Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

„Aki tényleg megszereti ezt a munkát, talán sosem engedi el”

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának lapja a Jurátus (a latin szó jelentése joghallgató). A lapnál bejárt hosszú karrier után idén leköszönő főszerkesztővel, Máté Csillával beszélgettem az újság történetéről és a lap működéséről.

Mióta létezik az újság, és mekkora az olvasottsága?

 

Konkrét adatunk nincs róla, hogy pontosan mikor alakult az első kari lap az ELTE jogi karán, de egyetemi legendák és anekdoták szólnak róla, hogy már a Monarchia idején is volt egy hallgatók által szerkesztett lap, ami időnként elérhető volt az épület ódon folyosóin. Nem tudom, ez mennyire igaz, de nem lepne meg, hiszen a Kar mindig is élen járt a hallgatói kommunikációban.

 

Pár éve lejutottunk az alagsorba, ahol találtunk a ’80-as évekből származó lapokat, amik még persze nem Jurátus néven futottak, és egészen más volt a koncepciójuk, mint a mai a magazinnak, de szórakoztató volt szembesülni vele, hogy nagyjából ugyanazok a témák érdekelték és hasonló problémák gyötörték a korábbi generáció tagjait is, mint ma. Ilyen például a Polgári Perjog, ami keserédes humorbonbonokban mindig visszatérő elem.

 

A Jurátus 2016 óta online újságként jelenik meg, előtte havonta, kéthavonta, vagy még régebben hetente jelent meg nyomtatásban, ezekben az időkben fixen három-négyszáz példányt finanszírozott a Hallgatói Önkormányzat. Mióta online jelenünk meg, bizonyos cikkeink akár háromezer embert is elérhetnek, ám arra is volt már példa, hogy egy felkapottabb írásunkat hétezren láttak. Általában elmondható, hogy átlagban a heti négy-ötszáz fős olvasottságot könnyen elérjük.

 

Mióta dolgozol a lapnál?

 

Én 2014 októberében nyertem felvételt a szerkesztőségünkbe, írói pozícióra jelentkeztem, ugyanis már korábban, gimnazista koromban is írogattam, (bár ekkor főleg még a szépirodalom felé kacsintgattam), így egyértelmű volt számomra, hogy ebbe az irányba orientálódnék a számtalan egyetemi diákszervezett között.

 

Plusz lökés volt, hogy egy szakítás miatt kellett egy feladat, ami mellett elköteleződhetek, így megvolt a többletmotivációm, hogy jelentkezzek. Nagyon hamar, két hónap munka után már elő is léptettek a Kultúra rovat vezetőjévé, majd egy év múlva főszerkesztő-helyettessé lettem, és átvettem a Karrier rovat vezetését is. 2016 májusa óta pedig főszerkesztője vagyok a Jurátusnak. Látszik, hogy lassan lépkedtem előre a létrán, közben pedig számtalan feladatot végeztem, így tanultam bele a vezető szerkesztői munkába.

 

Hogyan lehet valaki a csapat tagja?

 

A Jurátus szerkesztőségébe minden aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező ÁJK-s hallgató jelentkezhet. Általában évente két alkalommal, minden szemeszter elején felvételit hirdetünk, amit plakátokon és online felületeinken hirdetünk.

 

Az eljárás két fázisból áll, egyrészt kérünk egy kész munkát (írók esetében egy cikket, fotósoktól egy kész portfoliót, motivációs levelet stb.), a második forduló pedig egy szóbeli beszélgetés, ahova az első lépcsőt megugró jelentkezők jöhetnek. A felvételt nyert szerkesztők a következő félévben pályázhatnak szerkesztőségi pozíciókra, például rovatvezetőnek, így folyamatos a rotáció a csapaton belül, és a tagok motivációja is fenntartható.

 

Hogy működik a szerkesztőségi munka, milyen témákkal foglalkoztok?

 

A szerkesztőségi munka eléggé összetett, egy kívülállónak nehéz is elmagyarázni, hogy miként jut egy cikk az olvasó elé. A lényeg talán abban foglalható össze, hogy egy írás attól, hogy valaki papírra (Word dokumentumba) veti, még nem egy kész cikk. A munka több fázisú, egy művet legalább két, de inkább három ember javít, véleményez; lektorál. Ez első sorban a rovatvezetők és az olvasószerkesztők feladata, de az utolsó vétó a főszerkesztőé, aki megjelenés előtt minden egyes cikket átolvas és véleményez, majd csak ez után jelenteti meg azt az online felületeken.

 

Ez maximális személyes együttműködést feltételez, ezért is tartom nagyon fontosnak a személyes interakciót a szerkesztőségi tagok között, ezért tartunk mi hetente szerkesztőségi megbeszéléseket, ahol átrágjuk magunkat a felmerült problémákon, konfliktusokon, és ötletelünk a megjelenés kapcsán. Általában olyan témákon gondolkoztunk, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak az egyetemisták mindennapjaihoz, vagy az általunk tanulmányozott szakterülethez. Jogi kar lévén cikkeink jelentős hányada e tudományterülethez kapcsolódik, de igyekszünk szabadidős és kulturális cikkekkel színesebbé tenni, és „civil” olvasók számára is fogyaszthatóvá tenni a lapot.

 

Volt már rá példa, hogy valaki egy másik, nagyobb lapnál helyezkedett el, miután a Juártusnál „felfedezték”?

 

Általában el kell mondani, hogy a Jurátushoz kevés olyan szerkesztő csatlakozik, akinek életcélja az újságírás. Sokkal fontosabb szempont, hogy a szerkesztőségi munka a későbbi jogi pályán való elhelyezkedéshez adhat hasznos tudást, tapasztalatot. Ezen a pályán a kommunikáció, a helyes íráskészség elengedhetetlen, továbbá a határidők tisztelete és betartása is abszolút fontosságú, illetve úgy vélem, a csapatban való együttdolgozásra és az egymáshoz való alkalmazkodásra való hajlam is kellőképpen megkönnyíti a későbbi szakmai munkát.

 

Az imént felsorolt „szkillek” egy pörgős újságnál való munkában mind elsajátíthatóak, tanulhatóak, és a legtöbb szerkesztő ezek miatt jelentkezik a Jurátusba. Az azonban elmondható, hogy néhány korábbi író, szerkesztő neve fel-felbukkan néha egy-egy jogi szaklapban, vagy ügyvédi irodák szakcikkeit jegyzik. Aki tényleg megszereti ezt a munkát, talán sosem engedi el igazán. 

 

Kőszegi Anna

 

Köszönjük a képeket a Jurátus szerkesztőségének!

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: sze., 18/10/2017 - 14:52


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!

Kapcsolódó linkek