We noticed that you are using an older version of Microsoft Internet Explorer. This website is optimised for Internet Explorer version 9 and later, so please consider upgrading your browser so that you can enjoy all of this website's features. Visit the Microsoft website http://www.microsoft.com to download a newer version of Internet Explorer.

European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


flag

Your community


Romákról, romáktól, romákkal – emberi jogi képzés, ahogyan érdemes

Júliusban Budapesten Manushengi Krisi képzést rendeztek. Az meg mi? – gondolod, vagy csak konstatálod, hogy nem érted, és már kattintanál is tovább, úgyhogy gyorsan elmondom: emberi jogokat jelent cigány nyelven – hátha így tovább olvasol.

Hogy egészen pontosak legyünk, a képzés címe Manushengi Krisi - hazai emberi jogi képzés roma fiatalokkal volt. Emberi jogok felé kacsintgató frissdiplomásként már magára a kifejezésre is felkaptam a fejem, de még kíváncsibbá tett a képzés címének vége: „roma fiatalokkal”. Végre, gondoltam, az elmélet találkozik a gyakorlattal. Végre valami történik, valami életszagú, eredeti, valami, ami kihívás, ami új, valami, amiből tényleg lehet tanulni. Félreértés ne essék, szeretem a könyveket, néha még az elméleteket is szeretem – de az embereket sokkal jobban. Így hát jelentkeztem, nagy várakozással, sok kérdőjellel a fejemben, és az esélytelenek nyugalmával. Semmi közöm nem volt a célcsoporthoz, nem volt szakmai tapasztalatom, csak iszonyú lelkes és érdeklődő voltam. És szerencsére itt és most ez elég volt.

Budapesten lakom, a képzés helyszíne Budapest – a bentlakás kötelező. Képzésre járási tapasztalataim konvergáltak a nulla felé, így hát nem nagyon értettem, miért olyan fontos ez, amikor a saját ágyamban is aludhatnék. Utólag már csak legyintek két héttel ezelőtti önmagamra, és meg is ragadnám az alkalmat, hogy kihangsúlyozzam (vonatkozzon ez akármilyen jellegű bentlakós képzésre): a bentlakás nem véletlenül kötelező. A bentlakás jó, a képzésen való részvétel nem teljes nélküle, néhány esetben még akár azt is megkockáztatnám: mit sem ér nélküle.

Az egy hét együttlét azzal a néhány tucat emberrel rengeteget ad, és ahogy a munkával teli nappalokat együtt töltitek, legalább ennyire fontos, hogy az esték, a pihenéssel töltött idő is ugyanígy, közösen teljen. Ne legyünk álszentek, persze, a kapcsolati tőke bővítésére is remek alkalom mindez, de a tapasztalat azt mutatja, a munkakapcsolatoknál távolabbra is tekinthetünk: barátságok kötődhetnek, közösség alakul ki. És őszintén: ki ne szeretne a barátaival dolgozni?!

 

Ahogyan sorra törnek fel a szép és igencsak friss emlékek, kezdem elfelejteni, miről is írok: tehát a képzés, emberi jogokról, roma fiatalokkal. A Manushengi Krisi helyszínéül az Európai Ifjúsági Központ szolgált, amely az Európa Tanács (nem keverendő össze az Európai Tanáccsal, ami az EU szerve – az Európa Tanács pedig ettől független) mindössze két ifjúsági központja közül az egyik. A képzés létrejöttéhez nagyban hozzájárult az Európa Tanács, nemcsak a helyszín biztosításával, de egyéb forrásokkal is: így például a fiatalok emberi jogi oktatását segítő „bibliát”, a Compass-t vették képzőink alapul számos gyakorlat megvalósításához.

 

Mivel a képzés célja az emberi jogi képzők képzése volt, arra fókuszáltunk, hogy az emberi jogok tudatosítását, az elfogadást, a diszkrimináció-ellenességet hogyan is tudjuk átadni saját környezetünkben, saját célcsoportunknak. Ha ez a célcsoport éppenséggel a kis-és középiskolás korosztály remek segítséget nyújt az Európa Tanács által kiadott, fent említett Compass című vaskos könyv, ami online bárki számára elérhető.

 

Középiskolai tanárok is bártan forgathatják (általános iskolákban a Kiskompaszt használják), egy-egy gyakorlat egy osztályfőnöki óra keretei közt is lebonyolítható. Első pillantásra játékosak a gyakorlatok, de bőven van mögöttük tartalom – önvizsgálat, feleszmélés, empátia, emlékek, felismerés, megbánás, szemléletmód-váltás: rengeteg és igen különböző hozadéka lehet egy-egy végigzongorázott gyakorlatnak, sokszor mély érzelmek törhetnek a felszínre, éppen ezért kellő óvatossággal kezelendőek. Ám mivel könnyen adaptálhatóak különböző célcsoportokhoz és körülményekhez, nem nehéz megtalálni az ideálisat közülük.

 

A képzés a romák hazai helyzetére és jogaira épült, ezért volt jelenlétük elengedhetetlenül fontos és pótolhatatlan. Előítéletek mindenkiben vannak, aki mást mond, hazudik, vagy nem mond igazat. Előítéletesek a tücskök a hangyákkal, a tengeri hal az édesvízivel szemben, Barbie baba furán néz Baby Born-ra, megvan a véleménye a többségi társadalomnak a kisebbségről, és bizony-bizony, a kisebbségnek is a többségről. Nézz tükörbe, és bólogass.

 

Most gondoljunk csak bele, mire alapozzuk a „jól megfontolt”, csontunkig belénk ivódott prekoncepciókat: tévé? Újság? Facebook? Apa mondta? És ő honnan tudja? Julitól, akinek Peti mesélte, aki a tévében látta…hm?! Valljuk be, fogalmunk sincs. Vagy csak a rossz marad meg, annyira, hogy a jót már be sem engedjük.Igaz, ami igaz, nem minden nap kerül az ember olyan helyzetbe, ahol számára ismeretlen közegbe kell fejest ugrania. Aztán leér a medence aljára, elrugaszkodik, és míg a felszínre ér, hogy újra mély levegőt vehessen, rájön, hogy ez volt élete legjobb fejese. Még ha hasasnak indult is.

 

Egy héten át, minden reggel cigányul énekeltem egy dalt, közben cigánytáncot tanultam. A kettő együtt természetesen lehetetlen lenne még akkor is, ha nem lenne pocsék hangom, hát még így. De élveztem! Megtanultam, hogy a cigánypogácsa igazából nem is pogácsa, sokkal inkább lángos, tudom, mit jelent a „Zha, mo!” („Zsámo!”), és azt is, hogy női alakja is van. Tátott szájjal bámultam a srácokat, amikor nekiálltak zenélni (tehát mindig), és akármeddig tudtam volna őket hallgatni. Fel tudtam tenni rengeteg kérdést, amit egyetlen könyv sem válaszolna meg, és csodálatos, sokszor megrendítő, elgondolkodtató, megdöbbentő válaszokat kaptam szokásokról, emberekről, helyzetekről, kultúráról – az életükről. Egyszer sem éreztem azt, hogy túl messzire mentem a kérdéseimmel, rengeteget tanultam. Együtt boncolgattunk emberi jogi kérdéseket, végre hallottunk a véleményüket az őket érintő ügyekről – ennek mindig így kellene történnie. Máshonnan ismerős lehet a „semmit rólunk nélkülünk” szlogen. Legyen ez egy tanács, amit meg kell fogadnunk, mert ez az, ami előre mutat, mert együttműködés nélkül nem lehetséges az előrelépés.

 

Hölgyeim és uraim, hát ilyen (is lehet) egy emberi jogi képzés – roma fiatalokkal.

 

Drubina Kamilla

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.