Europäisches Jugendportal
Informationen und Chancen für junge Menschen in ganz Europa.

Mamahotel, papabank! De mitől tartunk valakit felnőttnek?

Ki az, aki felnőtt? Kit tartunk felnőtt embernek? Vajon a kor meghatározásán túl, mi az, ami még meghatározza a felnőtté válást? Milyen tényezők befolyásolják a felnőtté válás folyamatát?

Mit mondanak erről a kutatók?

 

A felnőtté válás ismérve több különböző jellemzőből adódik össze. Egyrészről a felnőtté válásnak van egy fiziológiai meghatározása, a nemi érés, létezik pszichológiai vonatkozása (pl.: önálló döntéseket képes hozni), és van az úgynevezett társadalami szempontból felnőttnek tekintett ember, aki önálló háztartásban él, fenntartja saját magát, gazdaságilag is levált a szüleitől és nem csak érzelmileg.

 

A kutatók szeretik használni a mamahotel ‒ papabank kifejezést (ezt az anyuka kiszolgálásából és az apuka bankszámlájából élő fiatalokra vonatkozó megjelölést biztosan te is sokszor hallottad már), ami egyre több fiatalra jellemző Európában. Az elköltözés időpontja és az első önálló kereset megszerzésének időpontja kitolódik, ezáltal a családalapítás időpontja is később következik be. A kényelmes mamahotelben megvan minden, ami szükséges. Nem kell albérletre költeni, csekkeket befizetni, és mindig tele a hűtő, a meleg étel ott várja az önálló életre még nem kívánkozó fiatalt. A papabank biztosítja az anyagi biztonságot, mindig van kihez fordulni, ha pénzre, nyaralásra vagy egy autóra lenne szükség.

 

Európai tendencia: se ki, se be?

 

Azonban nemcsak Magyarországon figyelhető meg ez a tendencia, hanem egész Európában. A mellékelt táblázatban láthatjátok, hogy az uniós országokban átlagosan milyen korban költöznek el otthonról a fiatalok. Kimutatták például, hogy a legtovább a horvátok és a máltaiak szeretnek a családi fészekben maradni, míg a leghamarabb a svédek és a dánok szeretnek önállósulni.

 

 A legtöbb országban többféle okból nem költöznek el otthonról a 15-24 éves korosztályba tartozó fiatalok. A megjelölt indokok között szerepel, hogy a fiatal nem engedheti meg magának anyagilag az elköltözést, nem talál megfelelő lakhatást vagy a szülők kevésbé szigorúak. 

 

Vekerdy Tamás a következőképpen foglalja össze ezt a jelenséget:

 

„A testi érés valóban korábban következik be, de nem követi mentális, érzelmi érés. Ma az első gyerek születése elkezdett felfelé tolódni, harminc év feletti időpontra. Ez egyre gyakoribb, és sokan vannak, akik negyvenen felül szülnek. A fiúk még később érnek. Ez a szociális pubertás: az önálló egzisztencia későn jön létre. A fiatal mamahotelben él, vagyis külön lakik, de a mama főz, mos rá.”

 

És ha még mélyebbre ásunk…

 

Az önálló életvitel kialakulásának folyamatát más kutatók még több szempont alapján vizsgálják, és érdekes eredményekre jutottak. Ha megvizsgálod Vaskovics László öt kategóriáját a leválás egyes fázisairól, megtudhatod, te melyik szakaszba tartozol éppen:

 

  1. jogi értelemben vett leválás (ez csupán a nagykorúság elérését foglalja magában);
  2. közös fedél alól történő leválás (másképpen fogalmazva: elköltözés)
  3. anyagi függetlenedés (például diákmunka vagy más munka révén);
  4. konstruktív életvezetés kialakulása (önálló döntések meghozása, pl. párválasztás, tettek kontrollálása)
  5. önálló identitástudat kialakítása (hiába költözött el valaki, ha még nem érzi teljesen felnőttnek magát – ebben a fázisban viszont már ez is megtörténik).

 

A felnőtté válás hagyományos intézményeiről és folyamatairól (család, szakmaválasztás, munkába állás, gyermekvállalás, szexuális kapcsolatok) a serdülőknek még csak „üres” elképzeléseik vannak, melyek elsődleges forrása a családi és az iskolai szocializáció, másodlagos forrása pedig a közvetett valóság (például a média).

 

 Egész Európára jellemző egyébként, hogy a fiatal felnőttek az elképzelt életkornál jóval később tudnak önálló egzisztenciát teremteni, a munkaerőpiacra való bejutásuk megnehezült, a házassági tervekből egyre kevesebb realizálódik, s a gyermekvállalás gyakran házasság előtt/nélkül valósul meg, ha egyáltalán megvalósul.

 

Összegezve a fentieket megállapíthatjuk, hogy az életkor egyáltalán nem határozza meg azt, hogy kit tekintünk felnőttnek, ebben az összefüggésben az életkor csupán egy számnak tűnik. Van, aki soha nem tud felnőni, másoknál pedig ez egy rövidebb vagy hosszabb folyamat eredménye. 

 

Holczer Mónika

 

Kép: Skitterphoto Pixabay, Európa Pont blog, Alexas_Fotos Pixabay

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Veröffentlicht: Do, 28/09/2017 - 16:27


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Hilfe oder Beratung von Experten

Frag uns!

Links zum Thema