Europeiska Ungdomsportalen
Information och möjligheter för unga i hela Europa.

Hipergyorsaság, képernyő-idő, kasztok? Helló, zék és ipszilonok!

Mire vágynak és mire számíthatnak a munka világában az Y és Z generációs fiatalok? Milyen világban élnek, és hogyan állnak hozzá? Másképp, mint a korábbi generációk, vagy minden fiatal generáció egyforma? A szakértő válaszol.

Berecki Enikő angol nyelv és irodalomból szerzett tanári és bölcsész diplomát. 1999 óta pedagógusként tevékenykedik, jelenleg is tanít angol szaknyelvet egy főiskolán. Felnőtté válással és a különböző generációk kérdéseivel foglalkozó Pán Péter, STOP! nevű blogját 2015-ben indította el. Az első poszt azonnal felkerült az Indexre, és több tízezres olvasótábort hozott.

 

Trénerként elsősorban ifjúsági programokon dolgozik. Cégek számára is tart tréningeket, előadásokat Y/Z-generációs és intergenerációs témában, bemutatva a különböző generációk sajátosságait és segítve a generációs szakadékok leküzdését a munkahelyen, illetve a családban is.

 

Három gyermekes édesanyaként az új generációk sajátosságairól testközelből is naprakész információkat szerez. Honlapját itt találod, a vele készült interjút pedig az alábbiakban!

 

Mik a fő, legfontosabb különbségek az Y és a Z generáció között és mik a hasonlóságok?

 

Mindkét generáció az információs korban született, viszont míg az Y-generáció zömében gyerekkorában találkozott az internetes világgal, ők voltak ennek a világnak a pionírjai, addig a zéknek már nincs tapasztalatuk az internet előtti életről. Szélsőségesen sarkítva azt is szokták mondani, hogy számukra fontosabb a WiFi, mint egy működő fürdőszoba. Ryan Jenkins, ismert amerikai szakértő szerint az Y-genrációsok jóval együttműködőbbek a Z-éknél. 

 

Az általa vizsgált Z-generációsok 69 százaléka inkább önállóan dolgozna, tehát a millenniumi nemzedék jobb a csapatmunkában, vagy legalábbis hajlandóbb rá. Azt is jósolják a fiatalabb nemzedékről ‒ amit itt hazánkban azért egyenlőre még annyira nem látok, pedig milyen jó is lenne ‒, hogy jóval tudatosabban válogatják, milyen tartalmakat osztanak meg magukról.

 

Zömében a Snapchat köreikben tapasztalt népszerűsége is arra utal, hogy igényük van olyan felületekre, ahol az információ, a megosztott tartalom nem marad meg olyan sok ideig, mint mondjuk az idősebb generációk által használt Facebookon vagy Twitteren. Más kérdés persze, hogy csak azt szeretnék, szeretnénk gondolni, hogy nem létezik több, a Spanchaten megosztott infó, de ne feledjük, hogy ezzel csak a dörzsölt üzletemberek elégítik ki a látens igényeket, mert az interneten azért bármi előkereshető…

 

Milyen szokások, jellemvonások illenek az Y-generációra, ha munkavállalásról van szó? Mire vágynak, és mit akarnak elérni a korábbi generációkhoz képest?

 

Olyan jellemzőket tudnék megragadni, ami a kor miatt alakult így, amelyben élnek. Például, míg szüleik nemzedéke gyakorlatilag ugyanarról a munkahelyről mehetett nyugdíjba, ahová elsőnek felvették, náluk a munkaerő-piaci helyzet gyakori változásai miatt ez már nem lehet így.

 

Nem is meglepő, hogy nem lineáris karrierutakat futnak be, hanem készek, sőt kénytelenek is gyakran váltani, meglehetősen rugalmasak is. Erre pedig óriási szükség van, és a jövőben még inkább az lesz, hiszen új szakmák bukkannak elő a semmiből, a digitalizáció számtalan megszokott munkafolyamatot vált majd ki. Lehet, hogy 20 múlva már ezt az interjút sem Te készítenéd velem, hanem mondjuk egy robot, legalábbis olvastam erre vonatkozó előrejelzéseket.  Ez csak amúgy félig vicc, azért csak félig, mert a  Will Robots Take My Job nevű eszköz számításai szerint 11 százalék esély van arra, hogy robotok végzik el a feladatot a riporteri, tudósítói feladatokat a jövőben.

 

Másrészről új szakmák is születnek. Például alternatív valutára specializálódott tőzsde-szakértőkre is szükség lesz, hiszen a több éve létező a Bitcoin virtuális pénzeszköz népszerűsége töretlen, így kellenek majd olyanok, akiknek ez a szakterületük, de vannak ma már időmenedzsment coachok vagy digitális elvonókúrát végző terapeuták is.

 

Fontos megemlíteni, hogy a munka és magánélet egyensúlya fontosabb az ipszilonok számára, mint a pénz. Talán ez azért is alakult így, mivel szüleiket figyelve megtapasztalták, milyen, amikor valaki szétgürizi magát, és sem a családja, sem önmaga nem tud profitálni ebből. Az új nemzedékek már lehetőséget szeretnének kapni arra, hogy ne mindig irodafülkék kaptárjaiban, hanem akár otthonról is dolgozhassanak, és ha lehet, ne a hajdani kőbe vésett 8-tól 4-ig tartó munkarendben.

 

Az is lényeges számukra, hogy gyakran ‒ heti szinten ‒ kapjanak visszajelzést főnöküktől.  Ezzel az a gond, ha állandóan a főnökre néznek, tőle függ, hogy mennyire motiváltak, elégedettek, akkor nem tudják megtalálni a boldogságot, ugyanis a boldogság 95%-ban önmagunktól függ. Persze a főnökön is sok múlik, de az embernek magának kell megtalálnia a boldogságát. 

 

Hogyan függ össze az Y generáció munkaerő-piaci helyzete azzal, hogy az ő generációjuk az első, amelyikre azt mondják, kevésbé jómódú lesz, mint az előzőek?

 

Úgy gondolom, a negyedik ipari forradalomba beleszületett fiatalok annyi hipergyors változást tapasztaltak és megrázó történelmi eseményt éltek meg, hogy ez a tapasztalat szükségszerűen alakította a nemzedéki mentalitást, identitását is. Ezek a generációk vagy gyerekként, vagy szüleik beszámolóin keresztül szembesültek a terrorizmus, a klímaváltozás, a gazdasági válság elleni küzdelemmel.

 

A későbbi Z-generációt a világ első globális nemzedékének is nevezik, ugyanis őket különösen jellemzi a globalizáció és a határok eltűnésének tapasztalata, ugyanazon a zenén nőnek fel, ugyanazok az internetes élmények, filmek hatnak rájuk, és a mindig, mindenütt elérhető információs hálózaton keresztül ugyanaz elérhető számukra.

 

Fontos észben tartani, hogy a munkavégzés feltételei is folyamatosan átalakulnak. A Z-generációsokra jellemző például, hogy elődeikhez képest kevésbé jellemző rájuk az alkoholfogyasztás és a dohányzás, illetve környezettudatosabbak is. Kreatívabb életvitelt folytatnak, nem a szüleik által kijárt út a minta a számukra, hanem a kísérletezés, a változások előmozdítása, talán azért, mert tudják, hogy a kereteik nem korlátlanok, még ha úgy is nevelték őket, hogy a lehetőségeik igen.

 

Bár a Z-generáció tagjai még nincsenek abban a korban, hogy tipikus munkavállalók legyenek, de napvilágot látott egy elég szerteágazó felmérés arról, hogy mit várnak a munka világától. Milyenek lehetnek ők mint munkavállalók? Milyennek látják saját helyzetüket a társadalomban, amibe belenőnek?

 

A 2016-os nagymintás ifjúsági vizsgálat eredményei sem kecsegtetnek szebb jövőképpel. Ez alapján a 15–29 évesek legégetőbb, sőt a korábbinál is nagyobb mértékű problémája az anyagi nehézség, a létbizonytalanság, az elszegényedés. Ezt követi a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő. A fiatalok négytizede önmagát az alsó vagy az alsóközép társadalmi csoportba sorolja, többségük pedig úgy érzi, hogy a középső társadalmi csoportba tartozik, míg a felsőközép, felső társadalmi rétegbe mindössze 5 százalékuk sorolja magát.

 

Dr. Csepeli György „kasztelmélete” szerint pedig a Z-generáció hazánkban „kasztosodik”, vagyis az egyre kisebb számban születő új nemzedékek tagjai egy olyan megfagyott társadalmi struktúrába születtek bele, ahol pusztán a születés ténye által az előnyök kevesek, a hátrányok pedig sokak számára előre meghatározták az életpályákat. Szomorú, de csupán két-háromszázezer család képes a 21. században az Európában elvárható polgári létformában élni, míg a többiek számára a jövő a lecsúszást, a végleges leszakadást, a kulturális eltávolodást tartogatja. 

 

A British Telecom és a Medián közös országos felméréséhez az adatfelvétel online kérdőívvel készült, amit hirdetésekkel toborzott, nyereményjátékkal ösztönzött válaszadók töltöttek ki. Felmerül a kérdés, vajon mi a helyzet azokkal a potenciális válaszadókkal, akiket nem lehetett a fent említett módokon elérni, mert a társadalomnak nem ahhoz a szegmenséhez tartoznak, akiket ilyen módon meg lehet szólítani. Tehát én ezt a kutatást fenntartással kezelném.

 

Az is lényeges, hogy ebben az életkorban sajátosság, talán minden nemzedékben, hogy a felnőtté válásnak abban a szakaszában vannak, amikor a pénz fontossága felértékelődik. Amúgy én is találkoztam olyan fiatalokkal, akiknek irreális anyagi elvárásaik vannak fizetés tekintetében, de ezen nem kellene annyira fennakadni.

 

Tényleg képernyőzombikból áll a Z-generáció, ahogy azt az idősebbek jellemezni szeretik?

 

Amerikában már nevet is adtak a jelenségnek képernyő-idő néven. A cikkben azt olvastam, hogy a képernyő-idő egyenesen szükségszerű lesz vagy már az is az Y-generációs szülők gyermekeinek. Az időtartam pedig egyre növekszik.

 

A digitális bennszülött ipszilonok jóval hajlamosabbak magánéletükben a digitális figyelemelvonásra, mint a korábbi generációk.  A folyamatos digitális jelenlét a társas kapcsolatra is óriási hatással van, és nem mindig pozitív irányban. Philip Zimbardo világhírű szociálpszichológus attól tart, hogy az internetes pornófilmek és a randi-appok elterjedésével pedig a romantikus kapcsolattól, a szerelemtől egyre többen elidegenülhetnek.

 

Ha ez nem lenne elég, akkor Zimbardo Nincs kapcsolat című magyarul is megjelent könyvében Y-generációs szerzőtársával, aki saját bőrén is tapasztalta az itt feltárt jelenségeket vészharangot kongat a fiatal generációk miatt, mivel úgy látja, hogy nemsokára még a szex is unalmas lesz számukra. Ez utóbbi a férfiakat fenyegeti, mivel a szexfilmek után nem tudják értékelni a valódi nőket. Persze a kihalás veszélye még nem fenyeget minket, de életünk egyre nagyobb szeletét online világban töltjük el, és ez nem kizárólag a fiatalokra igaz.

 

Kőszegi Anna

 

Képek: 

Tookapik Pixabay, rawpixel Pixabay, Jess Johnsson Pixabay, nastya_gepp Pixabay, Brian Dewey Flickr

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Publicerad: Fre, 01/12/2017 - 17:44


Tweet Button: 

Länkar


Info for young people in the western balkans

Behöver du hjälp eller råd?

Fråga oss!