European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


Löket az élethez - egy ösztöndíjas év New Yorkban

Június 21-én államvizsgázott, 26-án pedig már az USA-ban volt. Sóti Anett nemrég tért haza New Yorkból, ahova a HAESF ösztöndíjjal juthatott ki. Egy felejthetetlen év, amiről nem csoda, ha szinte csak szuperlatívuszokban tud beszélni.

Honnan hallottál az ösztöndíjról?
Szegeden alapszakos egyetemistaként találkoztam először az ösztöndíjjal, de még kicsinek éreztem magam hozzá. Utólag be is bizonyosodott, hogy 18-19 évesen az ember még nem olyan érett ehhez. Elterveztem, hogy majd mesterszakos tanulmányaim után pályázok; 2012-ben éreztem azt, hogy felkészültem rá, mind szakmailag, mind emberileg.

 

Mi a pályázás menete?

Erre az ösztöndíjra nem úgy kell elsősorban készülni, hogy akkor összeszedek minden szükséges papírt, meg igazolást – éppen ellenkezőleg! Először magadban kell, hogy megérjen a vágy arra, hogy nekiindulj, mert ez egy elég hosszú út lesz. Szükség van egy nagyon erős ún. Personal Statement-re, ez olyan mint egy motivációs levél, de több annál. Ezzel mérik, hogy mennyire vagy felkészülve az útra és hogy érdemes-e beléd, mint fiatal humán erőforrásba befektetniük. Nem kell, hogy kiforrott szakember legyél, de lássák, hogy értesz ahhoz, amit csinálsz, és azt is, hogy még van hova fejlődnöd. Szükség van ajánlólevelekre; egyetemi professzortól, mentortól, vagy közvetlen főnöktől. A beadástól számított körülbelül fél év, míg nekiindulsz az amerikai kalandnak; elkezdődnek a Skype- interjúk, a kiválasztás folyamata, azaz a jelentkezési csomagod szétküldése amerikai cégekhez. Minimum 6, maximum 12 hónapra lehet kimenni. Felsőfokú tanulmányaid befejezése utáni hatodik hónapban lehet jelentkezni, mert a lényege az, hogy segít a felsőoktatásból a munka világába való átmenetben.

 

Bármely magyar egyetemről, illetve szakterületről lehet jelentkezni?

Igen, pont ez a lényeg. Minden félévben próbálnak egy egészséges egyensúlyt fenntartani, hogy milyen szakágból küldjenek ki hallgatókat: mérnököket, természettudósokat, kommunikációs, marketing szakembereket, közgazdászokat, designer-eket. Általában 3-4-5-szörös a túljelentkezés.


Hogy dől el, hogy milyen cégnél dolgozhatsz kint? Neked kell utánanézni, vagy kint szerzik neked?

A jelentkezési lapon fel kell sorakoztatnod öt potenciális munkaadót, ahova szívesen mennél, ez nekik egy irányt mutat. A programot működtető szervezet, a CIEE (Council on International Educational Exchange) kezdi el szétküldeni a jelentkezési anyagodat. Rugalmasnak kell lenni a cégválasztásban és a földrajzi elhelyezkedésben, de segítenek, mert az ő felelősségük, hogy el tudjanak téged helyezni.

 

Te hol kaptál állást?
A Boston Consulting Group (BCG), nemzetközi stratégiai menedzsment tanácsadó cég New York-i irodájában dolgoztam a globális marketing csapat részeként. A napi szintű egyeztetéseken tudni kell felszólalni magadért, elkészíteni egy prezentációt, de igazából azért is mész ki, hogy ezekben fejlődj. Sok olyan szituáció van, amikor proaktív módon kell projektmunkában dolgoznod, folyamatosan utána és elébe kell menned dolgoknak.


Egy rendkívül nemzetközi környezetben dolgoztam két csapattal; az egyikkel ott helyben, a másikkal virtuálisan. Az elsőnek az volt a szépsége, hogy tudtunk közösen élőben dolgozni, utóbbiban pedig egy időben Indiából, Németországból, Ausztriából és Amerikából dolgoztunk egy-egy projekten. Foglalkoztam még webinar és élő tréning készítésével, és marketing üzleti intelligenciával, melybe olyan alkalmazások és technológiák tartoznak, melyek segítségével sokoldalú elemzéseket lehet készíteni. Tanultam a "Gamification"-ről is, magyarul játékosításról, amit a cégek HR területen alkalmaznak, ami az emberek digitális elköteleződéséről szól céljaik elérésében, játékmechanizmusok és élménytervezés  útján. Amerika egyébként a 317 millió lakosával a start-upok országa. Akármibe belefogsz, kint biztos találsz rá 100-1000 fogyasztót.

 

Milyen nehézségekbe ütköztél az elején?

Amikor kimentem, nem törődtem különösebben a repjegyemmel, mert mindent flottul megszervezett az ösztöndíj bizottság. Azt hittem, hogy a John F. Kennedy repülőtérre fogok érkezni.  Már csak egy órám volt New Yorkig, amikor tudatosult bennem, hogy a Newark reptérre fogok érkezni New Jersey-be, amiről fogalmam sem volt korábban. Végül egy férfi, akivel egy gépen utaztunk kölcsön adta nekem a telefonját és így odataláltam az ösztöndíjas lányhoz, aki várt engem. Tudni kell, hogy New York és agglomerációja akkora, hogy még fél év után is mindig előzetes útvonaltervezéssel és gps-szel közlekedsz.

 

New York-ban a szálláskeresés volt a legstresszesebb móka, de mivel váltásban jönnek-mennek az ösztöndíjasok, többször van az a gyakorlat, hogy az előző ösztöndíjas helyére lehet költözni. Nekem például volt olyan, hogy minden klappolt a leendő főbérlőmmel, de aztán egyik napról a másikra eltűnt, és nem értem el  többet. Általánosságban kb. egy hét mire valaki talál egy viszonylag normális helyet, de a HAESF közössége biztonsági hálót nyújt.

 

Mennyi anyagi támogatást nyújt a HAESF?

Egy évre kapunk 30 ezer amerikai dollárt, amit havi folyósításban küldenek. A pénz abszolút elég, viszont az elején érdemes eldöntened, hogyan akarsz élni: 1200-3000 dollárért Manhattan szívében egy kisebb szobában, és akkor tényleg bent vagy a betondzsungelben, a világszintű események kereszttüzében, vagy inkább kiköltözöl Brooklyn-ba vagy Queens-be 7-800 dollárért lakni.  Így minden nap ingázol, mintha Dunakesziről járnál be Budapestre, viszont spórolhatsz arra, hogy szórakozol a városban, meg az évi kb. 10 szabadnapon, hosszú hétvégéken, nemzeti ünnepeken utazol.

 

Nem egyedüli magyarként voltál kint akkor?

Minden évben kb. olyan 40-50 ösztöndíjas (magyar, szlovák, balti) mehet ki, de vannak átfedések, amikor az előző turnusból még vannak, de már a következőből jönnek. Évente kétszer lehet megpályázni az ösztöndíjat, ezért mindig generációkról szoktunk beszélni. Az én generációmban 13-an voltunk magyarok, amiből négyen voltunk New York-ban.
 

Mi volt a legnagyobb élményed?

Nekem szinte New York volt a pasim, mert annyira lefoglalt: néha eltűntem, mert annyi-annyi dolog van, ami leköti a figyelmedet. Minden nap egy mini kutató projekt, hogy munka után mit szeretnél csinálni.  Azt szokták mondani, hogy NYC az univerzum középpontja. Egyik szombaton ugyanott koktéloztunk, ahol Al Pacino ebédelt. Másik nap  a metrómegállóban forgatták az "Orange Is The New Black" következő részét. Minden pénteken reggel 7 és 9 óra között "Good Morning America" TV show ingyenes koncertjeire jártunk a Central Parkba. Láttam Szeles Mónika teniszezőt, aki kiskoromtól nagy példaképem, láttam Sarah Jessica Parkert, Bill Clintont, Serena Williamst, voltam például Bon Jovi, Alicia Keys koncerten. Iszonyatosan sok ingyenes lehetőség is van: az utcasarkon egy zenélő bandába botlasz, a metróaluljárókban pedig olyanok adnak elő, akik előtte a Broadway show-ban játszottak.

 

Félidő környékén az összes ösztöndíjas közös kiránduláson vesz részt; nekünk ez Santa Monica/Los Angeles volt. Richard Nixon elnöki könyvtárában és múzeumában fogadtak minket. Utána elmentünk a Universal Studios Hollywood-ba, ahol az amerikai TV sorozatok és híres mozifilmek jelentős részét gyártják. Ami ott ért bennünket, az a nagybetűs szórakoztatás. Amerikában bármit csinálsz, a szórakoztatás és a történetmesélés mindenbe bele van építve.

Hogy látod, szakmailag miben segített ez az egy év?
Sikerült olyan területeken tapasztalatot szereznem, ami itthon hozzáadott és hiánypótló értékkel bír. Igyekeztem szabadidőmben is aktív lenni – New York-ban és a Szilícium-völgyben jártam szinte a legtöbb IT cégnél egy-egy előadáson (Facebook, Google, Microsoft, LinkedIn, stb.), voltam például egy másik magyar ösztöndíjas lánnyal a Black Girls Code –nál, ahol fiatal fekete lányokat tanítanak programozni. Ez alapján itthon is csináltunk egy alapítványt, Skool néven, ahol 11-16 éves magyar lányokat igyekszünk bevezetni a programozás rejtelmeibe. Az ösztöndíjprogramnak az is a lényege, hogy hozz haza ötleteket, amit esetleg csak kint látsz, hallasz, vagy amiben éppen dolgozol.

 

Találkoztam a társadalmi vállalkozás ("Social  Business") fogalmával is; láttam egy nagyon motiváló dokumentumfilmet, "Who Cares" címmel, mely 18 társadalmi vállalkozót mutat be. Megismerkedtem a szervező-csapattal és megkértek, hogy legyek a kezdeményezés márkanagykövete itthon. Jelenleg az Ashoka Magyarország képviselőivel tárgyalok, hogy ősztől kezdjünk el itthon is filmvetítéseket szervezni.


Kiknek ajánlod az ösztöndíjprogramot?

Hatalmas löketet kaptam ezzel a programmal az élet következő fejezeteihez. Annak ajánlom, akinek vannak álmai, tervei, energiája, kíváncsi, vannak start-up ambíciói és szeret változást hozni. Leginkább olyan fiataloknak tanácsolnám, hogy pályázzanak, akik szeretnének új impulzusokat, tudást, szakmai tapasztalatokat kapni, és ezekből visszaadni is.

 

Pataki Sára

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.