Europäisches Jugendportal

Informationen und Chancen für junge Menschen in ganz Europa.


Élménnyel a trauma ellen a LáriFári Alapítványban

Mit jelent az élményterápia? Mit ad neked és másoknak, ha önkénteskedsz? Tudd meg a cikkből, és ismerkedj meg a LáriFári alapítvánnyal, amely a beteg és más módon hátrányos helyzetű gyerekeket és családjukat segíti!

A LáriFári eredetileg egy mesekönyvbeli tündér neve volt, aki a beteg gyerkeket a kórházban látogatta meg, hogy együtt kalandokra induljanak. A meséből kinövő alapítvány élményterápiával foglalkozik, vagyis olyan emlékezetes rendezvények szervezésével (vitorlásverseny vagy hokimeccs), amelyek átélése során pozitív élményekkel gazdagodnak a beteg gyerekek, kerekesszékesek vagy rendőr árvák. Ezekre a gyerekekre nagyon is ráfér a pozitív tapasztalat, ami kiszakítja őket a hétköznapok küzdelmei közül, és segít kikapcsolni, feltöltődni, támogatókra találni és megérezni, hogy lehetséges „hajóra szállni” és átélni a szabadság érzését infúzió és szomorúság nélkül, a határainkat átlépve.

 

Az alapítvány céljairól, az élményterápia lényegéről és arról, hogy mit jelent önkénteskedni, a mesekönyv íróját és az alapítvány elnökét, Hosszú Adriennt kérdeztem.

 

 

 Mi volt az alapítvány létrehozásakor az alapvető motiváció?

A cél az volt, hogy olyan gyerekeknek és családoknak, akiknek az átlagosnál jóval nehezebb problémával kell nap mint nap megküzdeniük, egy különleges, nem mindennapi élményt nyújtsunk. Olyan élményt, amellyel kimozdíthatjuk őket a komfortzónából, a megszokott keretekből, hogy új, pozitív impulzusok érjék őket. Alapító okiratunk így fogalmaz: „nehéz élethelyzetben lévő gyermekek és családjuk.” A nehéz élethelyzet kategória elég tág fogalom, így az érintettek köre is széles. Sajnos nagyon is széles.

 

Hogyan segíthet az élményterápia azokon, akik betegség vagy más esemény miatt komoly traumán estek át?

 

Egy súlyos betegség vagy más esemény miatt komoly traumán átesett emberek élete teljes mértékben megváltozik, az addigi „rend” felborul, és gyakorlatilag új életet kell kezdeni, újra kell építeni mindent. Ez a helyzet sokszor rendkívüli erőt, kitartást és türelmet igényel. Nem könnyű erőpróba, amely igénybe veszi emberi kapcsolatainkat is. Mindezek hatására energiatartalékaink lemerülnek, márpedig a kitartáshoz, az újraépítkezéshez sok energiára van szükség. És itt lép be a képbe az élményterápia, ami képes arra, hogy belső erőinket megnövelje, hitünket erősítse.

 

Rendezvényeinkre mindig egy adott problémával küzdő csoportot hívunk (pl. onkológiai betegséggel küzdő gyerekek és családjuk). Hitünk szerint a közösen megélt élmény, az együtt töltött idő erősíti az adott közösséghez tartozást, azt az érzést, hogy a problémánkkal nem vagyunk egedül, mások is küzdenek hasonló helyzettel. Többször előfordult már, hogy ezekből a találkozásokból barátságok, értékes emberi kapcsolatok szövődtek.

 

Olyan eset is volt, hogy egy bentlakásos intézetben élő, kerekesszékben ülő fiatal felnőtt nagyon zárkózott életet élt, képtelen volt nyitni a társai és az őt körülvevő lehetőségek felé. 2013-ban eljött vitorlázni az alapítvány által szervezett Kerekes Regattára, ahol székével együtt hajóra tettük és egy 2 órás játékos vitorlás versenyen vett részt. Az élmény és az őt körülvevő miliő hatására viselkedése pozitív irányba megváltozott, elkezdett kommunikálni társaival, és végre látták őt mosolyogni.

 

Miben látja a karitatív munka fontosságát az emberek életében, különös tekintettel a fiatalokra?

 

Meglátásom szerint a karitatív munka, az önkéntesség az emberek személyiségfejlődésére nagy hatással van. Az önkéntesség segíti az elfogadást ‒ értem ez alatt mások és saját magunk elfogadását is ‒ , segít abban, hogy képesek legyünk rendszerben gondolkodni és meglátni azt, hogy ha teszünk valamit, az jó hatással lehet másokra. Erősíti a szociális érzékenységet és annak meglátását, hogy millió olyan helyzet van a világon, ahol tehetünk valamit elsősorban másokért, és másodsorban, közvetve saját magunkért. Hiszen ez egy többoldalú helyzet, nemcsak arról szól, akin segítünk, hanem rólunk is.

 

Hogy mit tehetünk másokért? Ez ügyben nem kell messzire menni, általában elég körülnézni a saját életünk lehetőségei között, mert azokkal az eszközökkel, lehetőségekkel tudunk a legtöbbet segíteni, amelyeket ismerünk, a rendelkezésünkre áll, és emiatt bármikor megoszthatjuk másokkal, ha szeretnénk.

 

Alapítványunk egy kb. 40 fős önkéntes csapattal dolgozik. Nagyon fontosnak tartjuk közösségünk összetartását, fejlesztését, a csapatépítést. Azt látjuk, hogy aki kipróbálja nálunk az önkéntességet, az általában visszatér hozzánk, mert megtapasztalja, hogy jó érzés egy értékes közösséghez tartozni. Így van ez a kötelező közösségi szolgálatot teljesítő fiatalok körében is: többször előfordult, hogy az 50 óra letelte után is jelentkeztek nálunk önkéntes munkára.

 

Mi az a plusz, amit Önnek ez a munka ad?

 

Röviden úgy foglalnám össze a lényeget, hogy ha az ember szívvel-lélekkel, hitelesen teszi a dolgát a nonprofit szektorban, olyan mögöttes tartalommal bír a munkája, amely pénzben nem megfogalmazható szellemi érték. Számomra olyan pluszt ad az alapítványi munka és a közben engem érő élmények, impulzusok, ami gazdaggá teszi az életemet, és ha ma úgy alakulna a sorsom, hogy meg kellene halnom, azt érezném, volt értelme a földi pályafutásomnak, mert olyan érték teremtésén dolgozhattam, ami túlmutat rajtam és eljutott másokhoz.

 

Kőszegi Anna

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.