrészt fontos, hogy bízzatok az emberekben, hisz alapvetően mindenki jó szándékú, másrészt viszont minden csalást úgysem szűrhettek ki. Ha adnátok is meg nem is, válasszátok a középutat: adjatok olyan összeget, amit bőven megengedhettek magatoknak - másnak már ez is nagy segítséget jelenthet.

 

Higgyétek el, még szebben süt a Nap, ha egy kicsit másra is gondoltok!

 

Hernádi Anna