European Youth Portal
Information and opportunities for young people across Europe.

Látni és láttatni: nemcsak a testet, az embert is

Sorozatunk következő állomása a Szinapszis, a Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja. A sokszor kényes témákkal is foglalkozó újság nemcsak kulturális szórakozást jelent, hanem gondolkodtat, és felhívja a figyelmet társadalmi problémákra is.

Fekete Aimie-vel, az újság főszerkesztőjével beszélgettem.

 

Mióta működik a lap?

 

A Szinapszist 2005-ben alapították, mi most valahol a harmadik és a negyedik generáció között mozgunk, és körülbelül másfél éve készítjük az újságot. Pályázatom egy újrakezdés is volt a Szinapszis történetében, megújult az újság mögött álló csapat, teljes arculatváltás és profilváltás történt.

 

Jelenleg hány tagja van a szerkesztőségnek?

 

Hivatalosan húsztagú a szerkesztőség. Körülbelül tíz ember alkotja a kemény magot, ők folyamatosan aktívak, mások időszakosan kapcsolódnak be a munkába, néhány emberről pedig csak néha hallok valamit. De volt, akivel így is szólt a megállapodásunk, hogy „szellemíróként” közreműködik; ha van mondanivalója, akkor lehoz egy cikket. Illetve rendszeresen vannak vendégszerkesztőink egyetemen belülről és kívülről is.

 

Úgy tudom, hogy az egyik munkatársad nemrég díjat kapott.

 

Igen, szerkesztőm, Szabó Lili kapta meg a DUE Ifjúsági Sajtódíját. A legutóbbi évfolyamban több cikke is megjelent egészségnevelés témában, illetve az orvosi műhibaperekről hozott le riportot, de emellett például színházajánlót is írt. Az ő munkásságát díjazta az Egyesület, aminek nagyon örültünk, és büszkék is vagyunk rá. Bízunk benne, hogy a jövőben még lesznek ilyen eredmények.

 

Hogy működik nálatok az újságírás? Milyen témákban kerülnek be cikkek?

 

Mikor elindultunk, próbáltunk alapelveket megfogalmazni, hogy legyen egy rugalmas, de állandó gerince az újságnak, tehát próbáltunk meghatározni rovatokat. De végül mindig arra fektettük a hangsúlyt, hogy azokat a témákat írjuk meg, amelyek éppen megfognak és mozgatnak minket, éppen ezért egy kicsit tágabb értelemben nyúlunk témákhoz, mint ami az egyetemi életből következne. Ezzel is próbálunk „ellene menni” a beszűkülésnek és feszegetni a határokat.

 

Nagyon ritka az, amikor kiadok egy-egy tényleges feladatot, és akkor is inkább önkéntes alapon jelentkeznek a többiek. Általában teljesen szabad kezet kapnak a szerkesztőim, ami azért is érdekes, mert ennek ellenére sokszor úgy néz ki a lapszám, mintha tematikus lap lenne.

 

Vannak üléseitek, szerkesztőségi megbeszélések?

 

Nagyjából havonta egyszer tartunk szerkesztőségi találkozót, mellette online tartjuk a kapcsolatot. A kommunikációt folyamatosan erősítjük, ezen a téren még van mit fejlődnünk. De a következő évtől szeretnénk sűrűsíteni a projektjeinket és a találkozókat is.

 

Milyen gyakran és hány példányban jelenik meg az újság?

 

Havilap vagyunk, és jelenleg 2500 példányban jelenünk meg az öt karon. Ennyi szorgalmi időszakban el is szokott fogyni, ami egy nagyon pozitív visszajelzésnek minősíthető.

 

Hogyan lehet hozzájutni a Szinapszishoz? Hol terjesztitek?

 

Maga az irodánk a Nagyvárad téren van, oda érkezik a legtöbb példány, de egyébként négy-öt helyre szállít nekünk a nyomda. Szerencsére a legtöbb karról van szerkesztőnk, így megvan, hogy az adott területen ki az, aki a terjesztést felügyeli, aki pedig éppen arra jár, mindig körbenéz, elrendezi és újratölti az újság „lelőhelyeket”.

 

A lap online is megtekinthető?

 

Igen, az issuu-n megtalálhatóak a teljes lapszámok, illetve most dolgozunk egy blogmotor alapú honlapon is. Ennek az lenne a célja, hogy tudjunk gyors hírekkel szolgálni, aktualitásokra reagálni, hiszen havilap vagyunk, és mire kijön az újság, addigra sok minden aktualitását veszti. Illetve az a terv, hogy amikor a 2500 példány elfogy, akkor felkerülnének a komolyabb, időtlen projektek online formában is.

 

Manapság az online felület egyre inkább előtérbe kerül.

 

Ez így igaz. Az elmúlt másfél évet azzal töltöttük, hogy erősítettük a Facebook-oldalunkat, mivel a mindennapi kommunikációnak egy elég jelentős része most már ott folyik. Rendszeresen töltjük fel rendezvényfotókkal, hírekkel, képregényekkel. Már elég erős követettségünk van, és úgy gondoltuk, hogy amint van egy erősebb hátterünk, elkezdhetünk online más irányba is terjeszkedni. A következő szemesztertől például elindítunk egy videoblogot rövidebb animációs filmekkel, ismeretterjesztő jelleggel.

 

Szeretnénk az egészségnevelésből is kivenni a részünket, mert úgy látjuk, hogy ez egy erősítendő terület. A blog mellett négy-öt perces animációs és rövidfilmeket tervezünk rendszeres megjelenéssel. Most egyelőre ez a két irány, amelyben online terjeszkedni szeretnénk.

 

Hogy kapcsolódhat be az, aki írni szeretne? Ki lehet tagja a szerkesztőségnek?

 

Másfél éve, amikor átvettük a Szinapszist, azokat az embereket hívtam össze az egyetemen, akiket bár nem feltétlenül ismertem, de hallottam, vagy tudtam róluk, hogy írnak, vagy láttam, hogy blogot vezetnek, és azt jól írják. Így indultunk egy kemény maggal. Emellett rendszeresen megkeresnek bennünket hallgatók. Ez gyakran külső megjelenés jelleggel történik, értesítenek bennünket, hogy lenne egy téma, megírhatják-e az újságba. Mi adunk egy lehetőséget, és annak függvényében, hogy az hogyan sikerül, adunk visszajelzést is. Szerencsére olyan kellemetlen helyzetbe még nem kerültünk, hogy egy ilyen anyag gyengére sikerült volna. Volt, akit több ilyen vendégközlés után meghívtam, hogy a következő találkozónkra jöjjön el, ha lenne kedve ezt a csapat állandó tagjaként csinálni. Nemrég kicsit meg is lepődtünk, mert egy már végzett orvos vette fel velünk így a kapcsolatot, örültünk a megkeresésnek, és hogy ő is lát annyi potenciált a Szinapszisban, mint mi. Tehát mindenki számára elérhetőek vagyunk; ha valakinek van korábbi munkája, akkor azt el szoktam kérni referenciaként, de a korábbi tapasztalat megléte egyáltalán nem szigorú feltétel.

 

Melyek azok a területek, amelyekre a legnagyobb hangsúlyt fektetitek?

 

Érdekes és visszatérő téma a szerkesztőségi találkozókon az, hogy nekünk mennyire kell foglalkoznunk aktuálpolitikával. Mivel ez nem főprofilja az újságnak, ahányszor szóba került, mindig abban maradtunk, hogy nekünk politikával egyéni szinten nem szabad foglalkoznunk. Mivel azonban elmenni sem akarunk fontosabb témák mellett, ezért abban maradtunk, hogy úgymond a tankönyv irányából közelítjük meg ezeket a problémákat.

 

A másik terület az egészségügy, amivel sokat foglalkozunk, de nem mondanám, hogy tudományos megközelítésben, hanem inkább elgondolkodás jelleggel, az egészségnevelést például fontosnak tartjuk, és persze figyelünk arra is, hogy milyen események vannak az egyetemen.

 

Fontos területnek tartjuk az irodalmat, történelmet és a kultúra minden más formáját is, pont azért, mert az egyetemi tanulmányinknak nem része.

 

Mennyire tudományos az újság? Bárkinek érdekes lehet, aki a kezébe veszi?

 

A lefektetett alapelveink között volt az is, hogy olyan újságot készítsünk, ami nemcsak egyetemen belül, hanem egyetemen kívül is olvasható. A tapasztalataink azt mutatják, hogy ez meg is valósult. Ahol például egyetem mellett dolgoztam, a kollégák rendszeresen olvasták a Szinapszist, de kaptunk olyan e-mailt is, hogy valaki a metrón talált egyet, és érdeklődött, hol tudna a többi számhoz hozzáférni. Nagyon sok ehhez hasonló visszajelzést kapunk, ami megerősíti, hogy az újság mások számára is olvasható. Ez is egy cél, hiszen nemcsak tudósok, orvosok vannak az egyetemen, hanem gyógyszerészek, ápolók, gyógytornászok és még sokan mások, akik ugyanúgy fontos tagjai ennek a közösségnek.

 

Hogy látod, a lap milyen pluszt ad az ott dolgozó diákoknak?

 

Szoktam Édesanyámmal viccelődni, amikor nehezen mennek a tanulmányi ügyeim, hogy nézze a jó oldalát: mire elvégzem az egyetemet, lesz vagy három-négy szakmám. Na ilyen a Szinapszis. Senkit nem akarok leterhelni, senkit nem bízok meg olyan munkával, amit nem csinál szívesen, amennyit tud a csapat vállalni, annyit vállal, és tulajdonképpen rájuk van bízva az is, hogy milyen területen és mennyit szeretnének fejlődni a Szinapszissal.

 

Én úgy látom, hogy nagyon sok lehetőség van ebben a munkában:; itt az ember megtanulhat fotózni, képszerkeszteni, tördelni és írni: az interjúkészítésektől a tárcákon át a kutatómunkát igénylő cikkeken keresztül bepillantást nyerhetünk sok műfajba. Csapatunk bővült például grafikussal, akitől biztosan lesz mit tanulnunk. Workshop-jelleggel tanulunk egy kis marketinget, operatőrmunkát, filmvágást. Tehát rajtuk múlik, hogy mennyit profitálunk belőle, sok lehetőség van, és ha más nem, az ember önéletrajzában is jól mutat az, hogy szerkesztett egy újságnál.

 

Jelennek meg nem magyar nyelvű cikkek? Ilyen irányba gondolkodtok?

 

Ritka nagyon. Ez is olyan téma, amit szintén többször érintettünk, beszéltünk már szerkesztőségen belül, de mindig arra jutottunk, hogy az újság célközönsége sehogy sem tud a külföldi hallgatók csoportja lenni. Ennek egyrészt terjedelmi okai vannak. Fotópályázattal és eseményfotózással tudjuk a külföldi hallgatókat is bevonni.

 

Főszerkesztőként milyen értéket képviselsz, és mi az, amit elvársz a társaidtól is?

 

Nagyon fontos számunkra az, hogy próbálunk gondolkodtatni. Szeretünk kicsit kényesebb, kellemetlenebb, határfeszegető témákat elővenni. Valahogy nagyon érdekesen megtaláltak minket a szociotémák, és a visszajelzések alapján azt látjuk, hogy ezekre igenis szükség van. Próbáljuk nem homokba dugni a fejünket, nem elmenni olyan témák mellett, amelyek egyébként kellemetlenek, az ember pedig nem akar arra gondolni, hogy igen, ez is egy realitás. Ez az egyik, a határfeszegetés, ezt nagyon fontosnak tartom.

 

Én azt gondolom, hogy ahogy orvosként, ápolóként, bármilyen egészségügyi vonalon dolgozó személyként igenis szükség van arra, hogy az embert is lássuk, ne csak a masinériát, amivel dolgozunk. Ez lenne talán a magva annak, amit próbálunk értékképviselet címszó alatt művelni, ezt a holisztikus látásmódot, hogy kicsit a holisztikus orvoslás irányába lökjük az embereket. Mi egyetemre járunk, magának az egyetemességnek a fogalma az lenne, hogy „mindenre kiterjedő”, ennek ellenére mi inkább azt tapasztaljuk, hogy beszűkülünk, egyfajta elitizmus uralja el sokszor az embert, és éppen ez az elitizmus határol el minket azoktól az emberektől, akik felé nekünk szolgálatot kellene teljesítenünk.

 

Nagyon sokat kell még tanulnunk, de próbálunk minél több irányban, minél több területet érintve tapasztalatot szerezni, és ezt a tapasztalatot átadni írás formájában másoknak. Úgy vagyunk vele, hogy ha csak páran olvassák, már akkor is nyert ügyünk van.

 

Zolnai Dóra

 

A képeket köszönjük a szerkesztőségnek.

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Published: Wed, 20/07/2016 - 19:20


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Need expert help or advice?

Ask us!