Portail européen de la jeunesse
Informations et possibilités pour les jeunes en Europe

Útinapló 2. – Japán, ahol minden egy kicsit más

Mauritius után ismerjünk meg egy teljesen más kultúrát, amelyre szintén jellemző a kettősség: a hagyomány áll szemben a technikai fejlődéssel. Ismét Nagy Enikővel beszélgettem, aki a Japánban töltött két hónap élményeit osztja meg velünk.

Milyen programmal, ösztöndíjjal voltál Japánban?

A Campus Hungary ösztöndíjjal voltam kint, ami úgy működik, hogy meg kell pályázni valamilyen szakmai jellegű programot és a Campus Hungary biztosít egy bizonyos összeget, amit fel lehet rá használni. Lehet, hogy kijön belőle az ember, lehet, hogy nem, a lényeg az, hogy ha megkapod, akkor ezt az összeget szabadon felhasználhatod szakmai tevékenységre. Ezt pályáztam meg, és mivel a Campus nem támaszt olyan feltételeket, hogy mit kell ott csinálni, csak annyit, hogy szakmai legyen a dolog, ezért minden mást én magam szerveztem. Mielőtt beadtam a pályázatot elkezdtem olyan professzorokat keresni, akik az én területemen dolgoznak vagy kutatnak.

 

Milyen papírok kellettek az ösztöndíjhoz?

A Campusnak van egy előírása, hogy miket kell beadni. Kér egy fogadónyilatkozatot, ami azt biztosítja, hogy valaki vár külföldön, kell egy intézményi jóváhagyás a saját egyetememtől, hogy ők elengednek és, hogy ez valóban szakmai dolog. Ezen kívül önéletrajz, nyelvvizsga, hallgatói jogviszony-igazolás, illetve egyéb tevékenység, ami pluszt jelent, például az OTDK.

 

Vízumot kellett igényelned?

Ha turistaként megy ki valaki Japánba, magyar állampolgárként 90 napig nem kell vízum. Egy hónappal az indulás előtt megnéztem, és oda volt írva, hogy igaz, hogy kilencven napig nem kell, de ha nem turistának mész, hanem mondjuk oktatási intézménybe, akkor kell. A vízumigénylés feltétele egy Japánban kibocsátott dokumentum, amit a japánok állítanak ki, és online lehet igényelni. Ha megvan ez a papírod, utána mehetsz a magyar konzulátusra vízumot igényelni, de mivel ez a folyamat minimum öt hétig tart, ez így számomra esélytelennek tűnt. Ekkor felvettem a kapcsolatot a professzorom titkárával, hogy hívja fel a Bevándorlási Hivatalt Japánban, hogy biztos, hogy kell-e nekem ez a papír, hiszen én nem leszek beregisztrálva az egyetemen, nem ottani diák leszek. Végül sima turista vízummal beengedtek, de azt ajánlom, hogy mindenki időben tájékozódjon arról, hogy az adott országba kell-e vízum vagy sem.

 

Mennyire láttál bele a japán oktatási rendszerbe? Miben más, mint az itthoni?

Főleg a PhD képzésbe láttam bele. Annál a professzornál, akinél én voltam, úgy működik, hogy a professzornak van egy 15-20 fős kutatócsoportja, akikkel együtt dolgozik, és ebben van a BSc-től kezdve a PhD-ig mindenféle képesítésű személy. Az órák mellett mindenki csinál egy saját projektmunkát, tehát folyamatosan halad a szakdolgozatával. Ezen kívül a csoport tagjai minden héten kétszer összeülnek és egy vagy két ember prezentál, egy fél órában bemutatják az előrehaladásukat, és utána kérdéseket lehet feltenni nekik, így a többi hallgató, a csoporttársak is hozzászólhatnak. Ha a kutatásnál elakad az ember, ez egyrészt segítség, másrészt ők teljesen más szemmel látják azt a témát, vagy bele tudnak kötni valamibe, amibe később a vizsgabizottság is beleköthet. Azért is jó dolog, mert összetartja őket, arra kényszeríti, hogy haladjanak és önállóan dolgozzanak. Szerintem ez így Magyarországon nem alakult ki. Ami más még, hogy ők általában nem mennek haza rögtön óra után, hanem van egy laborjuk, és mindenkinek van saját asztala és ott dolgozhatnak.

 

Milyen a közösségi élet?

Náluk nincs nagy bulizás, hanem inkább vacsoráznak, iszogatnak, beszélgetnek. Ez nagyon jó volt, nekem nagyon tetszett. Vannak közös programok is, például, amikor én megérkeztem akkor volt welcome-party, meg amikor elment valaki (nemzetközi program révén nagyon sokan elmennek, cserélődnek a személyek) akkor van farewell-party, és erre ugyanúgy eljön a tanár is, illetve ilyenkor kis ajándékkal kedveskednek.

 

Japán gazdaságilag nagyon fejlett, a technikai eszközökről nem is beszélve. Ezt te is megtapasztaltad?

Azt szokták mondani, hogy Japánban az új együtt él a régi hagyományokkal. Ezt Tokióban látni is lehet. Minden nagyon a technikára van kihegyezve, beszél a metró, a mozgólépcső, még a WC-k is zenélnek, szóval rengeteg kütyüjük van, elektronikai boltok öt emelet magasan. Amit ott nem találsz meg, az nem is létezik. Másrészt a vidéki városokban nagyon sokan őrzik és tisztelik a hagyományokat, sokan járnak kimonóban, nagyon sok a régi ház, ezek nagyon szépek. Teljesen más a vidék és Tokió. Nagy hagyomány náluk a fürdőzés, illetve a ryokanok, a földön alvós kis japán házak. 

 

Te is ilyenben laktál?

Nem, én az egyetemi kampuszon laktam. De ezek a ryokanok kuriózumnak számítanak, ez egy külön szállótípus és viszonylag drága.

 

A japánoknak nagyon más a kultúrájuk, nagyon udvariasak, te milyennek láttad őket?

Igen, mindenki nagyon udvarias, soha nem tudod, hogy mit gondol, nem mondja a szemedbe, ha valami problémája van. Viszont nagyon segítőkészek, illetve ami még jellemző rájuk, hogy kicsit távolságtartóak. Ami fura volt még, hogy Tokióban azt sem tudod, hogy most minden kicsi vagy nagy, mert az autók kicsik, az utcák kicsik, de nagyon nagy felhőkarcolók vannak a belvárosban és így nem tudod, hogy most itt minden kicsi vagy nagy.

 

Mit tanácsolnál annak, aki Japánba utazik? Mire készüljön fel?

Az olvasás, illetve a tájékozódás nagyon nehéz, de sok helyen vannak kirakva térképek, illetve a japánok nagyon segítőkészek. Azt tanácsolom, hogy nem kell félni ettől, még ha akadnak is kommunikációs problémák. 

 

A földrengések elég gyakoriak arrafelé, a kint töltött két hónap alatt volt „szerencséd” átélni?

 

Háromszor volt nagyobb, amit lehetett érezni, mindig éjszaka. Először nagyon megijedtem, a félelmetes az, hogy minden mozog, minden recseg, nem is lehet elképzelni ezt az érzést. Japánban fel vannak rá készülve, Fukusima után még inkább. Kérdeztem a többieket, hogy milyen volt és mondták, hogy volt, aki alig tudott lejönni az épületről. Kezdetben annyit érzékeltek, hogy elkezdett remegni a föld, nem foglalkoztak vele, viszont amikor nem akart megállni, akkor egy kicsit megijedtek. Leállt minden, mindenki a telefonját nyomkodta, hogy mi történik, és órákig nem tudtak semmit, utána nagyon sokan ott éjszakáztak az egyetemen.

 

Az ösztöndíjat ajánlanád másoknak?

Ez az ösztöndíj nagyon jó lehetőség, széles skálán lehetett mozogni, nemcsak szakmailag, de földrajzilag is. Nem volt lekorlátozva, hogy csak Európa, csak egy ország, csak egy egyetem, hanem bárhova lehetett menni, amit képes vagy megszervezni és kivitelezni. Ők adnak hozzá forrást, ami nem mondom, hogy elég, de nagyon nagy segítség. Nem valószínű, hogy valaha is eljutottam volna Japánba, nem is vágytam soha, de nagyon megérte. Egyébként most tudtam meg, hogy már a budapesti egyetemekről nem, csak a konvergencia régiók területéről lehet pályázni erre az ösztöndíjra.

 

Az, hogy hosszabb ideig éltél külföldön miben változtatott meg? Milyen pluszt ad?

Nagyon nagy önállóságot adott, illetve sokkal toleránsabb vagyok. Megtapasztaltam, hogy mennyire változatos az egész világ, az, hogy tényleg vannak emberek, akik olyan körülmények között élnek, amit mi el sem tudunk képzelni.

 

Zolnai Dóra

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted.