Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Cumisüveggel a laboratóriumban

Elemző informatikus, műholdas távérzékelésre szakosodott meteorológus, kutató matematikus… nők. Tehetségesek, sikeresek, a férfi kollégák pedig körülrajongják őket, hiszen ritkaságszámba mennek.

Az ELTE Természettudományi Karán november 28-án került megrendezésre egy minikonferencia A tudomány női dolog címmel. A sikeres tudományos karriert befutó előadónők saját történeteikkel biztatták a többnyire gimnazista lányokból álló közönséget arra, hogy ne riadjanak vissza a gyakran fiúsnak titulált szakmáktól. A tudomány ugyanis a nőknek legalább annyira való, mint a férfiaknak.

 

A rendezvény Facebook eseményének leírásában olvashatók szerint korai gyerekkorban a reálérdeklődésű fiúk és lányok aránya kiegyenlített. Évekkel később, mire a pályaválasztás elé érkezünk, ez az arány drasztikusan eltolódik a férfiak javára. 18 évvel később hová tűnnek a homokszemeket számlálgató, csillagokat bámuló, játékmikroszkópot követelő kislányok?

 

A válasz egyszerű: a társadalom átneveli őket. Máig élnek a fejekben definíciók férfias és nőies szakmákról - igaz, az átfedés egyre nagyobb -, s a mai napig felkapjuk a fejünket, ha egy óvóbácsival vagy egy űrkutató nővel találjuk szemben magunkat. Minden ehhez hasonló prekoncepcióval szemben azonban a legjobb eszköz, ha gyarapítjuk a „ritka példák” számát. Ennek irányába tett egy lépést a rendezvény: példát állított a reálérdeklődésű lányok elé, és biztatta őket: jelentkezzenek bátran matematika, fizika, biológia, informatika szakra.

 

Bemutatta szakmáját és tapasztalatairól is beszámolt Dr. Kern Anikó, az ELTE Űrkutató Csoportjának meteorológusa; Dr. Weiner Zsuzsa, a Prezi kutatója; valamint az ELTE elméleti matematikusa; Dr. Fuxreiter Mónika, a Debreceni Tudományegyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének kutatója; valamint Szikszay-Fábri Anna, a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. informatikusa.

 

Az előadónők egytől-egyig bemutatták, mivel is foglalkoznak, milyen irányba lehet elindulni, ha valaki azt a szakot választja, amelyen ők is tanultak, és milyen sikerek érhetőek el a természettudományos, vagy éppen informatikai pályán. Kiemelték, hogy egyre több a kifejezetten női kutatókat támogató ösztöndíj-lehetőség, valamint hogy a pályázatokat kiírók már esetenként azt is figyelembe veszik, hogy egy nőnek húszas évei végén - harmincas évei elején hosszabb-rövidebb időre megszakadhat a karrierje a gyermekvállalás miatt. Ezt kompenzálandó a pályázati korhatárt (ami a fiataloknak szóló pályázatok esetében általában 35 év) gyermekenként + 2 évvel kitolják.

 

Így – ha már nők a tudományos pályán – felmerült az örök kérdés: kell-e választani a család és a karrier között?

 

Az előadók egytől egyig megnyugtató válaszokat adtak: nem kell, hogy válasszunk.

 

„Amikor megszülettek a kislányaim, számomra nagyon fontos volt, hogy otthon legyek velük, így otthon is maradtam, de ettől még nem zártam ki mindent. Például egy elméleti kutatást nyugodtan tud az ember otthon is csinálni, amikor a gyerekek alszanak. (…) Addigra már a Preziben is dolgoztam, ott pedig meg tudtuk csinálni, hogy néha beszéltünk Skype-on, gyereksétáltatás közben telefonon, tehát nem kell az embernek elvágnia magát a szakmai dolgoktól, hanem mindig mérlegelni kell, hogy akkor éppen mi a legfontosabb.” – fogalmazott Dr. Weiner Zsuzsa.

 

Dr. Kern Anikó is megosztotta tapasztalatait a család és karrier összehangolását illetően. „A NASA után szabadon mi is pályára állítottunk két kis műholdat” – mondta, amint a slide-on megjelent két kisbaba, rugdalózóban. „Nem kell a gyerekek miatt azt mondani, hogy vége a szakmának. (…) Ugyanúgy a gyerekekkel is lehet utazni, és velük is el lehet menni egy vevőállomást szétszedni. Ez most a dolog poénos része, de tényleg lehet. A nagyobb gyermekünkkel én San Franciscóba jutottam ki egy konferenciára, ahol teljes támogatást kaptam, így a kislányom az óceán partján szaladgálhatott. (…) A család és a gyerekek egy nagyon nagy kihívás, de nem hátrányként kell felfogni, hanem úgy, hogy ezzel meg tudjuk mutatni mi nőként azt, hogy mennyivel másabbak vagyunk, mint a férfiak. Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy a férfiak egycsatornásak, egyszerre csak egy dolgot tudnak csinálni, szemben a nőkkel, akik képesek úgy telefonálni, hogy közben főznek, fognak egy babát és még odafigyelnek valamire a számítógépen is. Ezt mi ki tudjuk használni, és ki is kell, hogy használjuk.”

 

„A munkámat számos díjjal ismerték el, de semmire sem vagyok olyan büszke, mint a gyerekeimre, és semmi más nem tesz olyan boldoggá, mint ők. A velük való kapcsolatom a legfontosabb dolog az életemben, és mindent, ami a munkámból megosztható, megosztom velük. Rajtuk kívül nagyon fontos számomra a szélesebb családi kör is. Azt tudom tanácsolni, hogy feltétlen egy szerető és támogató párra tegyetek szert, hiszen az ember a munkáját akkor tudja ilyen szinten csinálni, ha mögötte áll egy szerető család.” – hangsúlyozta Dr. Fuxreiter Mónika. A kutató azt is elmesélte, hogy doktori disszertációját 9 hónapos terhesen védte, az azóta megszületett gyermek immár 10 hónapos, és fiatal kora ellenére már négy nemzetközi konferencián vett részt. Valljuk be, ezt kevesen mondhatják el magukról.

 

Drubina Kamilla

 

A fő képe forrása: Intel Free Press oldala

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: v., 30/11/2014 - 17:22


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!