Portail européen de la jeunesse

Informations et possibilités pour les jeunes en Europe


Függőségekről Zacher Gáborral

Drogszakértő, a legismertebb „detoxikáló ember”, de nem a cuccal, vagy a piával foglalkozik. Zacher Gáborral, a Honvéd Kórház sürgősségi osztályának vezetőjével beszélgettem.

Mitől  lesz alkoholista valaki?

Nem a mennyiségről van szó. Nem kell minden nap lerészegedni. Akkor alkoholista valaki, ha az ember életének részét képezi az alkohol-fogyasztás, úgy, hogy beletartozik a normál életvitelbe. Például, ha valaki egész nap rendesen dolgozik, nem iszik, este viszont hazamegy és megiszik négy sört, az is alkoholizmusnak minősül. Itt a rendszerességen van a hangsúly. Ugyan ez a bizonyos ember nem fogja megverni a családját, nem fog odahányni a sarokba, elélhet akár száz éves koráig, vagy tovább, de a szó szoros értelmében alkoholista, mert rendszeresen, „életvitel szerűen” fogyaszt alkoholt. Azon is múlik, hogy mit iszunk. Ha fél liter 20 éves skót whiskeyt naponta, azzal tovább el tudunk élni, mintha az „alsó polcos alkoholos ital elnevezésű” dolgokat fogyasztanánk. A baj ebben az egészben, hogy ez egy függőség, betegség.

Akkor nem is a fizikai ártalom a legnagyobb?

A családjának nem feltétlenül azzal árt az alkoholista, hogy veri őket, vagy elviselhetetlenül viselkedik, hanem egyszerűen egy értékrend átalakulás megy végbe a személyiségében. Tehát, ha megiszik valaki napi négy sört a rosszabb fajtából, az napi 600 forint. Ez egy évre 220.000, amiből egy négy tagú család már el tudna menni nyaralni, vagy bármi másra fordíthatnák. Ehelyett ez az adott apuka, akivel most példálózunk- aki egyébként egyáltalán nem veszélyes, észre se vennénk rajta, hogy iszik, főleg azt nem gondolnánk, hogy alkoholista- előtérbe helyezi az alkoholfogyasztást a családjával szemben, és ezzel van az igazi baj. A függőségek esetében sosem a mennyiségen van a hangsúly, hanem az értékrend átalakuláson és ez az, ami a családi életben, vagy az emberi kapcsolatokban a legnagyobb kárt okozza.

Tilalmakkal lehet javítani a helyzeten?

Áremelésekkel próbálkoznak. Például a dohányáruk esetében is. Volt a piros Marlboro, azt azért meg tudta venni az ember, ha nem is a trafikban, de az ukrán vagy a szíriai csávótól biztosan. Ma ez már nem ilyen egyszerű. Inkább választják a dohányosok a zacskós dohányt és hozzá a papírt. Az ugyan nem lesz olyan minőségű, de ki lehet belőle hozni azt a mennyiséget, amihez hozzászokott az ember. Ez még ártalmasabb, már nem is dobozos, nem is Marlboro, de azért megvan a napi 19 szál, ami egyébként már 20 lesz, az új Uniós előírások miatt. Szóval a függő értékrendjében mindig első helyen szerepel majd, hogy kielégítse függőségét. Erre mindig lesz pénze, paripája, fegyvere. Nem számít, ha nem tud a gyereknek cipőt venni, vagy a számlákat kifizetni. Tehát tulajdonképpen mindegy, milyen drága egy általában függőséget okozó termék, legyen az dohányáru, alkohol, vagy bármi egyéb, ez sosem lesz akadály. Akkor rosszabb minőséget vesznek majd, vagy felélénkül a fekete-piac, de az áremelés semmiképp nem megoldás.

A biológiai vagy a pszichés függőség alakul ki előbb?

Tulajdonképpen, ha valaki megissza a napi négy sörét és ettől soha nem tér el, ez már egyfajta pszichés függőség, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ettől a bizonyos négy sörtől beálljon. Nagyon sokan az értézésért isznak. Mindenki volt már spicces és az egy jó érzés. Kipirul az ember, mosolyog, nem számítanak a problémák, nem érdekli, ha éppen összeveszett a barátjával vagy a barátnőjével, mert leszarja. De, ha elmúlik a szer hatása, a probléma még mindig ugyanott van. És akkor ráiszunk, ráiszunk és megint ráiszunk, kvázi egy probléma-eltoló szer az alkohol.

Van ennek szocializációs oka, hogy a magyarok ennyit isznak?

Azon egyszerű oknál fogva van, hogy ezzel nem foglalkozunk. Ez az életünk része. Az elmegy valahova, rögtön megkérdezik, hogy „mit iszol?”. Ez alatt általában nem buborékos üdítőt értenek. Ha egy társaságban, ahol mindenki alkoholt fogyaszt, valaki azt mondja, hogy ő inkább szódát kér, furcsán fognak rá nézni. Mindenki megkérdezi, hogy „hát miért nem?”. És tulajdonképpen miért is ne? Nem ment autóval, másnap nem kell korán kelnie. Kvázi ez a normál életünk részét képezi. Ez ugyanígy a kábítószerről nem mondható el, pedig el kell fogadnunk, hogy ez is normál életvitelünk része, mármint itt van körülöttünk. Azonban itt van két generáció: a 20-30 éves korosztály, és a 40-50-es. Nekem jelent valamit a kábítószer?- persze a munkámat leszámítva- Nem. Olvasok róla, de ennyi. Mikor én voltam 20-30 éves, akkor nem volt ilyen. Lehetett volna szipuzni, mákteázni, ott volt a rivotril, de, ha én 20 évesen szerettem volna elszívni egy marihuánás cigarettát, nem tudom, merre indultam volna. A mai 20 éveseknek valószínűleg két telefonjába kerül, hogy szerezzenek egyet. Átalakult a világ. Én 20 évesen ugyanennyit piáltam, mint a mai 20 évesek.

Ez azt jelenti, hogy majd a kábítószer-használat is ilyen általánossá válik?

Nem, szó nincs erről. De meg kell tanulnunk együtt élni vele és kezelni a jelenlétét. Ma, ahogy mondtam, bárki hozzájuthat ezekhez a szerekhez, és a többség hozzá is jut és kipróbálja. De attól még nem bent fekvő beteg egy pszichiátriai intézetben. Lehet, hogy ez olyan módon egy fiatal élete részét képezi, hogy évente egyszer-kétszer, fesztiválok alkalmával elszív egy füves cigit, de ettől az élete nem indul el lefelé a lejtőn. Ezt viszont a mi korosztályunk abszolút nem érti meg. Mi egy tök más világban szocializálódtunk, ez számunkra egy fétistárgy. Erről nagyon sokban tehet a média. Az eladható, ha valaki meghal kábítószer-túladagolásban, az nem, ha valaki egy buliban THC-t fogyaszt. A túladagolásos és a kábítószer hatása alatt elkövetett bűnözéses esetekből nagyon kevés van, azokból az esetekből viszont rengeteg, mikor valaki fogyaszt kábítószert, de nem történik semmi. Magyarán az össz-szerhasználathoz képest azok az esetek, amikor baj lesz, tehát meghal valaki, vagy megbüntetik, az tulajdonképpen a statisztikai hiba kategóriájába tartozik, de ebből lehet riportot készíteni. Így a laikusok azt látják a kábítószerből, hogy meghal, letartóztatják, megszurkálja a rendőrt, hogy félmeztelenül rohangál a Blaha Lujza téren. Laikusként a médiából alakítom ki a véleményem.

Akkor nem is olyan szörnyű a kábítószer-használat, mint mutatják?

Hát nézze, van 800.000 alkoholistánk és 20.000 kábítószer-függőnk, mégis a kábítószerről lehet folyamatosan hallani. Magyarországnak van drog-stratégiája, ami nem is olyan szar. De alkohol-stratégia? Na, az nincs. Az alkohol sokkal több életet tett tönkre, mint a drog. A drog-stratégia igazából egy általános csapásirányt jelöl ki. Nem merünk benézni a gyökerek mögé. Az alkoholizmus 25-28 éves korban kezdődik és nagyjából a halállal végződik, 60-70-80 éves korban. A mai huszonévesek szülei sokkal inkább alkoholisták, mint a mai huszonévesek. Az a kérdés, hogy akkor az ember mit hoz otthonról? Például a gyerek abban nő föl, hogy az apja iszik és szerencsejátékot játszik, az anyja mondjuk IZAURA TV-t néz, meg leszarom-tablettázik. Akkor mit várunk a gyerektől? Mi kerül a puttonyába?

Függőségek akkor mindig voltak, vannak és lesznek is?

Természetesen igen. Ezek minták. Mindannyian visszük a családi géneket és a magatartásformákat. Ez nem jelent egy eleve elrendeltséget, de jó esély van rá, hogy a gyerek hasonlítani fog a szülőkre. Van, aki ki tud törni a maga „pszicho-szociális gettójából”, de ez a kisebbik rész. Mindig függtünk valamitől, nem csak anyagoktól. Egy csomó magatartás-függőségünk van. Naponta átlagban 150-szer nézzük mega a telefonunkat, de ebben benne van a maga nagymamája, meg maga is. Egy csomó ilyen újfajta függőségünk van, amiről például 10 éve nem gondoltuk volna, hogy probléma lesz.

Ezek károsabbak, mint az alkohol-, vagy drogfüggőség?

Hát figyeljen, ez megint egy érdekes dolog. Például kérdezik, hogy az internet-függőségnek van-e valami káros mellékhatása? Persze, hogy van. Az interneten meg tudnak szűnni a valós különbségek. Egy társkereső oldalon például bárki bárki lehet. Ezzel egyetlen egy baj van. Ha például maga mindig 43 éves pasiként regisztrál társkereső-oldalakra, akkor egy idő után elhiszi magáról, hogy ön valóban egy 43 éves férfi, ami nagyon komoly személyiségváltozásokhoz vezethet. Ez persze most hülyeség, de például adott egy 13 éves kislány. 13 évesen nem jelentkezhet fel a Facebookra, de mondhatja azt, hogy ő már 23. De 13 évesen nem tud 23 éves nőként gondolkodni, ez pedig személyiségfejlődési zavarokhoz vezet. Innentől kezdve ez újra patológia.

Tehát egy szinten van minden függőség?

Mi különbség van? Jó, persze, a számítógépét nem szippantja föl, vagy a telefonját nem adja be vénásan magának, de gyakorlatilag ugyanarról van szó.      

                                     

 
Hernádi Anna