Európai Ifjúsági Portál

Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.


A magány országa

Japán fővárosában, Tokióban közel 12 millióan élnek. A világ egyik legnépesebb városának legfőbb problémája a minden korosztályt érintő elmagányosodás. Ezek a szociális problémák egészen bizarr szolgáltatások megjelenését idézték elő.

CÖLIBÁTUS SZINDRÓMA KONTRA ÖRDÖGFELESÉG

 

A japán Nemzeti Népességkutató Intézet 2011-es felmérése szerint a 18-34 év közötti férfiak 61%-a, a nőknek pedig a 49%-a nem él párkapcsolatban és mindkét nem közel fele még szűz. Rekordmagas az egyedülálló emberek száma. A helyzetet súlyosbítja, hogy nem érdekli őket sem a randizás, sem a szex, sőt inkább taszítja őket és tabutémának számít.  A fiatal és középkorú japánok egy másik felmérés szerint nem vágynak partnerre és a 30 év alatti férfiak közel 30%-a még egyáltalán nem randizott. Az emberek inkább a munkájuknak és egyéb magányos tevékenységnek szentelik az életüket. A fiatalok szexuális passzivitását a japán sajtó cölibátus szindrómának (szekkuszu sinai sokogun) nevezte el. Japán szexuálisan nyitott ország, különösen népszerűek a különböző fétisek, azonban ez egyáltalán nem segíti a helyzetet, hiszenolyan ideálokat üldöznek, amely szinte elérhetetlen. Sokan azt vallják, hogy felesleges egy kapcsolattal vesződni, ha ezeken a helyeken mindent megkaphatnak. Nagy számban vannak, akik emiatt egyszerűen már képtelenek a másik nemet fizikálisan elviselni. Ennek a szociális jelenségnek később súlyos gazdasági következményei is lesznek, hiszen nem lesz, ki eltartsa az időseket.

 

A kormány emiatt olyan felvilágosító kampányokat, ismeretterjesztő füzeteket készíttetett, amelyben arról próbálja meggyőzni a nőket, hogy minél fiatalabb korban vállaljanak gyermeket. A kampány nagy port kavart, hiszen megtévesztő információkat tartalmazott a nők nemzőképességére vonatkozóan. A japán nőknél tehát óriási a társadalmi nyomás a gyermekvállalás és a karrierfeladást illetően. Az viszont biztos, hogy a nők sokkal ambiciózusabbak lettek és nem vonzó számukra a házasság gondolata. A dolgozó családanyákat a közvélemény megveti, és külön jelzővel illeti: onijome, azaz ördögfeleség. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy a nők sokkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A férfiak pedig azt vallják, hogy nem lehet mind a munkában, mind a magánéletben sikeresnek lenni ezért nagy a nyomás rajtuk is. A kormány felmérése szerint előreláthatólag a mai huszonéves japánok közel 40%-a gyermektelen marad és 25%-uk sohasem házasodik meg. A házasságon kívüli gyerek és az élettársi kapcsolat azonban még mindig nagyon szokatlannak számít az országban. A kapcsolatok kialakulását nehezíti az alkalmi és gyors kielégülést okozó szexuális együttlétek, online pornó vagy éppen virtuális barátok/barátnők megjelenése valamint a szerelmet és az együttlétet helyettesítő időtöltések.

 

 

A SZOCIÁLIS PROBLÉMÁKRA ÉPÜLŐ SZOLGÁLTATÁSOK

 

A hikikomorik olyan 20 és 40 év közötti fiatalok, akik a szobájukba önként bezárkózva élik mindennapjaikat: nem járnak iskolába, nem érintkeznek a családjukon kívül senkivel. Tokióban közel 1 millió ilyen remete él. Ez a jelenség főleg Japánra jellemző, aminek az oka, hogy az egyénekre rendkívüli nagy társadalmi nyomás nehezedik. Sokan így akarnak elbújni a brutális megfelelési kényszer elől.

 

Egyes szülők pedig mivel félnek a megbélyegzéstől inkább támogatják ezt az életmódot, aminek az úgynevezett amaé (függőség) nevelési stílus az oka. A szülők a végletekig pátyolgatják a gyermeküket, akik nagyon sokáig nem repülnek ki a családi fészekből. Mások erre a célra szakosodott kidobó embereket hívnak, akik erőszakkal kirángatják a remetét a szobából, azonban a nyilvánvaló pszichés problémák rejtve maradnak. Ezzel a módszerrel pont az ellenkező hatást érik el: a gyermek még inkább kétségbeesett lesz. Sok civil szervezet is foglalkozik ezzel a problémával, akik kevésbé drasztikus módon bérnővéreket küldenek a fiatalokhoz. Ezek a csinos nővérek pedig lassan összebarátkoznak, bizalmasan beszélgetnek velük, míg végül a remeték feladják ezt az életmódot.

 

Az egyedül élő idősek problémájára is külön szolgáltatás épült. Sokszor előfordul, hogy a magányosan élő idős emberek otthonukban meghalnak és ezt senki sem veszi észre. Amikor ez kiderül, akkor jönnek a speciális hullaszállítók, akik vállalják, hogy elviszik a holttestet és kitakarítanak utánuk. Természetesen erre is van egy külön szavuk: kodokusi, azaz magányos halál.

 

Japánban tehát minden problémára külön kifejezést használnak, de amíg nem sikerül megoldaniuk, hogy a nőknél az anyaság és a karrier ne zárja ki egymást és a férfiak munkahelyi nyomása csökkenjen, addig csak tehetetlenül nézhetik, hogy egyre kevesebb gyermek születik és egyre nagyobb lesz az elidegenedés. A magányos idősek száma pedig csak növekedni fog.

 

 

Fazekas Dóra

 

Képek forrása: www.pixibay.com

 

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.