Europäisches Jugendportal
Informationen und Chancen für junge Menschen in ganz Europa.

Soha nem mondtuk egymásnak, hogy ez lehetetlen

Van két ember, akik nyomot szeretnének hagyni a világban, két ember, aki álmokat szeretne adni a nézőknek. Az Európa pontban az Ont the Spot tévés sorozat alkotóival beszélgettünk.

Cseke Eszter és S. Takács András a nemzetközileg is elismert On The Spot alkotói. Afrikai törzsektől közel-keleti frontvonalakig mennek stáb nélkül és két kiskamerával dolgoznak. Diktátorok gyermekeiről szóló tv-sorozatukat több mint 100 országban vetítették. Az On The Spot 7. évadában a születés tradícióit kutatták négy kontinensen. A 9 hónap alatt a Föld körül című széria utolsó epizódjában Eszter és András gyermeke is megszületett.

Munkájukat számtalan díjjal jutalmazták, itthon Prima Primissima és Pulitzer-emlékdíjat kaptak, gázai filmjük az 53. Monte Carlói Televíziós Fesztiválon Arany Nimfát nyert, az 50. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál televíziós versenyében Arany Plakettet, míg burmai riportjukért az Európa Tanács Sajtószabadság-díját vehették át Strasbourgban.

 

Mi gondolnak ők a díjak fontosságáról?

 

A díjak a világban nem számítanak. Ez csak itthon fontos, ha elmegyünk Dél-Amerikába vagy egy afrikai törzshöz, ott nem fontosak a díjak.  Ami jól esik a díjak átvételekor, az az hogy a családunk együtt örül velünk.  

 

Mi a célotok?

 

A célunk az, hogy aki megnézi a filmünket, álmodjon. Legyen valami nyoma a munkánknak. Jó érzés nyomot hagyni a világban. Megmutatni az embereknek, hogy a világ különböző szegleteiben hogyan élnek az emberek. Hisszük, hogy ez egy közszolgálati feladat. Dokumentumfilmet készítünk.

 

Volt olyan forgatás, amit úgy éreztetek, hogy nem sikerült?

 

Indiában voltunk pár héttel ezelőtt, úgy érezzük, hogy az nem sikerült. Nem volt elég időnk, s későn találtuk meg a megfelelő főszereplőt. Haza kellett jönnünk, de még vissza fogunk térni forgatni.

 

Melyek voltak a legizgalmasabb témák?

 

A világ tele van izgalmas dolgokkal. Azt kevesen tudják például, hogy 1947-ben amikor a Britek kivonultak Indiából és Pakisztánból, több száz embernek meg kellett halni, mert egy rosszul meghúzott határvonal, több száz ember halálát eredményezte.

 

Az hogy hogyan és hova születik az ember, az meghatározza az életét. Azt már bebizonyították, hogy a traumákat örököljük. Egereket vizsgáltak. Az apaegérrel cseresznyefa virágot szagoltattak, majd után áramütést adtak le neki. A gyermekükkel mikor szintén megszagoltatták már megijedt. Ezt is bemutatja többek között a 8.évad, hogy mennyire befolyásolja az életünket a születésünk.

 

Mennyire változtatok meg?

 

Másképpen dolgozunk ma, mint a kezdetekkor. Gázában például hajnalban kezdtünk a halászokkal és késő estig fent voltunk és forgattunk, éltünk, sodródtunk. Nem volt koncepciónk csak éltünk a helyiekkel.  Ma már konkrétabb tervvel éss ötlettel indulunk el, s meg van a koncepció a fejünkben arról, hogy mit keresünk.

 

Nem lehet minden forgatás egy csoda. Fel kell készülni a forgatásokra, s nem csak technikailag, hanem emberileg is. Kipihentnek kell lenni nyugodtan és teljesen a jelenben kell lenni, hiszen csak úgy tudsz a másik szemébe nézni. Úgy kell nézz, hogy a másik ember meg akarja osztani Veled az életét. Egy évben 250 napot utazunk, figyelni kell arra, hogy hogy ül oda az ember.

 

Volt arra példa, hogy elsírtátok magatokat egy-egy forgatáson?

 

Volt. Olyan nem volt, hogy zokogtunk volna, azt nem is lehet mert beleremeg a kamera. De voltak megható pillanatok.

 

Meddig lehet ezt csinálni?

 

Nem tudjuk, azt tudjuk, hogy hova nem szeretnénk már menni. Például törzsekhez. Már azért sem mehetünk, mert van egy kisfiúnk, akiért már felelősséget vállalunk, nem sodorhatjuk őt veszélyes helyzetbe. Egy afrikai törzsnél malária gyógyszert kell szedni, amitől fáj a hasad és furcsa álmaid lesznek. Vagy pitont kell vacsorázni, majomagyvelőt, szágó kukacot.

 

1,5 éves Mózes a kisfiúnk. 4 hónapos kora óta utazik velünk. 17 országban járt már. Azt kell mondanunk, hogy kiegyensúlyozottabb külföldön, mint itthon. Forgatások alatt is velünk van.

 

Hol a legboldogabbak az emberek?

 

Emberi jogok megléte nem egyenlő a magas életszínvonallal. A legboldogabb várost például egy indiai bádogvárosban találtuk. Ici-pici helyen élnek emberek. Tisztaságban, közösségben ezért nagyon biztonságos. A fiatalok hallgatnak az idősebbekre, nincs bűnözés, a sikátorok rendezettek és feldolgozzák a szemetet. Bombayban, amit mi kidobunk abból ők egy terméket állítanak elő. 500 millió dollár az éves GDP. A szegénység nem egyenlő a boldogtalansággal.

 

Hol élnétek a legszívesebben?

 

Ha el kellene menni Európából, hol élne az ember? Nincs rá válaszunk. Azt gondoljuk, hogy ezek a boldog békeidők most. Ugyanakkor, sajátja a mai kornak az, hogy amiben ma biztos voltál, hogy sohasem fog megtörténni az holnap simán megtörténik. Például ott a Brexit, vagy azt új amerikai elnök személye. Erre van egy nagyon ideillő mondásunk: Hajnal hasadta előtt van a legnagyobb sötét.

 

Terveztek könyvet írni?

 

Gondolkodunk rajta, de azt mondta Nádas Péter, hogy 10 év múlva lehet ezt megírni, amikor már el tudunk távolodni az eseményektől és objektívabban tudjuk bemutatni.

 

Milyen útravalókat kaptatok a tanulmányaitok során?

 

A filmművészeti egyetemen azt mondták nekünk, hogy nincsenek barátságok csak szövetségesek vannak.  Ha van 5 gumicukrod akkor abból vegyél el kettőt a többit pedig ajánld fel - ezeket mi nem tartottuk be. Az első közös munka során már született közöttünk egy ki nem mondott szövetség, aminek az egyik alapja az volt, hogy soha nem mondtuk egymásnak, hogy nem lehet vagy, hogy valami lehetetlen.

 

 

Holczer Mónika

 

Kép forrása:StockSnap.io/Sam McGhee

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Veröffentlicht: Mon, 24/07/2017 - 02:46


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Hilfe oder Beratung von Experten

Frag uns!

Links zum Thema