Europeiska Ungdomsportalen
Information och möjligheter för unga i hela Europa.

„Anyukám egy illat volt, apukám egy szín, a bátyám pedig...

....valami, ami mozog.” Bármennyire is azt gondolnánk, ez nem egy magyar alternatív zenekar dalszövegrészlete. Ez egészen röviden és tömören az, ahogyan egy autizmussal élő látja a világot. A helyzet persze korántsem „ilyen egyszerű”.

Az október 29-i Vírus Pszicho Est keretében Kollárovics Nóra, gyermekpszichiáter rezidens tartott előadást Látnivalók - Kontextusvakság vs. autista szemüveg” címmel. Az autizmussal, mint fogalommal bizonyára mindenki találkozott már, bólogatunk is azonnal, hogy persze, Rainman - tudjuk, mi az autizmus. Tudjuk?

 

Az 1940-es évek óta nagy utat tett meg az orvostudomány az autizmussal kapcsolatban, hogy eljuthassunk napjaink aktuális tudományos álláspontjáig, amely – remélhetőleg – nem a végleges. A jelenlegi állás szerint ugyanis az autizmus nem gyógyítható, végigkíséri annak az életét, aki beleszületik ebbe a neurobiológiai fejlődészavar nyomán kialakult állapotba. Etikailag és tudományos szempontból is korrekt módon legalábbis így definiálható maga az autizmus, azaz nem mint betegséget tartják számon.

 

Míg a ’40-es években gyermekkori pszichózisként tekintettek rá, melynek kiváltó oka a rideg szülői magatartás, a ’60-as években már levette a tudományos álláspont a terhet a szülők válláról: olyan önálló tünetegyüttesként kezelték az autizmust, amelyet semmiképpen sem befolyásol a nevelés. Mára a fentebb említett módon definiálják, minden 100 emberből egy autista, a nemek közti megoszlás pedig 5:1, azaz minden autizmussal élő nőre öt autista férfi jut.

 

Az autizmus tüneteit a mai orvostudomány széleskörűen értelmezi, ennek is köszönhető, hogy jóval több a diagnózis, mint a napjainkat megelőző évtizedekben (nem pedig azért, mert az autizmus egyre jobban terjed, mivel fertőző – erről szó sincsen!). Mivel az állapotot, és a vele járó sajátos viselkedést egyre inkább megismerjük, egyre könnyebb felismerni, így pedig egyre szélesebb körben van lehetőség megfelelő segítségnyújtásra is, amely  nagy mértékben segíthet az autizmussal élőn, így nagyban megkönnyítve életét.

 

Az autizmus tünetei négy nagy területet érintenek. Elsőként, nehézségek adódhatnak a spontán, kölcsönös kommunikáció terén – az autizmussal élők gyakran nehezebben fejezik ki magukat, valamint nehézséget okoz számukra a spontaneitás. Másodsorban a rugalmas gondolkodás és viselkedés területén is gyakran találják magukat kihívásokkal szemben: nehezebben reagálnak váratlan helyzetekre, a különböző tevékenységek közötti váltás is nehezebben megy számukra. Sajátos, diszfunkcionális rutinok, rituálék is gyakran vannak jelen a hétköznapjaikban, amelyek külső szemlélő számára teljesen értelmetlennek tűnhetnek, számukra azonban a biztonságos állandóságot garantálják, amelyből nem jó kizökkenteni őket. A társas kapcsolatokkal járó érintkezéseket is gyakran nehezebben élik meg, nehezebben fejezik ki érzelmeiket, és nehezebben ismerik fel másokéit. A konkrét fizikai kontaktust, az érintést sokuk elutasítja, van viszont, aki kifejezetten keresi. Nem minden helyzetben ismerik fel az udvariasság, a tapintat szükségességét. Végül, de nem utolsó sorban beszélhetünk az érzékelés sajátosságairól: van, aki számára egy csepegő csap zaja elviselhetetlen, amely egy nem autizmussal élő számára valószínűleg fel sem tűnik, ugyanakkor például a radiátorban folyó forró víz hangja érdeklődést válthat ki néhányukból. Hallásuk mellett látásuk is sajátosan érzékeny, szélsőségesebb fényhatások, vagy azok közötti váratlan vagy gyakori váltakozások nyugtalanná tehetik őket, akár félelmet válthatnak ki, míg másokból érdeklődést. Ami a szaglást és ízlelést illeti, amely leginkább az étkezéshez köthető, szintén jellemző a fent említett sajátos reakció a szélsőségekre. Van, aki formákhoz, állaghoz, színekhez ragaszkodik, így nem hajlandó pépes állagú, vagy éppen zöld, vagy piros színű ételt fogyasztani.

 

Az Asperger-szindróma, amely újabban már nem számít külön kategóriának, az autizmus egyik formája, mely átlag feletti intellektussal és különös, kortársakat meghaladó érdeklődéssel jár, azonban az autistákra általában jellemző megkésett beszédfejlődés ez esetben nem jellemző.

 

Arra a kérdésre, hogy mi okozza az autizmust, egyelőre nincsen tudományosan igazolt válasz.

 

Ugyan még nem tudjuk, mi váltja ki, és hogyan lehet gyógyítani, mégis van valami, amit tehetünk: odafigyelünk. Legyünk kiszámíthatóak, elfogadóak, és forduljunk feléjük tisztelettel, bár ez utóbbit – remélhetőleg – felesleges is említeni. Az autizmussal élőkkel való kommunikációban sokat segít, ha azt strukturáljuk, képek használatával, vagy írásos megerősítéssel. Az ingerszelekció is fontos, a váratlan vagy extrém hanghatások, fények, és az érintések gyakran zavaróak lehetnek számukra. Kis odafigyeléssel, és az említettek betartásával hozzásegíthetjük őket, hogy sajátos viselkedésük ne, vagy minél kevésbé hátráltassa őket abban, hogy teljes életet élhessenek. Kiemelkedő emlékezőképességük, részletekbe menő pontosságuk számos szakmában a legjobbak közé segíti őket, kiváltképp mivel köreikben jellemző a tudományos, vagy műszaki érdeklődés – észre kell vennünk tehát, hogy nem csak mint hátrányt, hanem mint lehetőséget és tehetséget is lássuk az autizmust.

 

„Az autizmus nem választás. Az elfogadás viszont az. Képzeld el, mi lenne, ha az ellenkezője volna igaz.” /Stuart Duncan/

 

(A címben megjelenő idézet az autizmussal élő Donna Williamstől származik.)

 

Drubina Kamilla

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.

Publicerad: Tor, 30/10/2014 - 12:54


Tweet Button: 


Info for young people in the western balkans

Behöver du hjälp eller råd?

Fråga oss!