European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


Gólyára várva – az örökbefogadás útján

Egyre több az olyan pár, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem sikerül a gyermekáldás. A sok orvosi beavatkozás és a több éves várakozás után dönthetnek úgy, hogy az örökbefogadást választják.

Amikor az idő az úr

Ma Magyarországon több száz pár vár sikeres örökbefogadásra. A várólista nagyon hosszú, a feltételeknek megfelelni sok esetben pedig kimerítő.  Az eljárás legfőbb célja, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek nincsenek vér szerinti szülei, vagy a szülők a gyermeket nem tudják, vagy nem akarják nevelni -  alkalmas szülőket biztosítson és olyan helyzetet, mintha az örökbefogadók vér szerinti gyermeke lenne. Az egyik legnehezebb benne a várakozás. Hiszen akár 4-5 évet is várhat egy örökbe fogadni kívánó házaspár egy újszülöttre – feltéve, hogy nem fogad örökbe roma kisgyermeket vagy valamilyen betegséggel-fogyatékkal élő gyermeket, őket ugyanis szinte alig vállalja valaki.

 

Szinte az összes szakértő egyértelműen kijelenti azt, hogy tévhit az az állítás, hogy nincs elég adoptálható gyermek. Csak a jogszabályi akadályok, valamint az örökbefogadási procedúra lelassítja az egész folyamatot, és mire egy-egy gyermek adoptálhatóvá válna, eltelik több év, és 4-5 évesen meg senkinek sem kell már.

 

Rengeteg a gyermekotthonban, nevelőszülőknél elhelyezett kisbaba, kiskorú gyermek, akiknek a többségét vér szerinti szüleik nem akarják és nem is tudják megfelelő körülmények között felnevelni. Ám egy gyermek csak akkor válik örökbe fogadhatóvá, ha a szülei lemondtak róla, vagy meghaltak, vagy ha a bíróság megvonja tőlük a szülői jogot, mert súlyos cselekményt követtek el a gyerek sérelmére, illetve ha a szülő önhibájából egy évig nem tart rendszeresen kapcsolatot a gyermekével, és nem hajlandó változtatni a körülményein annak érdekében, hogy a gyerek visszakerülhessen a családba. Sok esetben a kapcsolattartás a legfőbb akadálya a szerető családba való kerülésnek. Ugyanis a legtöbb szülő annak ellenére, hogy nem akarja látogatni gyermekét, havonta egyszer felhívja vagy levelet ír neki és éppen ez akadályozza meg, hogy a gyermek szerető családban nőjön fel, esélyt kapva egy szebb jövőre. A Gyermekjogi Egyezmény kimondja ugyan, hogy a gyermeknek joga van családi kapcsolatai fenntartására, azonban arra már nem utal bővebben, hogy milyen módon állapítható meg az, hogy melyek a gyermek érzelmei szempontjából valóban releváns kapcsolatok.

 

Az 1952. évi IV. – a házasságról, a családról, a gyámságról szóló törvény előírja, hogy milyen szabályok vonatkoznak a vér szerinti szülő kapcsolattartására. Eszerint ha a szülő akárcsak levelet ír havonta, félévente, vagy telefonál egyszer egy hónapban, de sok esetben nem is látogatja a gyermeket, akkor nem nyilvánítható örökbe fogadhatónak. Emiatt viszont rengeteg csecsemő, kiskorú a mindennapjait nem szerető családnál, hanem intézményes keretek között éli. Amennyiben a szülő mégis lemond róla, akkor több év telik el, és 4-8 évesen már senkinek sem kell a gyermek, hiszen mindenki vágya, hogy csecsemőkorút tudjon örökbe fogadni. Ez jelentősen megnehezíti a rendszer hatékonyságát.

 

Az örökbefogadás menete

1997. november 1-je óta az örökbefogadási eljárás első fázisa az alkalmassági határozat megszerzése. Ennek keretében a lakóhely szerint illetékes Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) hatásköre az örökbe fogadni szándékozó házaspár alkalmassági vizsgálata. Itt a párok motivációjára kíváncsiak. Az alkalmassági vizsgálat részeként környezettanulmányt, pszichológiai vizsgálatot végeznek, bekérnek egészségi állapotról szóló papírokat, továbbá a házassági anyakönyvi kivonat hiteles másolatát.

 

Miután ezeken sikeresen átment a pár, következik a 21 órás felkészítő tanfolyam, melyen elsősorban nevelési tanácsokkal látják el az örökbe fogadni kívánt párokat. A tanfolyam sikeres elvégzése után a szakszolgálat véleményben foglalja össze, hogy a jelentkezőket alkalmasnak találja-e az örökbefogadásra, és ha igen, akkor milyen korú, milyen nemű és hány gyermek felnevelésére, de a végső szót a szülők lakóhelye szerinti gyámhivatal mondja ki.  Ha ez a szó „igen”, akkor a jelentkezők kapnak egy két évig érvényes alkalmassági határozatot, ha „nem”, akkor bírósági úton fellebbezhetnek. A szakszolgálat ezután nyilvántartásba veszi a jelentkezőket, és megkezdődik a végtelennek tűnő várakozás, mert lényegesen több örökbe fogadni szándékozó van, mint ahány örökbe adható gyerek.  Amennyiben valaki úgy dönt, hogy szívesen örökbe fogadna beteg vagy roma gyereket is, akkor a várakozási idő akár két évre is lecsökkenhet. Ha pedig ez kizáró ok, akkor 3-4 évet is várni kell. Ez vonatkozik mind a nyílt, mind a titkos örökbefogadásra, a csecsemőkorú és a nagyobb gyerekekre egyaránt.

 

Az örökbefogadást segíti számos civil szervezet. Bár igaz, hogy jogszabály szerint csak a nyílt örökbefogadásban vehetnek részt, mégis sok segítséget, tanácsot, támogatást adnak a pároknak. A Bölcső Alapítvány, Ágota Alapítvány, Gólyahír Egyesület mind-mind olyan szervezet, amelyik megfelelő és kellő szakértelemmel segítik az örökbefogadást. Ezek a szervezetek hidat képeznek a krízishelyzetbe került várandós anya és az örökbefogadó szülők között. Érdemes velük felvenni a kapcsolatot.

 

Mi a helyzet Európában?

Az örökbefogadás szabályozása nem egységes az EU területén, mindegyik tagállam a saját nemzeti szabályait alkalmazza. Vannak azonban olyan, nemzetközi egyezményekben rögzített elvek ezzel kapcsolatban, melyeket az uniós országok mindegyike tiszteletben tart. Így minden esetben biztosítani kell, hogy:

  • az örökbefogadást a bíróság vagy az illetékes közigazgatási hatóság engedélyezze;

  • ha élnek a gyermek vér szerinti szülei szabad akaratukból beleegyezésüket adják;

  • az örökbefogadásnál a gyermek érdeke legyen a döntő szempont.

 

A legtöbb országban (de nem mindenhol) az örökbe fogadott gyermek felveheti az örökbe fogadó szülő vezetéknevét és állampolgárságát, és igényt tarthat ugyanazokra az örökösödési jogokra, mint a szülők vér szerinti gyermekei.

 

Nemzetközi örökbefogadásra is van lehetőség. A 2005. évi LXXX. törvény kihirdette a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezményt.  A nemzetközi örökbefogadási tendenciák alapján elmondható, hogy a legtöbb örökbefogadásra váró gyerek a fejlődő országok valamelyikéből, az afrikai vagy a keleti régiókból kerül ki. Jellemzően azok az országok kedvelt célországok a potenciális örökbefogadó szülők számára, ahol a bürokratikus rendszer nem támaszt nehezen teljesíthető elvárásrendszert a jövőbeli szülők elé, illetve, ahol az eljárás relatíve rövid idő alatt lezajlik. 

 

Tupi Zsófia

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.