Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

„Azért dolgozunk, hogy mindenki azt az életet élhesse, amit szeretne”

Nőként két lehetőséged van: vagy vállalsz gyereket, vagy nem. Ha vállalsz, újabb két lehetőséged van: főállású anya leszel, vagy idővel tervezel újra munkába állni. Ha visszamennél dolgozni… na, akkor jönnek a nehézségek.

A KOCKA EL VAN VETVE

 

Persze éppenséggel megvan a matematikai esélye annak, hogy azon szerencsések egyike leszel, voltál vagy vagy, akik nem ütköznek akadályokba, amikor új életüket igyekszenek összehangolni a régi-újjal. Sokunkat azonban kihívások sora elé állít ilyenkor az élet.

 

A június végi Norvégminta Fesztiválon többekkel együtt bemutatkozott a Jól-Lét Alapítvány is, amely a nők munkahelyi esélyegyenlőségéért dolgozik.

 

„Nekünk az a célunk, hogy mindenki azt az életet élhesse, amit szeretne. Ha ő úgy tud kiteljesedni, hogy az anyaságának megélése teszi ki az élete nagyobb részét, és ezt meg is teheti, akkor tegyen így. Ha valaki szeretné a munkája és a családja között kiegyensúlyozni az életét, sikerüljön neki, ha pedig valaki elsősorban a munkájában érzi magát annak, akkor éljen úgy, és ne találkozzon előítéletekkel.” – fogalmazza meg az alapítvány misszióját Major Lívia oktatási vezető. 13 éves fennállásuk alatt több, sokakat érintő pozitív változást sikerült már kiharcolniuk.

 

Annak szemléltetésére, hogy milyen akadályokba ütközhetünk, amikor 1-2-3 éves gyerekünk mellett újra dolgozni szeretnénk, egy életnagyságú társasjátékot készítettek, amit „Nóra a rengetegben”-nek kereszteltek.

 

NÓRA, MINT IBSEN NÓRÁJA

 

Ránézek a társasjátékra – akarom mondani a rengetegre -, odaállok a starthoz, és tényleg úgy érzem magam, mintha jobb kezemben szorongatnám a pozitív terhességi tesztet. Nem akarom elrontani már az elején a játékot, tehát úgy döntök, hogy megtartom a babát, és dobok egyet a piros plüss dobókockával. Game on.

 

Alig vagyok túl az örömteli felismerésen, hogy anya leszek, máris nekem szegezik a kérdést: mikor mondod el a nagy hírt a munkahelyeden? „Muszáj?” – kérdezném reflexszerűen, de inkább elharapom a szót, és egyszerre válaszolok három különböző időpontot (magamban közben azt gondolom: SOHA!) A játékban az a jó, hogy az alapítvány (legalább) egy tagja végigkísér az utadon, ő teszi fel a kérdéseket, amikre a válaszokat is gyakran inkább megbeszélitek, mintsem tőled várnák a megoldást – mert hát honnan tudnád, ugye. A „coming out” megfelelő időpontjára nem kapok pontos útmutatást, de talán nincs is olyan. Értelemszerűen egy idő után nem nagyon lehet eltitkolni.

 

Elmondtuk, túl vagyunk rajta, megszületik a gyermek. (Gyorsan megy ez!) Elvonulunk szülési szabadságra, de mielőtt elgondolkodnánk azon, hogy milyen hosszúra nyúljon ez az időszak, bőven akad más, amivel foglalkoznunk kell. Például felfedezzük, hogy a város és az otthonunk egy kész akadálypályamaga a rengeteg. Soklépcsős buszok, magas járdapadkák, sehol egy mozgólépcső. Mindezt babakocsival igen nehéz leküzdeni. Arról nem is beszélve, hogy néhol a boltba sem engedik bevinni a babakocsit, vagy a forgókaros bejáraton be sem fér. A kismamának ilyenkor jogában áll utána járni, hogy vajon miért zárják ki őt ilyenformán a boltból, van-e ennek jogos oka, ha pedig nincs, akkor szabad (és igenis kell!) az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni. Ugyanez alkalmazandó azokra a később elforduló esetekre is, amikor egy munkáltató bizonyíthatóan azért nem alkalmazza a kismamát, mert kicsi gyereke van, vagy éppen várandós. Ilyen esetben a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem diszkriminált, és nem a panasztevőnek, hogy diszkrimináció áldozatává vált – ezt érdemes szem előtt tartani.

 

APA IS CSAK EGY VAN

 

A játék során megannyi dilemmán mentem keresztül, amiknek egy részéről az ember ugyan tud, de amikor valóban belegondol, rémisztően nehéznek tűnik. Ideálisan egész sokáig a rugalmas részmunkaidős visszatérést választottam, mintha ez olyan könnyen menne Magyarországon. Eleinte távmunka, utána alacsony óraszámban irodai munka, de én ébresztem és én fektetem a gyereket három éves koráig minden nap, és a délutánokat is együtt töltjük. Megmosolyogtatóan naiv megoldásaimból a játék végéhez közeledve józanítóan hatott, amikor felhívták a figyelmemet arra, hogy jó esetben azért apja is van annak a szegény gyereknek. Na, hát ezzel nem is számoltam.

 

A célegyenesben, amikor már mindkét gyermekem óvodás korú lett (ja, vállaltam másodikat is!), én pedig végre teljes állásban újra munkába állhattam (ha találtam munkát, vagy visszavettek a régi helyemre), felvillant az üvegplafon jelenség nagyon is létező problémája. Ambiciózus nőként meddig mászhatunk vajon a képzeletbeli létrán? Meddig kell még, hogy egy bizonyos szint után koppanjon a fejünk a láthatatlan plafonon, jelezve, hogy még mindig nem vagyunk egyenlőek?

 

Ilyen, ehhez hasonló és mindennél sokkal összetettebb problémák megoldásához nyújt segítséget az alapítvány, a játék mindössze gondolatébresztő. Velem ellentétben az apák szerepére és jelenlétére is nagy figyelmet fordítanak munkájuk során. Évek óta szerveznek rendezvényeket Apák napján, s egy külön Facebook oldaluk is működik „Apa is csak egy van” néven.

 

Drubina Kamilla

 

Képek: Ella's Dad

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: sze., 29/07/2015 - 14:21


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!