European Youth Portal
Information and opportunities for young people across Europe.

Georgia – nem az amerikai!

Szeptemberben abban a kiváltságban részesültem, hogy elutazhattam a Fekete-tenger melletti országba egy művészeti tábor keretében, ahol sok mindenre rájöttem, és olyan módon formálódott át a szemléletmódom, amire egyáltalán nem számítottam.

A Grúziában – vagy a nemzetközi kapcsolatokban általában Georgiában ‒ rendezett Connecting Youth Through Art elnevezésű projekt során kilenc ország delegált fiataljai kapták meg a lehetőséget, hogy az Európai Unió finanszírozása segítségével egy hetet töltsenek a fővárostól, Tbiliszitől mintegy ötven kilométerre található Bazaleti-tó mellett, ahol a művészetekkel való foglalkozás mellet megismerkedhettek egymással és a többiek kultúrájával is.

 

Mivel foglalkoztunk a táborban?

 

A delegáló országok egyfelől a Keleti Partnerség országai, vagyis Georgia, Belarusz, Moldova, Ukrajna, Azerbajdzsán és Örményország, valamint a Visegrádi Négyek országai voltak, amelyek közül Szlovákia, Csehország és Magyarország vett részt.

 

A hét során a művészeti ágak szerint csoportokba osztott fiatalok csoportos és egyéni munka keretében foglalkozhattak azzal, amiben tehetségesek, például irodalommal, képzőművészettel, tánccal, előadóművészettel, zenével és multimédiával. Áganként szétosztva már az ismerkedés is sokkal könnyebben ment. Nem véletlen, hogy minden csoport egy, az adott művészet híres georgiai képviselőjének családnevét kapta, hiszen a hét végére már tényleg családnak éreztük magunkat, ami a legváratlanabb interkulturális barátságokat eredményezte.

 

A hét befejeztével minden csopotnak közös produkcióval kellett előállnia, amit egy műsoros est keretében előadtunk. Számos színvonalas produkció született minden műfajban. Bizonyítandó, amit elmondtunk a Magyarországot bemutató prezentációnk során a hazai filmkészítők kiemelkedő hollywoodi közreműködéséről és a magyar filmes sikerekről, delegációnk két tagja a multimédiás csoport tagjaként a csapat heti produkciója gyanánt egy, a tábort bemutató videót készített.

 

Hogy mit tanultam?

 

A kreativitásunk kieresztése mellett sokat beszélgettünk történelemről és politikáról is (bár a tábor határozottan a művészetre koncentrált, mi egymás között, mégis feltettük a mindket furdaló kérdéseket a többi ország delegáltjainak). Hihetetlenül mély benyomást tevő élmény volt olyan, hírekből ismert eseményekről azoknak a szájából hallani, akik figyelemmel kísérték az egészet, sokszor a saját szemükkel. Fiatalként nem csak az elmesélt események színezetét, hanem az ember egész Európáról alkotott képét átalakítja és nagyon árnyal mindent, amit addig arról gondoltunk, hogy ki az európai, mit jelent Európa, és hogy miért jó az Unió (vagy miért nem).

 

 

A lényeg azonban, hogy egy általános konklúzió levonható (véleményem szerint mindenki számára), legyen bármilyen is a politikai meggyőződése: minden fiatalnak szüksége van arra, hogy nemzetközi környezetben akár csak egy hetet is, vagy huzamosabb időt eltöltsön. Miért? Mert meg kell tanulnunk relativizálni minden nézetünket, és egyedül boldogulni, alkalmazkodni akár hajmeresztő helyzetekben is.

 

Több jelentőségteljes következtetés is akadt a hét során. A jelenlevő országokat képviselő fiatalok közül az oroszt egyedüliként nem beszélő és nem értő társaságként felismertük, hogy a nyelvtanulást folytatnunk kell. Bőröndök nélkül megtanultuk, hogy mindig legyen váltóruha a kézipoggyászban (egy diplomata hasznos tanácsa). Pozitívan csalódtunk saját államunkban, amikor Magyarország georgiai képviselői, a nagykövet és konzul asszonyok mindenben a legnagyobb szívélyességgel segítettek nekünk, vendégül láttak és városnézésre vittek, mert mindezt feladatuknak tekintették.

 

 

Visszamennék?

 

Igen! Nemcsak azért, mert két nap Tbilisziben nem elég, és a kétharmad magyarországnyi országnak még millió látnivalója lenne, hanem azért is, mert van valami új és más, ami egyszerre európai, ugyanakkor közel-keleti, és ami nagyon megfogott a város utcáin sétálgatva. Szeretnék még száz olyan csodás naplementét látni, mint a Bazaleti-tó partján minden este, a még szeptember végén is kellemes, harminc fokos strandidőben.

 

Bár, ha akár Erasmus+ vagy EVS által, magyar fiatalként az országba érkezel, még pionírnak számítasz (a kezdeményezések 2015 óta valósulnak meg Georgiában), mindenképp nemes feladat ilyen úttörőnek lenni, és az ott töltött idő után meggyőződésem, hogy megéri vállalkozni a kihívásra.

 

Kőszegi Anna

 

Főkép: Tbilisi Wikimedia Commons

 

A szövegben szereplő képeket a szerző készítette.