Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Segítség, felnőttünk!

Sosem volt egyszerű dolog felnőni. Napjainkban még nehezebb feladatnak tűnik, ezt támasztja alá az is, hogy Európa szerte egyre többen vannak azok, akik még a húszas éveik végén, harmincas éveik elején sem hagyják el a szülői házat.

Az iskolában töltött évek meghosszabbodásával a kamaszkor is kitolódik, hiszen a munkajövedelemmel nem rendelkező fiatalok még nem képesek az önálló háztartásvezetésre. A szakemberek a gyermeki státuszban maradt felnőttek jelenségét „Pán Péter szindrómaként”, illetve „Kapunyitási pánikként” is definiálják. Össztársadalmi szinten a demográfiai mutatók visszaeséséhez is hozzájárul, mivel a szülőktől való leszakadás és a munkába állás kitolódása legtöbbször a gyermekvállalás elhalasztásával is jár. A statisztikai adatok azt támasztják alá, hogy a legtöbb európai országban a termékenységi arányszám jóval a reprodukciós szint alatt marad, amely a népesség elöregedéséhez vezethet. Ennek egyik fontos oka, hogy az első gyermek vállalásának átlagéletkora is folyamatosan emelkedik. Az első gyermeküket szülő nők átlagéletkora az Európai Unió országaiban 30 év.

 

Kapunyitási pánik

Az élet első negyedének végén egy sajátos életkori krízis-állapot diagnosztizálható. Ez jelentkezhet az iskola elvégzése után hamar munkát kapó, de azzal elégedetlen, beilleszkedési zavarokkal küzdő huszonéveseknél és azoknál a fiataloknál is, akik még nem tudják eldönteni mit is kezdjenek az életükkel, s ezért nemegyszer iskolából-iskolába járva a legkülönbözőbb végzettségeket halmozzák fel. Sokan nemcsak az egzisztenciális biztonság megteremtésének nehézsége miatt választják ezt az életmódot, hanem a felnőttséggel járó felelősségvállalástól megrémülve nem akarnak elszakadni a családjuktól. A szülőkkel együtt élő, sokszor stabil párkapcsolat és biztos állás nélkülieket a nyugtalanság, az önbizalomhiány, csalódottság, depresszió egyaránt jellemezheti. A kapuzárási pánikhoz hasonlóan a kapunyitási is életmódváltáshoz kötődik. Míg előbbi a múltja, utóbbi a jövője miatt aggódik: a rá váró döntések nehézségeitől retteg. A gyermekkor fejlődési szintjén maradt felnőttek gyakran nem vállalják az olyan életkoruktól elvárható szerepeket, mint például a munkavégzés, vagy a gyermeknevelés. A személyiségfejlődésük mögött olyan meggyőződések, félelmek állnak, amelyek meggátolhatják őket a gyermekkor biztonságos világából való kilépéstől.

 

A jelenség kialakulásának okai

Kialakulásának hátterében nemcsak személyiségjegyek állnak, a túl szorosan kötődő szülők, továbbá a média individualizáció és élményközpontúsága is nagy hatással van rá. A korábbi évtizedekhez képest jelentősen megnövekedtek a lehetőségek az élet minden területén, amelynek számos pozitívuma mellett az egyik negatív következménye lehet az, hogy a felnövekvő generációkra nagy terhet ró az ezek közötti választás, éppen ezért sokan elhalaszthatják a sorsfordító döntések meghozatalát.

 

Megoldás?!

A Pán Péter szindrómát az orvostudomány nem tartja betegségnek, azonban mind az egyén, mind a társadalom szintjén számos probléma forrásává válhat. Kialakulásának megelőzése érdekében olyan eszközrendszerekre lenne szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy az európai fiatalok jobban átláthassák a jövő adta lehetőségeiket. Többek között a tanulás és a munkavégzés összhangjának megteremtése, javítása nagyobb esélyt adna arra, hogy korábbi életkorokban tudjanak függetlenedni szüleiktől, s nemcsak biológiai, de társadalmi értelemben is felnőtté válni. Hazánkban is felismerték már a jelenség okozta problémák súlyát, idén második alkalommal került megrendezésre a Kapunyitási Pánik fesztivál. A szervezők zenei és szakmai programokkal várták az érdeklődőket, ötvözve ezzel a jó bulik és az állásbörzék hangulatát annak érdekében, hogy a fiatalok kötetlenebb hangulatban találjanak megoldást a problémáikra. 

 

Molnár Éva