Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Szorongásos megbetegedések hálójában

Európában több mint 160 millióan szenvednek valamilyen mentális betegségben. A legtöbb problémát a szorongás, depresszió és valamilyen függőség okozza.

A mentális betegségek széles körben elterjedt problémát jelentenek hazánkban és Európa szerte egyaránt. Több kutatást is folytattak az Európai Unióban, valamint Svájcban, Norvégiában és Izlandon. A kutatások alátámasztják, hogy kb. 164 millió azoknak az európaiaknak a száma, akik valamilyen pszichikai betegségben szenvednek és ez a lakosság csaknem 38 százalékát jelenti. A leggyakoribbak a szorongásos zavarok, amelyek a lakosság 14 százalékát érintik. A szorongás megjelenéséről, tüneteiről és azok hatásairól beszélgettem Vidomusz Réka pszichológussal.

 

Hány éves korra tehető a szorongás megjelenése?

Általában 8-9 hónapos korban jelenik meg először a csecsemőknél, de ez egy abszolút természetes folyamat. Biztosan mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy a „8 hónaposak szorongása”. Ez olyan szorongás, amelyen ideális esetben minden csecsemő átesik. Elkezdi megkülönböztetni, hogy kik azok a személyek, akiket ő preferál és kik az idegenek, akikkel szemben félelmi és ezzel együtt védekezési reakciót mutat. Ezt leginkább a csecsemő kommunikációján keresztül tudjuk észlelni. Sír, megdermed, megijed, elfordul.

 

Amikor problémává válhat a szorongás, az gyakorlatilag onnantól kezdődik, amikor a gyermek nagyobb közösségbe kerül. Legyen az bölcsőde, óvoda vagy éppen iskola. Itt teljesen új helyzet alakul ki, ami befolyásolja a gyermek viselkedését, személyiségét.

 

Mely tényezők váltják ki leginkább a szorongást?

A szorongásnak különböző típusai lehetnek, amit az ember életkora is befolyásol. Különböző korú gyerekeknél nem azonosak azok a szituációk vagy helyzetek, amik stresszt vagy félelmet váltanak ki.

 

Egy óvodáskorú gyereknél inkább a sérülésektől való félelem válthat ki szorongást. „Nehogy leessek.” „Ne legyen baja anyának.” „Ne verjem be a fejem.” Míg iskoláskorban másképp mutatkozik meg. Ahogy fejlődik a gyerek, egyre inkább a megfelelési igény kerül előtérbe. Meg akar felelni anyának, apának vagy épp a tanárjának. Ezek okozzák nála a szorongást, ami sokszor párosul teljesítményorientáltsággal, s a szorongás feladathelyzetben erősödik.

 

A serdülőkorban ez tovább fokozódik, mert a megfelelési kényszer felerősödik és ez leginkább a kortársak felé fog elmozdulni. Ennek alapja az identitáskeresés, a valahová tartozni akarás, és ha ebben akadályozva van, akkor léphet fel szorongás.

 

Milyen fajtái vannak a szorongásnak?

Kisiskoláskorban a már korábban említett teljesítményszorongás a gyakoribb. Nagyobb korban a szociális szorongás a döntő. Idegen helyzetben, új emberek között alakulhat ki. Fontos szem előtt tartani, hogy nem minden szorongás az, amivel szakemberhez kell fordulni. Hiszen minden ember szorong valamilyen helyzetben. Az a fontos, hogy meglássuk azt a pontot, amikortól úgy érezzük, hogy ez gátolja mind a gyereknél, mind a felnőttnél a mindennapi életvitelt. Legyen szó munkáról, szabadidős tevékenységről.

 

Vannak –e konkrét tünetei a szorongásnak? Észre tudja-e venni egy szülő?

Szülőként nagyon informatív dolog, főleg kisiskolás korú gyermek esetén, ha nem akar iskolába menni. Ezt iskolafóbiának is nevezik, és legtöbbször a teljesítményszorongásból adódik, de adódhat beilleszkedési problémákból is. Ha egy gyermek nem akar felkelni, pedig nem feküdt le későn vagy éppen annyira elhúzza a készülődés idejét, hogy szinte elkésik az iskolából akkor erre érdemes figyelni.

 

A szorongásnak sok esetben vannak vegetatív tünetei, amit a közvetett és közvetlen környezet egyaránt észrevehet. Ha a gyermek olyan szituációba kerül, ami erős stressz reakciót vált ki belőle, és amit szeretne elkerülni, akkor azonnal izzadni kezd, remeg a keze, lesápad, heves szívverés kezdődik.

 

Ott van még a genetika és környezet hatása is.  Fontos tudni, hogy ez egy hajlam. Azért mert valaki a családban szorongott, nem biztos, hogy a gyermek is fog, de a sérülékenység esélye fennáll. Ezt viszont jelentősen befolyásolja a személyiség, a viselkedés és maga a környezet.

 

Amennyiben súlyos szorongás alakul ki, akkor ez pánikszerű reakcióvá is fokozódhat, ami viszont további vegetatív tüneteket válthat ki. Ájulás, rosszullétek, hányás stb.

 

Még fontos megemlíteni, hogy maga a szorongás kiválthat kényszeres tüneteket akár gondolati vagy épp cselekvési szinten. Ilyenkor a gyermek/fiatal elkerüli módszeresen, szinte már tervezetten azokat a helyzeteket, amik ezt a reakciót váltják ki belőle, vagy túlzott elővigyázatosság alakul ki nála, bizonyos dolgok ellenőrzése, újragondolása, vagy bizonyos cselekvések ismételgetése formájában.

                                                                                                               

Kiválthat-e szorongást a gyermekből, amikor leválik az édesanyáról és egy közösségbe kerül?

Itt mindenképp a szeparációs szorongásról kell beszélnünk. Tudni kell, hogy ez is egy természetes reakció abban az esetben, amikor megkezdődik a leválás és bekerül a bölcsődébe vagy az óvodába. Ilyenkor sírni kezd, oda tapad az ajtóhoz, hogy lássa édesanyját. Aztán szép lassan megnyugszik, és jó esetben elkezd odafordulni társaihoz. Nagyon fontos, hogy a szülők ezekben a helyzetekben a fokozatosság elvét kövessék. Nem szabad irreális elvárásokat támasztani a gyermekkel szemben. Hiszen nagyon nehéz megszokni azt, hogy az az ember, aki mindig ott volt mellette, most hirtelen elmegy. Elkezd félni attól, hogy anya elmegy és nem fog visszajönni, vagy baleset éri őt. A szeparációs szorongás mértékét, időtartamát és lecsengését nagymértékben befolyásolja a szülő-gyerek közötti kötődési mintázat is. Anyjukhoz biztonságosan kötődő gyermekeknél ez a folyamat természetes módon zajlik le.

 

Viszont ha a szeparációs szorongás fennáll még 10-11 éves korban, akkor az okot ad az aggodalomra, mert akkorra már a gyermek eljutott a fejlődésében odáig, hogy ezt kezelje. Ilyenkor szem előtt kell tartani, hogy ennek hátterében összetett problémák állhatnak. pl. családi problémák, válás, haláleset… stb.

 

Tudsz e ajánlani olyan módszereket, amelyek oldják a szorongásos tüneteket?

Először is fontos az, hogy ha azt tapasztaljuk a gyermekünknél, hogy furcsán viselkedik, megváltozott, akkor próbáljuk megkeresni azt, hogy mi váltotta ki ezt. Nézzük meg mi történhetett vele. Vannak olyan életesemények, amelyek csak átmenetileg okoznak szorongást. Ilyen például a költözés, iskolaváltás.

 

Másodszor tudni kell, hogy ahogy változik a gyermek személyisége, idősebb lesz egyre jobban meg tud küzdeni ezekkel a helyzetekkel, bővülnek a problémamegoldó stratégiái. Könnyebben fel tudja dolgozni, túl tud rajtuk jutni.

 

Ha a szülők azt érzékelik, hogy a gyermek vagy fiatal szorongása olyan nagymértékű, ami akadályozza a mindennapi életvitelében, akkor szakemberhez kell fordulni. Ő majd az állapotfelmérés után dönt a módszerekről. Ilyen a viselkedésterápia, családterápia, játékterápia, pszichodráma, sőt a relaxáció. Ezek mind-mind remek pszichoterápiák a szorongás feloldására, megszűntetésére.

 

Tupi Zsófia

Közzétéve: sze., 11/12/2013 - 16:14


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!