European Youth Portal
Information and opportunities for young people across Europe.

Fiatalok és az EP-választás: újabb konferencia a jogi karon

Ismét konferenciát tartottak az ELTE ÁJK-n, melyen az múlt alkalomhoz képest többen szólaltak fel. Sajnos az esemény nem vonzott kiugróan sok érdeklődőt, így megjósolható a májusi részvételi arány is. Mi a teendő, hogy eltűnjön a közöny?

A konferencia Dr. Mezey Barna, az ELTE rektora és Lővei Andrea, az EP hazai tájékoztatási irodája vezetőjének nyitóbeszédével indult. Mindketten egyetértettek abban, hogy a fiatalok igen kis számban vesznek részt az európai választásokon, amit az információhiányra vezettek vissza. Valóban azért nem szavaznak a fiatalok, mert nem elég tájékozottak?

 

Az első szekció szakmai szemmel próbálta megválaszolni többek közt a bevezetőben felmerülő kérdést. Elsőként Dr. Arató Krisztina, az ELTE oktatója dobta be a vitába az euroszkepticizmus kifejezést, ami szerinte Margaret Tatcher 1988-as brugge-i beszédével indult „hódító útjára”.  Arató szerint evidencia, hogy arra szavazunk, akire a nemzetállami választások alkalmával is, hiszen Brüsszel távoli és bonyolult az átlag választópolgár számára. Ugyanakkor az EP-választások részvételi aránya ugyanolyan arányban csökkent, mint a nemzetállami voksolásoké, így általában a politikai részvétel ezen formája mutat hanyatlást az egész fejlett világban. Süveges Gergő kérdésére elmondta, a választási rendszerrel amúgy minden rendben van, hiszen igazságos, mellyel Dr. Bodnár Eszter is egyetértett, akinek különösen hihetünk, hisz a választási rendszerek szakértője. Dr. Kende Tamás alkotmányjogász szerint amúgy sem lehetne megreformálni azt, hiszen egységes fellépést igényelne, ráadásul sok ország hallani sem akarna olyan választási rendszerről, aminek következtében egyes, az anyaországtól elszakadni vágyó területek külön képviseletet kaphatnának (pl. Katalónia).

 

Egyetértettek abban a beszélgetés résztvevői, hogy olyan „színű” bizottsági elnököt javasol a Tanács, mely tükrözni fogja az Európai Parlamentben meglévő többséget. Ez annak ellenére így lesz, hogy közjogilag ez nem lenne kötelező, ám talán ez is segít „közelebb hozni” a polgárokhoz az uniós döntéshozatal intézményeit. Így ha egy pártra szavazol, egy bizottsági elnök-jelöltre is voksolsz.

 

Merre tart az EU?- hangzott a záró kérdés Süvegestől, melyre Arató adta a leghatározottabb választ; szerinte három út lehetséges: visszarendeződés, konszolidáció, illetve a föderatív „több Európa” koncepciója. Biztosnak látszik, hogy a konszolidáció és az egyes konkrét területeken történő együttműködések erősítése az egyetlen járható út ma.

 

A második szekcióban olyan fiatalok kaptak szót, akik valamilyen formában uniós területhez kötődő szervezetnél tevékenykednek. Ki tudja, lehet, hogy a Te szervezeted is szót kapott ebben a részben! Abban nem volt véleménykülönbség, hogy az oktatás szerepe meghatározó, ám hogy valóban hogyan lehetne megszólítani a fiatalokat, csak egyetlen javaslat-kísérlet érkezett. Szép Viktor, az EastSide Policy Institute munkatársa szerint az Unió szabályozó szerepe nem segít a közvetlenebb megélésben, így annak egy jövőbeni újraelosztó szerepét kéne kidomborítani. Ez azonban aligha lesz aktuális még jó ideig, hiszen ez a tagállamok kormányainak részéről komoly lemondásokkal járna.

 

Anek Rebeka a Pillar Alapítvány képviseletében arról beszélt, hogy hiába szervezünk meghatározott programokat és tapasztaljuk az uniós tagság rengeteg előnyét (Erasmus, Európai Ifjúsági Parlament, stb.), generációs szakadék tapasztalható a vezető politikusok és a fiatal korosztály között. Így pedig utóbbiak ugyanúgy nem érzik magukénak az európai politikát, mint a nemzetállamit.

 

A felvezetőben feltett kérdés második fele tehát megválaszolatlan maradt, de nem hagyjuk annyiban. Adj rá választ te is!

 

Nagy Barnabás

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.