Európai Ifjúsági Portál

Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.


A Darmasiswa ösztöndíj, avagy miért nem tudom itt hagyni Indonéziát?

Az EU-n belül az ösztöndíj szó mára már szinte az Erasmus program szinonimájává vált, pedig rengeteg más izgalmas lehetőség létezik még a külföldön tanulásra. Páldi Zoli például egy olyanra bukkant, ami egészen Indonéziáig repítette őt.

Hogy kerültél Indonéziába?

A 2012-2013-as tanévre kaptam meg a Darmasiswa ösztöndíjat a közép-jávai Yogyakakartába. Nem tudatosan választottam Indonéziát, összesen abban voltam biztos a Külkereskedelmi Főiskola elvégzése után, hogy nagy hibát követtem el azzal, hogy a tanulmányaim alatt nem jelentkeztem az Erasmusra vagy hozzá hasonló programokra és, hogy mielőtt komolyabb karrierbe kezdek otthon, én is szeretném megmérettetni magamat külföldön. Ezért hónapokon keresztül böngésztem a különféle ösztöndíjportálokat, mint a www.scholarship.hu vagy a www.pafi.hu és próbáltam egy olyan programot felkutatni, amire aktív hallgatói jogviszony nélkül is lehet jelentkezni.


A Darmasiswa ösztöndíj pont megfelelt az elképzeléseidnek?

Igen. Ez az ösztöndíj azoknak a 35 év alatti fiataloknak szól, akiket érdekel az indonéz nyelv és kultúra, és akik rendelkeznek valamilyen előképzettséggel ezen a területen – sok esetben akár egy bármilyen területen szerzett bölcsész alapképzés is elég. Az ösztöndíj egy 6 hónapos vagy 1 éves, diplomát nem adó képzést takar, amelynek keretében a világ minden pontjáról érkező 800 fiatal majd 60 felsőoktatási intézményben ismerkedik az indonéz nyelvvel és kultúrával. Sok esetben az órákat kirándulások, workshopok, kulturális táborok és fesztiválok egészítik ki. A tandíjmentességet és a havi 2.000.000 rúpia (kb 40.000 Ft) pénzügyi támogatást ajánló program célja, hogy az Indonéziával diplomáciai kapcsolatban álló országok fiataljai megismerkedjenek az országgal, hazatérve azt népszerűsítsék, elősegítve a kölcsönös elfogadást és tiszteletet.


Te mit tanultál és miért döntöttél úgy, hogy nem térsz haza egy év után?

Az ösztöndíj segítségével indonéz nyelvet tanulni érkeztem ide. Az indonéz, ami az ország hivatalos nyelve a több mint 700 itt beszélt nyelv mellett, egy nagyon egyszerű nyelv, nincs ragozás, jövő vagy múlt idő és a többes számot is a szó megkettőzésével jelölik – egy év és néminemű szorgalom bőven elég rá, hogy az ember egy erős középfokú szintre eljusson. Ahogyan arra is, hogy végigjárja a főbb nevezetességeket a szünetek során és belekóstoljon a hagyományos művészetekbe, mint a wayang bábozás, a batik ruhafestési technika, valamint a gamelán és anklung hangszerek. De én többre vágytam. Indonézia minden szegletét fel akartam fedezni és bennfentesként akartam mozogni a kultúrában, így maradtam. Azóta együttest alapítottam és folytatom a kultúra tanulmányozását. Élményeimről blogot vezetek és egy Indonéziáról szóló könyv megírását is tervezem. Viszont azt is tudom, hogy a közeli jövőben majd hazatérek, hogy az itt tanultakat otthon kamatoztathassam.

 

Milyen Indonéziában az élet?

Egy részről könnyebb, mert itt mindig meleg van, egész évben bőségesen teremnek a fák, mindig van mit enni és nem kell fűteni, ezért mindenki megengedheti magának, hogy ne idegeskedjen, mert mindig lesz valahogy. Ugyanakkor a természet radikálisan jelen van az emberek életében, hiszen a szigetcsoport tele van aktív vulkánokkal és a földrengések, áradások, szökőárak sem ritkák.

 

A tradicionális kultúra itt Közép-Jáván mindenki számára fontos és Magyarországgal ellentétben itt, szinte mindenki műveli a hagyományos művészet valamelyik ágát. A vallás is a mindennapi élet szerves és rendkívül fontos része. Jáván a többség a muszlim vallás híve, így az emberek 4-kor kelnek a reggeli ima miatt. Napi ötször imádkoznak, ilyenkor az utcákat a mecset imára hívó hangja zengi be. Ugyanakkor az indonézek időbeosztására az ún. "gumi idő" jellemző, ami azt jelenti, hogy az egy-két órás késések teljesen elfogadottak.


Mi volt a legkülönlegesebb élményed?

Az egyik egyetemi szünet során motorral keresztülszeltük a szigetvilágot: Jáváról indulva Balin és Lombokon keresztül eljutottunk Floresbe, majd egészen a legtávolabbi, zsebkendő nagyságú faluig, amely az utolsó falu a világon, ahol a bálnavadászat engedélyezett. Itt azért nem tiltották még be ezt a tevékenységet, mert az itt elő lamaholot törzs tagjainak nincs más megélhetési forrása. Az itt töltött pár nap alatt a helyiek minket is meghívtak egy vadászatra, amely során evezős csónakokkal indultunk a bálnák felderítésére. De vulkánokat mászni, hindu ceremóniákon részt venni Balin, elefántháton lovagolni Szumátrán is nagy élmény volt.

 

Idén is van lehetőség jelentkezni erre az ösztöndíjra?

Persze. Az ösztöndíjat minden évben november és január között hirdetik meg és általában egy hónap áll az érdeklődők rendelkezésére, hogy beadják a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat. Ki kell tölteni egy 5 oldalas kérdőívet a jelentkező hátteréről, ahol érdemes kiemelni a korábbi külföldi tapasztalatait. A jelentkezési lap legfontosabb része a motivációs levél, mert itt van lehetőség megindokolni, hogy miképp tudja majd a jelentkező az Indonéziában megszerzett tudást kamatoztatni hazatérése után. Bár az adatlapok kitöltése nem vesz túl sok időt igénybe, érdemes mielőbb hozzákezdeni a pályázati anyag összeállításához, mivel például az orvosi igazolás és a kötelező tüdőröntgen megszerzése hetekig is eltarthat. Ezen kívül érdemes a preferált egyetemek megjelölése előtt részletesen utána olvasni, melyik egyetem pontosan mit ajánl, és hogy a helyszín megfelel-e a jelentkező elvárásainak. Ez azért is fontos, mert Indonézia különböző részei között hihetetlen különbségek vannak.


Te kinek ajánlanád ezt a programot és milyen tanácsokkal látnád el azokat, akik most szeretnének jelentkezni?

Indonézia nem való mindenkinek. Szerintem elsősorban azt kell tudatosítani az embernek magában, hogy nem vakációzni jön ide, hanem a mindennapi életet élni és a rengeteg élményen kívül fel kell készülni a sok elkerülhetetlen nehézségre. Indonézia a harmadik világbeli országok közé tartozik, ennek minden előnyével és hátrányával. Ahhoz, hogy itt fennmaradjon az ember, harcok százait kell megvívnia. Idegen nyelven kell élni, gondolkozni és a nyelv kiváló ismerete sem garantálja, hogy megértjük majd, mi miért úgy történik, ahogy. Úgy gondolom, a kulturális különbségeket sosem lehet maradéktalanul legyűrni és egy külföldi sosem tud ide száz százalékosan beilleszkedni. Ezeket át kell gondolni, mielőtt jelentkezne valaki, ugyanis sokakban csak az eredményhirdetés után tudatosul, mi is vár rájuk és ezért minden évben nagy a visszamondások száma, ami azt jelenti, hogy az, aki az utolsó pillanatban gondolja meg magát, mások elől veszi el a lehetőséget, ami tudva azt, hogy általában 4-5-szörös a túljelentkezés, nem szép dolog.


Ha mégis úgy döntöttünk, belevágunk, érdemes amennyire csak lehet elvárások nélkül érkezni, mert Indonézia annyira meglepő és tervezhetetlen, hogy az elvárások csak csalódásokhoz vezetnének. Inkább nyitottság kell ide, pozitív hozzáállás és rengeteg türelem, mert az indonézek sokszor bármilyen látszólagos logika nélkül meglehetősen sajátságos logikával cselekszenek és ehhez nehéz hozzászokni. De mindezek mellett, aki úgy dönt, belevág, egy olyan élmény részese lesz, ami megfizethetetlen. A saját példámon keresztül elmondhatom, hogy a fantasztikus helyeken kívül, amiket meglátogattam és az életre szóló élményeken kívül, melyeket itt szereztem, a legnagyobb pozitívum az volt, hogy az itteni élet rákényszerített, hogy a saját lábamra álljak. Nyugodtabb, érettebb, toleránsabb, türelmesebb lettem... elmondhatom, hogy Indonéziában nőttem fel igazán.

 

Molnár Judit

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.