Portail européen de la jeunesse

Informations et possibilités pour les jeunes en Europe


Vidék Fiatal Nagykövetei

A városi fiatalok már megint vidékre mennek! Köztük vagyok én is. Megyünk, nézünk, hallgatunk, kipróbálunk és mulatunk, aztán pedig írunk. Ez az AGRYA új programja, ami ismét a vidéki élet népszerűsítésére irányul.

Az új program keretein belül körülbelül húsz 18 és 35 év közötti fiatal került kiválasztásra, akiket valami a vidéki élethez köt. Jelenlegi lakhelyük, származásuk, vagy reménybeli jövőjük.

 

A program három állomásból áll. Az első a dél-alföldi régió megismerését ölelte fel. Itt Domaszéken, Bordányban és Algyőn jártunk, és mindenhol megismerhettük a helyi lehetőségeket, civil szervezeteket és kezdeményezéseket. Bordányban az ifjúsági önkormányzat volt egészen páratlan, Domaszéken nem is tudom, hogy inkább a XVIII. Böllérnapot, vagy a Katalin napi bált kellene inkább kiemelnem, Algyőn pedig a Tájház és az Ezerjó teák varázsoltak el minket. Mindezt persze a teljesség igénye nélkül sorolom. A videki-fiatal.hu-n lehet majd olvasni a részletes beszámolóinkat.

 

A legcsodálatosabb élmény az volt, hogy mindannyian máshonnan érkeztünk, mással foglalkozunk, és különféle életkorúak vagyunk, de mégis fantasztikus csapatot alkottunk erre a néhány napra, és még fogunk is. Volt köztünk igazi polgármester, ráadásul kettő, akik azért jöttek, hogy más falvak ötleteivel gazdagodjanak, ezeket hazavigyék és megvalósítsák otthon is. Volt marketinges, banki ügyintéző, bőripari cég alkalmazottja és még sorolhatnám. Egy valami mégis összekötött minket, ez pedig a vidék szeretete.

 

Ennek a bizonyos vidéknek, ahogy mi magunk is szeretnénk, most csak a szép oldalát és a legboldogabb napjait láthattuk, hiszen nagy esemény, ha az ország minden tájáról csak azért érkeznek hozzájuk, hogy megnézzék, hogyan élnek, mivel foglalkoznak. Minket pedig kifejezetten ez érdekelt. Az a szeretet, amivel minket fogadtak, mondhatnám, hogy páratlan volt, de minden egyes faluban ugyanezzel szembesültünk – ez lenne tehát a híres vidéki vendégszeretet.

 

Emellett persze a gyorsan és könnyen kötött barátságok helye is a falu. Mi egy tíz perces beszélgetést követően mentünk el egy gazdához a disznószállító kocsiján megnézni a tanyáját és a lovait, amihez meg kell hagyni, nagyon értett. Ugyan már egy kicsit fáztunk, mire a főúton kizötyögtünk a Domaszék külterületén lévő tanyára a ló vontatta kocsin, de megérte. Olyan életbölcsességekkel gazdagodtunk, amit csak a menetszélben fagyoskodva a disznók szagában aszalódva lehet igazán megérteni. Igazi vidéki „embör” volt a mi a gazdánk, és annyit mesélt és olyan ízesen, hogy öröm volt hallgatni. Ugyan „felvilágosultabb” helyeken már nem találna értő fülekre a véleménye, de itt falun igen jól megállja a helyét. Ahogy mondta: van neki egy barátja, a Jóska. Ez a Jóska egyszer sok pénzhez jutott, s vett három disznót meg valami szárnyast az asszonynak, aztán ő ment dolgozni. Mindannyian kérdezték, hogy hát szegény asszony mihez fog kezdeni a négy gyerek mellett ennyi állattal, de Jóska megmondta: amíg le van foglalva az asszony, addig jó, nincs ideje gondolkodni. Ha egyszer el talál gondolkodni, mindjárt talál valami hibát az életükben. És ebben meg kell hagyni, van valami!

 

És még egy nagy igazság hangzott el, sok más mellett. Mégpedig mikor a lakodalmas hintót mutatta nekünk a gazda, aki aztán mindenben megtalálta az üzletet: „Hát nézzék mög: itt ez a lakodalmas kocsi, olyan szép ez, most legyen szívöm eladni? Régen itt Domaszéken volt évi nyolc-tíz esküvő is, most jó, ha egy-kettő van. Hát lassan már inkább szétköltöztetni kell azokat a párokat, mint összve.” Valami felborult a világban, és jó néha visszamenni oda, ahol még emlékeznek rá, mi is ez a valami és kicsit töltekezni, hátha egyszer helyrehozhatjuk.

 

Hernádi Anna

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!