Tairseach Eorpach na hÓige
Eolas agus deiseanna do dhaoine óga ar fud na hEorpa.

Sítúra a havas csodaországban, avagy úti beszámoló Ausztriából

A téli sportok szerelmese vagy? Épp ellenkezőleg, epekedve várod a zimankós hónapok végét? Akárhogy is, most elkalauzolunk egy csodavilágba, ahol nem csak síelni lehet ám. Tarts velünk, és lesd meg te is a tél varázslatos oldalát!

Vége az ünnepeknek, elegünk van már a latyakos télből, de az igazi tavasz még várat magára. Amennyiben van rá lehetőségünk, ilyenkor a legjobb kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és csak azért is élvezni a hideg téli napokat, lehetőleg sok-sok hóval. Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családunkban már hagyománnyá vált a január végi síutazás, amelyre mindig nagy baráti társaságunkkal közösen kerekedünk fel Ausztriába. Számos sírégiót felfedeztünk már, idén pedig Bad Kleinkirchheimre esett a választásunk.

Miért éppen Ausztria?

Ha te is úgy döntesz, hogy sítanulásra adod a fejed, először is azt kell kiválasztanod, melyik országban szeretnéd ezt megtenni. Magyarországon is van erre lehetőség, bár itt nem találunk olyan nagy és kiépített pályarendszereket, de kezdőként bőven elég lehet az is, ha itthon csatolod fel a léceket. Ha ennél nagyobb utazásra vágysz, többfelé is veheted az irányt: népszerű célpont például Szlovákia, Olaszország, Franciaország és persze Ausztria. Én ezutóbbit ismerem igazán, így most az osztrákok világába kalauzollak el.

Na de miért éppen Ausztria? Először is, mert közel van; reggel beülsz az autóba, és késődélután már ott is vagy a szálláson. Másodszor, mert az osztrákok precízek és modernek; a pályákon mindig van hó, folyamatosan karbantartják őket, és a felvonók a legtöbb helyen kényelmesek. Sőt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján merek általánosítani, hogy a szállások is tágasak és jól felszereltek.

Sportosan a hegyekben

A felvonók általában reggel 9-kor indulnak, így érdemes hamar kipattanni az ágyból, hogy aztán jöjjön a síelés szerintem legnehezebb része: a ruharétegek magunkra aggatása, a lécek cipelése, a bakancs felhúzása. Ha még nem volt rajtad síbakancs, megsúgom: nem a legkényelmesebb viselet. Viszont megéri belegyömöszölni a lábad, hiszen ezután következik maga a siklás! Pirozspozsgás arc, sebesség, lélegzetelállító táj, jóleső fáradtság és pihenés a felvonóban. Azért szeretem ezt a sportot, mert amellett, hogy mozgok, folyamatosan újabb és újabb lenyűgöző látvány tárul elém: havas hegycsúcsok, végtelenség, a völgyben eldugott kis falu templomtoronnyal, szikrázó kék ég, vagy éppen szállingózó hópelyhek.

Na de ahogy ígértem a cikk elején, a síelésen kívül más alternatívák is vannak, amelyek hasonló élményt nyújtanak. Elsőként nyilvánvalóan a snowboardozás: ha már könnyedén lecsúszunk a pályán, jöhetnek a különböző trükkök, így ez a sport sosem válik unalmassá, mindig találunk új kihívást. Sok helyen elkülönítenek úgynevezett snowparkokat is, ahol ugratókon és egyéb eszközökön gyakorolhatunk. Aztán ott van még a szánkózás! Persze mindenki szánkózott már, mi ebben a különleges? Nos, Ausztriában ez egészen más élmény, mint mikor kimegyünk az otthonunk közelében található dombhoz. Sok helyen alakítottak ki kifejezetten szánkópályát, aminek a tetejére felvonó visz fel, hogy aztán egy több kilométeres, kanyargó pályán száguldjunk le.

Végül azokról se feledkezzünk el, akik nincsenek oda a sebességért, esetleg tériszonnyal küzdenek. Jó alternatíva lehet nekik a sífutás: ehhez kicsit más eszközök kellenek, mint a hagyományos síeléshez, de ugyanúgy lécet kell csatolni, hogy aztán az erdőben és falvak mellett kanyargó ösvényeken suhanjunk végig. Ha pedig nem fogott meg egyik sport sem, akkor húzzunk fel egy vízálló cipőt, és irány az erdő! Friss levegő, a lábunk alatt ropogó hó, sőt ha szerencsénk van és csöndben sétálunk, még vadállatokat is láthatunk. Nem túlzok, mi idén például láttunk őzeket a felvonó alatt, séta közben pedig egy nyúl ugrált át előttünk az ösvényen.

Jól megérdemelt pihenés

Egy hétig aktívan sportolni persze nem könnyű, és garantált az izomláz is. Szerencsére pihenési lehetőség is akad bőven, melyek közül legkézenfekvőbb a „hüttézés”. A hüttét úgy írnám le, mint a büfé és étterem elegyét egészen sajátos hangulattal, hiszen ezek a sípályák mellett találhatók, a vendégek pedig overálban és síbakancsban trappolnak be. Egy forró csoki vagy forralt bor mindig jól tud esni a hidegben, ha pedig megéheztünk, kóstoljunk meg egy osztrák specialitást! Ha sósra vágyunk, ehetünk osztrák kolbászt, vagy úgynevezett laberkäse-t. Az édesszájúaknak jó szívvel ajánlom a szilvalekváros gőzgombócot vaníliaszósszal és mákkal meghintve (Germknödel), az almásrétest, vagy az osztrák császármorzsát.

Ha pedig teljesen kimerültünk a sok mozgásban, meguntuk a siklást, vagy éppen hóvihar van, és nincs kedvünk a pályára lépni, akkor adjunk magunknak egy pihenőnapot. Menjünk el egy közeli fürdőbe, szaunázzunk, sétáljunk a környéken, vagy csak legyünk újra gyerekek: irány a friss levegő, hócsatázzunk, építsünk hóembert, vagy hókunyhót, és élvezzük újra a telet!

 

Paulik Noémi

Képek: Paulik Noémi

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!