Europäisches Jugendportal
Informationen und Chancen für junge Menschen in ganz Europa.

Digitális detox, a modern méregtelenítés

Növekvő népszerűségnek örvend a digitális detox nevű mozgalom, amely arra buzdítja az embereket, hogy egy általuk választott hosszúságú időszak erejéig szabaduljanak meg minden képernyőtől, kapcsolattól és ezzel a stressztől is.

Egy új korszak

 

Minden korszakot követő korszak általában az előző éra jellegzetességeinek tagadásával definiálja magát. Ezt jól megtanultuk a gimnáziumi irodalom órák során (is). Az elmúlt években teljesen magától értetődővé vált, hogy bármikor, bárhol hozzáférünk a nethez. Bár a mobiltelefonok és számítógépek előtt még egyértelmű volt, hogy ha elmegyünk nyaralni, nem dolgozunk, azonban ma már az olyan új jelenségek, mint a FOMO (fear of missing out, vagyis félelem, hogy kimaradunk valamiből) még a karibi partokról is a laptop mellé csábítanak minket. Talán a gondolkodás nélküli használat korszakát a teljes digitális absztinencia, azaz megvonás követi majd?

 

Eszköz vagy nyűg?

 

Mi lesz, ha rájövünk, hogy az, ami igazából értünk és az életünk megkönnyítéséért létezik, már inkább zavaró, és bár folyamatosan önként nézzük meg az üzeneteinket, mégis azt kívánjuk belül, hogy bár ne kellene? Ekkor jön a detox, ami ma egyfajta kihívásként terjed a neten, és sokak mellett százezres nézettségű youtuberek is belevágnak, hogy az ehhez kapcsolódó tapasztalataikat nézőikkel is megosszák.

 

A jelenség olyan népszerűségnek örvend, hogy még vállalkozást is lehet rá alapozni. Ilyen például az Unplugged Weekend is, amely többek között hétvégi kiruccanásokat szervez, például Spanyolországba, amelynek során a résztvevők készülékeiktől megszabadulva két teljes napon át élvezhetik a különböző kikapcsoló, pihentető, akár meditatív szabadidős programokat.

 

Számos oka lehet annak, hogy valaki belevág a dologba. Ez lehet politikai vagy morális ok, hiszen sokan besokallnak a túl sok politikai hír felbukkanásától, vagy bizonytalanok önmaguk technológia általi teljes kiszolgáltatásával kapcsolatban, és ettől a helytelennek tartott érzéstől szeretnének megszabadulni. Lehet szó mentális egészséggel kapcsolatos félelmekről is, mert sokan úgy érzik, hogy a technika elvonja a figyelmüket arról, hogy minden pillanatot megéljenek.

 

Kimaradni egy évig

 

Sokaknak már két netmentes nap „átvészelése” is komoly kihívás lenne (valószínűleg én is közéjük tartoznék), ám az igazán nagypályások akár egy hónapos, sőt, egy éves elvonóra is mehetnek. Arról, hogy ez hogyan lehetséges, Borbély Bencét kérdeztem, aki úgy döntött, hogy a 2016-os évet internet nélkül tölti, és tapasztalatait blogján örökíti meg.

 

Mik voltak a fő okai annak, hogy belevágtál a detoxba?

 

Az egész úgy kezdődött, hogy úgy éreztem, túlságosan függök az online világon, elsősorban a közösségi médián. Ez abban nyilvánult meg, hogy rengeteg időt töltöttem görgetéssel és mások online életének a kutatásával.

 

Évekig magányos voltam, nem nagyon találtam a helyem közösségekben és barátságokban, komfortosabban éreztem magam, amikor azt választottam, hogy online épitem a barátsagaimat. Azzal kellett szembenéznem, hogy ez kiveszi a közvetlenséget és az alapvető érzelmeket a kapcsolataimból, és belevisz az összehasonlításba. Úgy éreztem, hogy itt az ideje véget vetni ennek, és a valós barátsagaimmal foglalkozni, ami energia- és idő befektetését igényel, nem három érintést az Instagrammon.

 

Mások, ha hasonló fába vágják a fejszéjüket, jóval rövidebb időtartammal kezdenek. Mi az oka, hogy rögtön a drasztikusnak mondható egész éves megvonást választottad?

 

Igen, én is probálkoztam rövidebb időtartalmakkal, de sajnos nem jött össze. Egyik szilveszter estén pár barátommal terveztem, hogy töltsünk együtt egy kis időt, de később a Snapchat sztorimon láttam, hogy mindannyian egybegyűltek, engem kifelejtve.

 

Ez szíven ütött, bár tudom, hogy elutasítással mindenki szembenéz élete során. Rájöttem, hogy ha ez ennyire padlóra tud küldeni, akkor ez túl fontos az életemben, és változtatni kell. Elhatároztam, hogy egy évig nem akarom folyamatosan tudni, hogy ki mit csinal éjjel nappal, hanem pár közeli barátságra koncentrálok, és a saját életemet élem ahelyett, hogy mások életét nézem egy képernyőn. A problémám a közösségi médiával és nem feltétlenül a nettel volt. Netezni neteztem mértékkel, de a közösségi médiának mennie kellett.

 

Milyen volt kezdetben az élmény, amikor először „leraktad” ezt a „függőséget okozó szert”, és hogyan változott ez az év folyamán?

 

Kezdetben nagyon nehéz. Az egyetlen kis kapcsolódási pont a mindennapos emberi érintkezéssel el lett távolítva, és ez még jobban a magányba sodort. Ahogy az év telt, egyre könnyebbé és normálisabbá vált a helyzet. Sokszor nem is csináltam képeket, hanem megéltem a pillanatokat a barátaimmal a mindennapokban. Ahogy nem éreztem sem nyomást, sem késztetést, hogy tudassam a nagyvilággal, mit csinálok éppen, az egész időszak sokkal felszabadultabb lett. Ez valóban egy áldozathozás, de nem bántam meg, mert rengeteg mindenre rájöttem.

 

Ajánlanád más fiataloknak is? Ha igen, kiknek és milyen feltételek mellett (ha vannak egyáltalán)?

 

Ajánlom mindenkinek a hosszabb szünetet, aki úgy érzi, hogy felszínesek a barátságai és ehelyett az online világba menekül, és azoknak a fiataloknak is, akik a pozitív megerősítést másoktól vagy éppen a közösségi mediától várják. Kiemelném, hogy ez nem azt jelenti, hogy a valós barátságainkat is el meg kell szüntetni, fontos az, hogy emberekkel legyünk körülvéve, és ne zárkózzunk el a magányba, hanem azon dolgozzunk, hogy azok a barátságok jobbak és közelebbiek legyenek.

 

Milyen volt visszatérni az év leteltével?

 

 Érdekes, hogy amilyen nehéz egy szokást megszüntetni, olyan könnyű azt újra felvenni. Ahogy újra elkezdtem használni a közösségi médiát, beleestem újra valami hasonlóba, ami előtte volt, viszont a tapasztalatok, élmények, amikkel gazdagodtam az év során, segítettek, hogy ne menjek vele túl mélyre. Rövid idő után beállt egy egészséges rendszer, hogy mit csinálok social medián. A like-ok nem számitanak már, az életem így is szuper, függetlenül attól, hányan követnek. Barátsagaim sokkal méllyebbek lettek, és tényleg nagyon szerencsés vagyok, hogy szuper emberek vesznek körül nap mint nap. Az ember tényleg megtanulja értékelni az élet apró örömeit ahelyett, hogy állandóan összehasonlítanánk mások élményeit online a saját, néha összetört valóságunkkal.

 

Kőszegi Anna

 

Képek: Rawpixel és a Pixabay Pexels oldala, a Mediamodifyer Pixabay-oldala

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.