Európai Ifjúsági Portál

Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.


A boldogság elhatározás dolga

Röhrig Gézát az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumának érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt óriási Dísztermében vártuk csendes izgalommal.

A gimnázium Messzeringó elnevezésű jótékonysági eseménysorozatának estjére oly hamar elfogytak a jegyek, hogy a szervezők kivetítőt állítottak a külön terembe. Ekkor még nem tudtuk, csak reméltük, hogy az est vendégének szavai felemelnek és távlatokba repítenek bennünket.

 

„újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca”

 

Honvágy című versével köszöntötte a költőt a gimnázium diákja abból az alkalomból, hogy megjelent nyolcadik verseskötete „az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit” címmel. Az, hogy a honvágy mint vágyakozás milyen jelentőséggel bír Röhrig életében, a beszélgetés végére előttünk is világossá vált.

 

A beszélgetés fonala a kályhától, azaz a gyerekkortól indult; első iskolai élményei egyikeként fel is idézi, ahogyan kisdiákként egy házi feladatát párbeszéd formájában írta meg – e megoldás azonban oly szokatlan volt tanára számára, hogy olvasás nélkül visszaadta. Hasonló reakcióval talán már te is szembesültél életedben… Ilyen helyzetben van választásunk: fennakadunk vagy túlélünk. Te hogyan döntenél?

 

A gyermek Röhrig Géza érdeklődő figyelme, alkotóvágya megmaradt. Gimnáziumba számos író gyerekével járt együtt, akiknek már kialakult írói identitása volt, ő viszont olyan élményeket élt meg, amelyeket kölcsönadni nem lehet. „Mindig csak a saját élménynél kötök ki, abból tudok dolgozni. A határhelyzet, a helytelenség érdekel.” Felolvasott verseinek címe egy név, a versből pedig kibontakozik a személynév mögött rejlő hang és sajátságos emberi tapasztalat, hiszen „a léleknek ezer sorsa, tapasztalata van. A verseimben pedig Zsanett, Péter az, aki érdekel. Maszkok mögé bújok, hogy az igazi énemet mutassam meg.”

 

Érzékenyen és empátiával közelít sorsokhoz, mert

 

„önmagamra sem úgy gondolok, mint a saját életrajzomra. A tapasztalataim azok, amik bizonyos kérdésekre érzékenyítenek.”

 

Költőként és emberként is a választás lehetőségének fontossága mellett érvel. Gyakran visszatér József Attilához, akiről úgy mondja: „beleszeretett a végzetbe.” Röhrig azonban költőként azt vallja, hogy bizonyos verseket nem lehet megírni, ugyanis

 

„a versnél jobban érdekel az, hogy hogyan hat rám a vers, mert több vagyok, mint az individuum. A helyemre kerültem és mámorosan boldog ember vagyok. Bizonyos verseket egyszerűen nem szabad megírni, mert nincs olyan műalkotás, ami elfogadtathatná egy ember halálát.”

 

Valós kísértés az ember életében, hogy szinte „ráhajolunk” a veszélyes dolgokra, és mélyen beszívjuk, „letüdőzzük” a nehézségeket. Van-e választásunk ilyen esetben? Hiszen „Saul lelkében is felülírta a túlélés állati ösztönét az elhivatottság.” A műalkotás nem egy megfejtendő keresztrejtvény, ezért a film értelmezéséhez hozzáfűzi, hogy az szándékoltan enigmatikus.

 

„A boldogság ugyanis elhatározás dolga. Van a körülmény, de ott van a belülmény is. Az ember arca közterület, ezért amikor a gyerekeimet várom az iskola előtt, nem akarom, hogy egy megterhelt arcú ember várja őket. A sebem pedig a verseimben nyílik meg. Ez egy döntés.”

 

Röhrig hosszú amerikai tartózkodása úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett, mert, ahogy elmondja, hangszere a költőiség, munkanyelve pedig a magyar. Hazavágyik.

 

                                                                         

Nádasdi Nóra

 

A képeket készítette: Király Éva

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.