Tairseach Eorpach na hÓige
Eolas agus deiseanna do dhaoine óga ar fud na hEorpa.

Így inkább ne is utazz – trendek, melyeknek jobb, ha véget vetünk!

Órákig tudnék monologizálni, mennyit lehet abból tanulni, ha nekivágsz a világnak, hiszen utazni nyilván jó. Azonban nagyon nem mindegy, hogyan teszed ezt. Ezúttal következzen néhány „NE TEDD” trend! Te gondoltál már az árnyoldalukra?

Lehet rosszul utazni? Sokáig nem is merült fel bennem ez a kérdés, hiszen csodálatos élmény felfedezni a világot. Aztán szembejött velem Vígh Bori, digitális nomád és utazó blogger bejegyzés sorozata, amelynek hatására elhatároztam, hogy tudatos utazó leszek. Vagy legalábbis megteszek minden tőlem telhetőt, hogy az legyek. De mit is jelent tudatosan utazni?

Backpacking és minimal budget – mi a baj a spórolással?

Manapság nagyon divatos minél kisebb költségvetéssel utazni, ami nem csoda, hiszen így többen megengedhetik maguknak, hogy hátukon egy táskával bejárják a világot, ráadásul nagy kaland is, mivel ehhez talpraesettnek, spontánnak és sokszor kreatívnak kell lenni. Félreértés ne essék, ezzel nincs is semmi gond, a hátizsákos utazás tényleg életre szóló élmény lehet. Azonban nem minden áron! Kihasználni a fejlődő országokban élők kedvességét és vendégszeretetét nem menő. Ha megengedhetjük magunknak, hogy utazzunk, valószínűleg az is belefér, hogy pénzt adjunk az ételért, többet fizessünk egy belépőért, vagy éppen egy kis apróval segítsük a koldust. Persze olykor elfogadhatjuk a jó szívvel felajánlott ebédet, szállást, vagy egyéb apróságot, hiszen a másik örömmel adja, de ne erre építsük az egész utazásunk tervét, és mindig legyünk érte őszintén hálásak.

Önző önkénteskedés

Gondoltad volna, hogy önkénteskedni is lehet rosszul? Bevallom, én nem. Pedig bizony előfordul, hogy több kárt okozunk vele, mint hasznot. Mostanság nagyon népszerű úgy utazni, hogy némi önkéntes munkáért cserébe kapunk ingyen szállást, ezzel viszont sok esetben az a baj, hogy a nyugati utazó a helyiek elől veszi el a munkalehetőséget. Érdemes tehát olyan munkát vállalni, amihez az ottani lakosoknak nagy valószínűséggel úgysincs megfelelő tudásuk; Bori például a búvároktatást hozza fel lehetőségként.

Aztán vannak helyek, ahol látszólag tényleg nagy szükség van a segítő kezekre. De tényleg segítenek ezek a kezek? Befizetünk egy önkéntes programra, és néhány hónapra elmegyünk valamelyik fejlődő országba, hogy egy árvaházban segítsünk. Jó cselekedet kipipálva! Igen ám, de a lelkes önkéntest sokszor csak bedobják a mélyvízbe, bármilyen tudás és képesítés nélkül, így aztán az illető jó szívvel próbálkozik ugyan, de valójában azt se tudja, mit csinál. Az utazó persze néhány hónap elteltével hazatér, az ott maradt árva gyerekek pedig nehéz szívvel elengedik, hogy aztán egy új önkénteshez kezdjenek kötődni, és az egész kezdődik újból.

Mindez nem azt jelenti, hogy ne önkénteskedjünk, sőt! A világnak szüksége van ránk, csak ezt sem mindegy hogyan tesszük. Járjunk utána, pontosan miről van szó, mennyit tudunk ténylegesen segíteni, mennyi esetleges kárt okozhatunk, és lehetőleg vegyünk részt felkészítésen, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani.

Ezekre a turista programokra mondj NEM-et!

A nyugati utazó hajlamos magát felsőbbrendűnek érezni, mind a helyiekhez, mind az állatokhoz képest. Milyen nagy élmény delfinekkel lubickolni egy medencében, hogy aztán a közösségi oldalakon begyűjtsük érte a lájkokat! Ráadásul a gondozók olyan aranyosan bánnak velük, nem szenvednek azok hiányt semmiben. Talán így tűnik, de meglepő módon az állatok egyáltalán nem élvezik, hogy turistákat szórakoztathatnak. Valójában rengeteg kínnak és szenvedésnek voltak kitéve, mire betörték őket annyira, hogy a közelükbe mehessünk, és megsimogathassuk őket. Ahelyett, hogy kiskirályokként kihasználnánk a környezetünket, vagy látványosságként fotóznánk a helyiek szegénységét és nyomorát, mint egy múzeumban, ne felejtsük el, hogy vendégek vagyunk. Nem értünk van minden, és nem érünk többet senkinél, se a helyieknél, se a minket körülvevő természetnél.

Telefon, szelfibot és drón nélkül sehova?

Sőt, a többi turistánál sem vagyunk felsőbbrendűek. Ezért nem elég arra figyelni, hogy a helyieket és környezetünket ne használjuk ki, lehetőleg turistatársainkat se kergessük az őrületbe. Például bármennyire is szeretnénk egy szelfit a gyönyörű tájjal, vagy építészeti remekművel a háttérben, ne pózolgassunk öt percen át a tökéletes szöget keresve, miközben a kilátást mindenki más elől eltakarjuk. Nagyon menők a drónnal készített képek is, de ha éppen egy csendes öbölben, vagy hegycsúcson vagyunk, ahol mindenki szeretné a természet nyugalmát élvezni, akkor nem biztos, hogy jó ötlet zümmögő drónnal körözni a többiek feje fölött.

Utazni persze mindig jó. De tudatosan utazni még jobb! Ha mostantól te is elkezdesz odafigyelni ezekre az apróságokra, együtt talán még azt is elérhetjük, hogy ez legyen a következő utazási trend!

 

Paulik Noémi

Képek: Pexels, Unsplash/Madi Robson, Pixabay, Unsplash, Pixabay, Pexels

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!