European Youth Portal
Information and opportunities for young people across Europe.

Kozmaköltők és aki húrjaikat pengeti

Az interaktív, a diákhoz közel álló tanítási módszerek bár népszerűek, a diákok nem szeretnek tanulni saját maguktól, a tanulás tehát csak ritkán okoz élvezetet és sikerélményt. Sulyok Blanka próbálja megváltoztatni ezt a jelenséget.

A kezdetek – zene és vers

 

Blanka 2010-ben kezdett el a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolában irodalmat tanítani. Saját bevallása szerint már akkor bízott benne, hogy ezen kreatív szakma művelői fogékonyak lesznek az önmegvalósítás egy másik formájára is: a költészetre. Reményei olyannyira teljesültek, hogy 2012-ben létrehozta a Kozmaköltészet csoportot a Facebookon, ahol nemcsak az iskola diákjai, de más, az íráshoz vonzódó emberek is közzé tehetik írásaikat.

 

A csoporton belüli párbeszédnek köszönhetően szinte interaktív-workshop jött létre a csoport tagjai között. Az iskolában évente 3 irodalmi kávéházat szerveznek, amelyeken mindenki felolvashatja műveit, és gyakran beköszönt a zene is, mely nagy szerepet kap a fiatal tanárnő óráin is. A rá jellemző fő jelszó a nyitottság és a folyamatos alkalmazkodás a diákság igényeihez, mert az ember csak akkor maradhat „népszerű” a legszigorúbban ítélő kamaszok között, ha naprakész. Tehát az órákon és persze az internetes csoportban is jelen van a zeneszöveg, hiszen ez is az irodalom egyik igen figyelemreméltó formája. Blanka vallja, hogy a rap és a slam ugyanúgy szerepet kaphat egy irodalomórán, ahogy Kölcsey, Petőfi vagy bármely klasszikus, és ha már itt tartunk: a tanárnő sürgeti a reformokat a magyartanításban, hogy ne neki kelljen a megszokásokkal szembe mennie, hanem mások is próbáljanak olyasmit és úgy tanítani, amire és ahogyan igény van.

 

Fiatal felfedezettek, modern költők

 

Bárkay Gergely a Kozma egyik legnagyobb reménysége, aki nagy ambíciókkal indult el a költészet útján, mint tőle megtudtam, nem is olyan régen, még 2015 első hónapjában. Ennek ellenére már most egy komoly versenyen indult: a Nekem nem mindegy pályázatán indult a Szabadság témájában. A közönségdíjra pályázik, és ha valakink megtetszik az írása, ne habozzon rá szavazni, hiszen még egy ideig tart az internetes voksgyűjtés.

 

Gergely nagyapja is költő volt és ő motiválja unokáját. Emellett Csider István Zoltán Smooth és Kemény Zsófi munkássága az, amit etalonnak tart. Elmondása szerint ők azok, akik elég maiak, flegmák, de irodalmi értéket is képviselnek, ami Gergely számára is fontos. Talán ez az igazi módja, hogy megmaradjon a magyar költészetben az igazi érték, ha újítunk ugyan, de nem tagadjuk meg a hagyományokat, és nem csak a hétköznapokra és a trágárságra szorítkozunk, mikor írunk.

Nyelvemlékek leszünk vagy alkalmazkodjunk?

 

És ha már a trágárságnál és a nyelvművelésnél tartunk: Blanka úgy gondolja, nem mesterséges közeget és nyelvet kell teremteni egy irodalomórán, hanem pont az a legfőbb feladata a tanároknak, hogy megtanítsa a diákokat, mi az a néhány szituáció, mikor belefér egy-egy nem túl szép szitok, de tudják, hol a határ. Ahogy mondta: a trágárság mindig az emberiséghez tartozott, hiába is tagadnánk, a helyén kell, hogy kezeljük!

 

Blanka azoknak a táborához tartozik, akik nem féltik a nyelvet, hogy elkorcsosul, elhal, vagy teljesen csak a rövidítésekre szorítkozik az internet és a telefon által. Ebben egyet tudok érteni vele: az emberek formálják a nyelvet, az embereket pedig az élet, a környezet.  Ez azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell a helyzetünkhöz. Ez persze nem jelenti azt, hogy az embernek fel kell adnia irodalmi igényességét vagy beszédstílusát, de aggodalomra semmi ok: ha valaki rövidít vagy angol szavakat használ, az nem a vég, hanem épphogy egy új kezdet.

 

Jelen vannak tehát az itteni irodalomórákon  időnként a  „szabad szájú”, de persze nem öncélúan trágár szövegek is, a slam a maga gazdag szóképeivel,  és majdhogynem minden, ami a fiatalokat érdekli és Blanka úgy ítéli meg, hogy a diákság fejlődését szolgálhatja.

És hogy az órákon kívül miért biztatja a diákokat az írásra a tanárnő, az igazán egyszerű. Nem a jövő költőit akarja kinevelni, hanem mindenkit, aki tehetséget érez magában, arra ösztönöz, mutassa meg azt, amit érez, és valósítsa meg és ossza meg másokkal saját érzelmeit. Gergely és tanára hasonló állásponton voltak: az írás nem pusztán művészet és nem arra hivatott, hogy szép legyen, vagy nagy gondolatokat közöljön, hanem lehet terápia is magának az írónak, önvizsgálat, de egész egyszerűen örömforrás is.

 

Nem csak egy jó megoldás van az irodalom megszerettetésére; remélem, máshol is vannak ilyen – irodalmi vagy más területen tevékenykedő - úttörők. Nekem most ugyan csak a kozmás diákok írásaiból volt szerencsém megismerni néhányat és magát Blankát, aki ezt az egész „lavinát” megindította, de ezúton is kívánok neki és bármely másik kísérletezőnek sok szerencsét és kitartást munkájukhoz. Mit nem adtam volna, ha a gimnazista éveim alatt a kreativitásomért dicsértek volna és nem a puszta teljesítményemért. És megnyugtatom a diákságot, a változás talán már úton van, közelebb, mint azt gondolnánk. Addig  kitartást, hiszen hiába nehéz a tanulás, de hasznos örömforrást jelenthet!

 

Hernádi Anna

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.