European Youth Portal

Information and opportunities for young people across Europe.


Eljöttem, mert a hazai helyzetnél csak jobb lehet!

Évente közel 4000 menekült érkezik Magyarországra, ám igen csekély részük telepedik le nálunk. Kik és miért jönnek ide, és egyáltalán: milyen az élet a debreceni menekülttáborban? Nem mellesleg: június 20-án volt a Menekültek Világnapja.

Közel magyarországnyi ember menekül jelenleg a világban. Hogy ennél konkrétabbak legyünk: 2010 év végén ez 10,5 millió főt jelentett globális szinten. A No Hate mozgalom tavaly június 20-án szervezte meg először a Menekültek és menedékkérők európai akciónapot, az Amnesty pedig erre a napra hirdette meg az S.O.S Európa kampányát, hogy felhívják a figyelmet az érintettek helyzetére, és az elfogadásra, toleranciára, beintegrálódásban történő segítségnyújtásra ösztönözzék az EU lakosait.

 

Hazánk a schengeni határvonalnak köszönhetően kifejezetten nagy szerepet kap a keletről érkező menekültüggyel kapcsolatban, ezért most egy mini virtuális sétát teszünk a debreceni táborba. Tarts velünk te is!

 

Mielőtt bepillantunk az állomás mindennapjaiba, tisztázzuk a fogalmakat: menekültnek nevezzük azt, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni háborús konfliktus miatt”.

 

1995-ben, az akkor elmélyülő dél-szláv helyzet következményeként nyitotta meg kapuit a Debreceni Befogadó Intézmény (itthon emellett Bicskén és Vámosszabadiban van befogadó állomás), ide az első napon 150 bosnyák menekült érkezett, pár hétre rá pedig már 1200 főt láttak el. A korábban laktanyaként működő intézményt ma éves szinten közel háromezer menekülő látogatja.

 

A táborban egyszerre 7-800 fő mozog. Bekerülni nem lehetetlen, ám előtte egy kérvényt kell beadni a menekültügyi hatóságnak. Az  kérelem előterjesztésekor személyesen kell megjelenni a menekültügyi hatóság előtt annak, aki akár csak 2-3 napot is tölt nálunk. A debreceni egy nyitott tábor, bárki  távozhat, aki nincs őrizet alatt, bár akkor kikerül a rendszerből és nem lesz jogosult sem a természetbeli, sem az anyagi támogatásokra (jelenleg 7125 Ft/hó – a Szerk.)” – meséli Antal Györgyi, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa. A szervezet 2000 óta van jelen a debreceni tábor életében.

 

Mindig projektfüggő a célcsoportunk, de fő célunk az itthon és a táborban élő menekültek életének megkönnyítése. Jelenleg egy két éves projektünk van, melynek keretén belül főleg gyerek- és családprogramokban vagyunk jelen amellett, hogy kérjük a családok beintegrálásának elindítását a hatóságoktól. A felnőttek főleg az egészségügyi ellátásban és a lakás- és munkakeresésben kérnek segítséget. A különböző helyi szervezetekkel történő kapcsolatfelvételben, általános és speciális információ átadásban is segítjük őket” – ismerteti a budapesti egyesület munkatársa táboros tevékenységüket, ahol a menekültek a bekerülés napján orvosi vizsgálaton mennek keresztül, kapnak tiszta ruhát, ágyneműt és ételt is.

 

Szihalmi Krisztina a Komp Egyesület munkatársaként kilenc hónnapot dolgozott a debreceni állomáson. Feladata az volt, hogy tábori környezetben alkalmazza a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatását megcélzó projektjüket.

 

Ez egy átmeneti tábor, nem maradnak sokáig az emberek. Főleg háborús területekről érkeznek legtöbbször egyedülálló férfiak és családok, pl. Afganisztánból, Szíriából, Koszovóból. Itt maradnak egy-két napig, aztán tovább mennek, többnyire Németországba és Angliába, ritkábban az USA-ba. Persze egyesek hónapokig laknak a barakkokban, amik kis, bútorozott lakásokból állnak. Emellett vannak közösségi terek, ahol ismerkedhetnek, megünnepelhetik jeles napjaikat, és bizonyos szabályok mellett az internetet is használhatják (a saját biztonságuk érdekében nem írhatnak le/mondhatnak ki bizonyos szavakat, nem beszélhetnek akárkivel – a Szerk.)” – mesél a körülményekről Kriszta.

 

Döbbenetes volt hallgatni egy 13 éves kislánytól, milyen, amikor lőnek rájuk a szomszéd házból és a testvéreivel a földre kellett feküdniük. A kislány a legnehezebben mégis azt dolgozza fel, hogy az egyik testvérét ott kellett hagynia. Elmesélte, milyen volt a konténerekben több ezer kilométert utazni, mennyire féltek, amikor rájuk törték az autót és bilincsbe verték az egyik testvérét.” – meséli Kriszta elcsukló hangon. Elmondta, hogy a törökországi EVS önkéntességnek köszönhetően az afganisztáni menekültekkel például könnyen szót értett, mert a kint töltött idő alatt megtanulta a nyelvet, ám a gyakorta változó csoportokban sokszor csak kézzel, lábbal vagy rajzolva tudott kommunikálni az általános iskolás és középiskolás gyerekekkel.

 

Az a szerencse, hogy az ifjúság nyitott a játékokra. A projekt egy része a kulcskompetenciák fejlesztése volt, mint a szövegértés. Ez egy Koszovóból frissen érkezett gyerek esetében lehetetlen, őket elsősorban magyarul tanítottam. Megkértem őket, szedjék elő az összes idegen nyelvi tudásukat, így 3-4 szavas angollal és mondjuk törökkel teljesen jól elkommunikáltunk. A srácok egymást segítették. és a régebb óta a táborban lakók már azon versenyeztek, ki tudja gyorsabban elmondani a karácsonykor tanított Weöres Sándor verseket.” Kriszta főleg drámapedagógiai módszerekkel érte el a gyerekek bizalmát a foglalkozáson, ahol nem volt ritka a közös alkotás sem.

 

Az iskoláskorú migráns gyermekek a debreceni Csapókerti Általános Iskola erre specializálódott osztályában tanulhatnak, ahonnan magyar nyelvtudásuk mértékétől függően bármelyik másik iskolában tölthetik el tanulmányi éveiket.

 

 „Számomra, annak ellenére is, hogy mennyi szörnyűséget hallottam, hogy ezek a gyerekek miket éltek át, csomó örömöm volt ebben a munkában. Hihetetlen energiát adott az, hogy a gyerekek milyen erősek voltak. Hogy tudtak mosolyogni, minden apró dolognak szívből tudtak örülni, hogy rosszcsontok voltak, mint bármelyik másik gyerek. És ez azért fontos, mert rengeteg sztereotípia van velük szemben, a befogadó országban is rossz szemmel néznek rájuk. Az egyik legfontosabb küldetésem az, hogy ezen változtassak!” – meséli Kriszta.

 

És változtatni nem lehetetlen, még csak nem is megerőltető dolog! Ezért szerveznekakciónapokat, amikor a migránsok és menekültek jogaiért állunk ki, szólalunk meg és gondolkodunk el: tényleg megérdemlik azt, amit kaptak?

 

Fülep Bálint

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.