Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Bölcs beszélgetések egy képzeletbeli kandalló mellett

Ha kíváncsi vagy, mi zajlik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi kampuszán, és érdekel minden, ami kultúra, akkor vedd kezedbe a Pesti Bölcsész Újságot!

Az újság főszerkesztőjével, Zámbó Gergővel beszélgettem.

 

Mikor jött lére a szerkesztőség?

 

A Pesti Bölcsész Újság nagyjából 10-12 éve létezik, de a szerkesztőség folyamatosan változik. A jelenlegi tavaly szeptemberben alakult meg, miután a BTK Hallgatói Önkormányzata az előző főszerkesztő lemondása után pályázatot hirdetett meg a pozícióra, és ekkor lettem én az új főszerkesztő.

 

Nagyon váratlanul ért, nem számítottam rá. Nyár kellős közepén az egyik szaktársam szólt, hogy keresnek szerkesztőt, és javasolta, hogy írjak rá én egy pályázatot. A leadási határidő aznap éjfél volt. Lehetetlennek tűnt, de szerencsére a leadási határidőt módosították, így elég időnk volt arra, hogy megírjuk a jelentkezést, ami végül elnyerte a HÖK vezetőségének szimpátiáját.

 

Az egyetem előtt sajtótechnikusnak tanultam, így a pályázat tökéletesnek bizonyult számomra!

 

Jelenleg hányan dolgoztok a szerkesztőségben?

 

A szerkesztőség jelenlegi létszáma hét fő. Ők azok, akik minden lapszám létrehozásában közreműködnek és egy-egy konkrét feladatot végeznek. Ilyen például a korrektúrázás, tördelés, olvasószerkesztés, ügyintézés stb.

 

Mivel egy kicsi lap vagyunk, éppen emiatt egy személy több pozíciót is ellát. Az olvasószerkesztő néha megcsinálja a végső szövegellenőrzést is. Én a főszerkesztés mellett a laptervezésért is felelős vagyok. A szerkesztőségi tagokon kívül külsős újságírókat is alkalmazunk egy-egy cikk megírására. Ez olyan tíz-tizennégy főt takar az állandó munkatársakon felül.

 

Hány példányban jelenik meg a lap?

 

Annak ellenére, hogy maga a szerkesztőség ilyen kis létszámmal működik, nagyjából kétezer példány jelenik meg. Ennek a legfőbb oka, hogy a nyomdai megrendelés így a költséghatékonyabb, másfelől a BTK az egyik legnagyobb kar, ahol közel 6000 diák van. Így a lapszámot úgy lőttük be hogy minden harmadik diákra jusson egy.

 

Véleményem szerint a lap exkluzívabb lenne, ha kisebb példányszámban jelenne meg. Ettől függetlenül a lapok mindig elfogynak, szóval lehet, hogy ez a legjobb stratégia.

 

Hogyan működik nálatok az egyetemi újságírás?

 

A szerkesztői munkafolyamat nem sokban különbözik más sajtókiadványok elkészítésétől. Minden lapszámot egy lapindító értekezlettel indítunk, ahol eldöntjük, hogy az adott rovatokba  milyen téma kerüljön be. Miután ezzel végeztünk, ezeket a feladatokat kiadjuk az újságíróknak, majd a cikkek beérkezése és ellenőrzése, átolvasása után kezdődnek a tördelői valamint a nyomdai munkálatok.

Milyen témájú cikkeket, interjúkat készítetek? Van standard irányzat, amit követtek?

 

A Pesti Bölcsész Újságot jelenleg két nagyobb témakörre lehetne bontani, egyetemi közéletre és kultúrára. Az egyetemi közélet takar mindent, ami a diákok tanulmányait, életét közvetlenül érinti. Interjúkat készítünk az egyetemi hallgatói önkormányzat és a bölcsészkar hallgatói önkormányzatának tagjaival. Ezen felül az aktuális tanulmányi híreket, fontosabb tudnivalókat, lehetőségeket is ismertetjük a hallgatókkal.

 

A lap másik felét a szorosabb kulturális témák teszik ki. Nagyon színes a paletta. Bemutatásra kerülnek például a különféle múzeumok. Írtunk például a Szépművészeti bezárásáról egy nagyobb riportot, mivel ez a művészettörténeti hallgatókat nagyon szorosan érintette. Emellett színházakról, előadásokról, konferenciákról, valamint különféle egyéb programokról adunk számot.

 

Amikor mi átvettük az újság szerkesztését, fontosnak tartottuk, hogy mindig bemutassunk a Bölcsészkaron belül egy-egy intézetet. Ez az egyik legnagyobb és legsokszínűbb egyetemi kar az ELTE-n belül. Összesen tizenhat intézete van. Nagyon sokan vannak, akik nem rendelkeznek semmilyen információval más, mellettük működő intézetekről. Éppen ezért minden lapban bemutatunk egyet részletesebben, hogy megismerjék a diákok egymás tanulmányait, életét, munkáját.

 

Kaptok-e visszajelzéseket?

 

Kaptam pár nagyon kedves levelet más karok hallgatóitól, hogy nagyon szeretik a lapot és köszönik a sok érdekes cikket. Ha nincs is sok visszajelzés, de elfogy a lap, akkor nem lehet rossz, amit csinálunk. Ettől függetlenül kritikákat is kaptunk, aminek örülünk, mert tudjuk, mire kell figyelnünk a legközelebb.

 

A tanári kartól főleg pozitív volt a visszajelzés. Az egyik neves oktatónk azt mondta, hogy szerinte a diákok nem olvassák az újságot, csak a tanárok, és egy másik kommunikációelméletet oktató tanár is méltatta a lapot frissessége, jó hangja miatt.

 

Mindezek ellenére én nagyon kritikus vagyok saját magammal szemben. Szerintem az az egészséges hozzáállás bármilyen kreatív munka esetében, ha az ember a munkáját mindig objektíven tudja szemlélni és látja benne a hibákat. Ha visszanézve pár év munkáját még mindig jónak látja az ember, akkor fennáll a veszélye, hogy megállt a fejlődésben, stagnál. Vagy egyszerűen már annyira jó, hogy nincs hova fejlődni. Mi ezt az utóbbit szerintem még közel sem értük el, mindig van hova fejlődni, min változtatni, újítani, javítani.

 

Láttok –e különbséget a megjelenést illetően az online illetve a print publikálás között?

 

Örkény István mondta egyszer egyinterjúban, hogy "Ha változó korban élünk, abban az a jó, hogy legalább nem unalmas".

 

Különbség van, de én inkább azt látom, hogy egyfajta válság figyelhető meg mind az online, mind a nyomtatott sajtóban.  Azt gondolom, az online média jelenlegi problémája, hogy még mindig, mindent azonnal le kíván közölni, és ezt egyszerűbb publikálni is. Ennek eredménye, hogy olyan hatalmas információhalmaz gyűlt fel az interneten, ami már nem csupán átláthatatlan, hanem feldolgozhatatlan is. Egyszerűen nem lehet lépést tartani vele. Ha a kereslet-kínálat piacán túl nagy lesz a kínálat, annak az értéke lecsökken. Az információból online felületeken most túlkínálat van, és még rosszabb, hogy nehéz kiszűrni, mi a minőségi tartalom és mi az, ami nem.

 

Az online sajtó számára az egyik járható út az lenne, ha lelassítana és kisebb időközönként, de akkor minőségi anyagot hozna le, olyat, ami ugyanazt az olvasási élményt hozza vissza, mint amikor egy nyomtatott kiadványra várunk.

 

A nyomtatott sajtónak inkább a könyvtestre, annak tervezésére kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie, mivel ez az egyetlen, ami sajátja az online anyagokkal szemben. Biztos létezik más út is, de én úgy látom, hogy ez jó irány lenne. Szükség lenne mindenképp tudatos tervezésre ezek kapcsán.

 

Felfigyelt-e rátok más sajtóorgánum?

 

Az egyetemi sajtó belső dolog, és őszintén szólva, emiatt kevés az esély arra, hogy nagyobb sajtóorgánumok felfigyeljenek ránk.

 

Kapcsolatban álltok európai lapokkal, szerkesztőséggel?

 

Európai lapokkal, külföldi sajtóorgánumokkal nem állunk kapcsolatban. Más egyetemi sajtó tagjaival szorosabban együtt dolgozunk, vannak közös gyűléseink, tervezeteink, megnézzük egymás munkáját, lapjait, szemléket tartunk, és az egymás közötti kapcsolatokat próbáljuk erősíteni. Ha ez már megfelelő szinten lesz, akkor lenne lehetőségünk nyitni európai és külföldi lapok felé is, ami egy nagyon izgalmas élmény lenne!

 

Kik csatlakozhatnak hozzátok?

 

Lényegében bárki. Az EHÖK (ELTE Hallgatói Önkormányzat) sajtóosztályának új vezetőjének az egyik fő célkitűzése az, hogy minden kari lap egy ugródeszka legyen a nagyobb lapokba, médiába. Ettől függetlenül nálunk is van egy bizonyos minőségi kritérium, de akin érezzük, hogy tehetséges és mindenképpen szeretné csinálni azt, ami érdekli, megadunk minden lehetőséget és szakmai segítséget a számára.

 

 Jelenleg elkezdődött egy nagyobb toborzás összegyetemi szinten is azért, hogy készen álljon a következő generáció arra az esetre, ha a szerkesztőségi tagok befejezték tanulmányaikat és elhagyják az egyetemet.

 

Mi a tapasztalatod, hogy aki az egyetemi szerkesztőségben dolgozik, a diploma megszerzése után ezen a pályán marad, vagy a diplomájának megfelelően helyezkedik el?

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy eltelt annyi idő a vezetésem alatt, hogy megéltem volna, hogy a kezem alól kirepültek volna újságírók vagy munkatársak a nagyvilágba. Egy év nagyon kevés idő ahhoz, hogy megtörténjen egy generációváltás. Ettől függetlenül azok közül, akik jelenleg a lapnál dolgoznak, többeket is ismerek, akik más újságoknál is dolgoznak, cikkeket, kritikákat, verseket jelentetnek meg. Ez egy jó irány és gyakorlat. Viszont még sokat kell fejlődnie a lapnak, hogy olyan mérvű szakmai gyakorlatot adjon, ami felér több éves munkaviszonnyal, ami vetekedne a diploma értékével.

 

Főszerkesztőként milyen értékeket képviselsz, és mi az, amit elvársz a munkatársaidtól?

 

Én azt szeretném, ha a lap minden diák számára olyan lenne, mint a kedvenc egyetemi tanárja, aki mellé le lehet ülni a kandalló mellé egy kedves beszélgetésre, aki fiatalos, humoros, és akiben a végletekig meg lehet bízni. Ez a cél, és ezen dolgozunk itt, a szerkesztőségben mindannyian.

 

Tupi Zsófia

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: sze., 23/09/2015 - 18:13


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!

Kapcsolódó linkek