Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…"

Ki ne ismerné Radnóti versrészletét, s az érzést, amikor a repülő ablakán kinézve miniatűr autókat, kusza fényeket, szabályos négyszögekre osztott szántóföldeket látunk, és a Balaton sem tűnik nagyobbnak, mint egy pocsolya!?

Bizonyára mindenki, akiből a felhők feletti, súlytalan suhanásnak tűnő repülőutak nem szorongást váltanak ki, eljátszott már legalább egyszer a gondolattal: milyen lenne nap mint nap sok ezer méter magasan röpködni? Milyen lenne pilótaként, vagy légiutas-kísérőként dolgozni?

 

Az ilyesfajta álmodozásokból általában kimarad a – szó szerint – földhözragadtabb légiirányítói szakma, pedig egy minőségi, mindennapos kihívásokkal járó, különleges munkáról beszélünk.

 

Kedves középiskola végén járók, felsőoktatás kapujában toporgók, lássuk hát, mi kell ahhoz, hogy valaki sikerre vigye a fent említett szakmák valamelyikében.

 

Légiutas-kísérő

 

Kezdjük a három közül legegyszerűbben elindítható karrierrel: légy steward vagy stewardess! Az érettségi és a stabil angol nyelvtudás elengedhetetlen hozzá, emellett meglehetősen fontos, hogy szeress emberekkel foglalkozni és légy empatikus. Mindezek birtokában az ember máris jó eséllyel indul az interjún, a neheze azonban ezután következik. A három szakma közül ez az, amelyet könnyebb elkezdeni, mint hosszú távon folytatni.

 

Egy légiutas-kísérő élete kiszámíthatatlan és rendszertelen, mindössze néhány hétre látja előre a beosztását, és gyakran éppen akkor kap szabadnapot, amikor mindenki más (értsd: nem röpködő földi halandó) dolgozik. Ennek persze jó oldala is van, mint például a legnagyobb nyári kánikulában kedd délelőtt övé az egész strand, míg mások az irodáikban izzadnak, és mint a Messiást, úgy várják a hétvégét. Aki nagyobb légitársaságnál dolgozik, valóban lehetőséget nyer nemcsak bejárni, de látni is a világot, hiszen a hosszabb utakról nem azonnal indul vissza a repülőgép személyzete, hanem a következő járatig (általában 1-2 nap) a munkaadó elszállásolja őket ott, ahol éppen leszálltak. Ez az idő pedig remekül kihasználható városnézésre.

 

Ezzel szemben a kisebb, fapados légitársaságok igyekeznek minden műszak lejártával visszajuttatni a legénységet a bázisra, így előfordulhat, hogy valaki egy nap alatt kétszer is megjárja Párizst, mégsem lát többet a repülőtérnél.

 

A rendszertelen életmód éppúgy lehet pozitívum, mint negatívum: aki szereti a változatosságot, a folytonos újdonságokat, légiutas-kísérőnek született! Aki meg tudja szokni ezt a fajta életvitelt, és jól bírja a terhelést (fizikailag és szellemileg is megerőltető munkáról beszélünk ugyanis), imádni fogja a munkáját! A kezdő fizetés pedig bőven meghaladja egy pályakezdő diplomás átlagos keresetét.

 

Aki kedvet és bátorságot érez ahhoz, hogy kipróbálja magát légiutas-kísérőként, első lépésként az interneten fellelhető számos fórumon tájékozódjon, mert légitársaság és légitársaság között nagy különbségek vannak. A fapadosokhoz a legegyszerűbb bejutni, a közel-keleti légitársaságok azonban jóval magasabb fizetéssel kecsegtetnek, ugyanakkor alkalmazottaikra jóval szigorúbb szabályok is vonatkoznak. Külön, előzetes képzésen nem érdemes részt venni, a légitársaságok ugyanis a kiválasztott jelöltek számára biztosítanak tréninget.

 

Pilóta

 

Minden, ami a légiutas-kísérő munkáról elmondható, elmondható a pilótáról is. Ez utóbbi azonban sokkal több áldozattal jár, sokkal több felelősséget, képzést és rengeteg kitartást igényel. Röviden tehát: nehéz elkezdeni és nehéz folytatni is, azonban a repülés szerelmeseinek semmi sem lehet elég drága, így számukra talán megéri.

 

Míg régebben a nagyobb légitársaságok finanszírozták leendő pilótáik képzését, mára ez már nem jellemző, így a hosszú képzési időt önállóan megszervezve, saját forrásból kell megoldani. Magyarországon a Nyíregyházi Főiskola az egyetlen hely, ahol képeznek (mezőgazdasági) pilótákat államilag támogatott képzésben, azonban évente mindössze 4-5 hallgató kezdheti itt meg tanulmányait. A többiek számos repülőiskola és klub közül választhatnak, ahol magánórákat vehetnek, hogy az első  szakszolgálati engedélyüket (Private Pilot Licence) megszerezzék. Ez körülbelül az autók világára lefordítva egy B kategóriás jogosítványnak felel meg, megszerzéséhez pedig nagyjából 2 millió forintos befektetés szükséges. Ne felejtsük el, hogy még csak az első lépcsőnél tartunk, amelyet megannyi követ: a 200 órás repülési gyakorlat eléréséhez hozzávetőleg 20 millió forinttal kiegészített, éveken át tartó töretlen lelkesedés és feltétlen szerelem szükséges. Ekkorra lesz a tanoncból igazi pilóta, aki egy légitársaságnál nagyobb (utasszállító) gépeket is vezethet már. Jogos az elvárás mindezek után, hogy azért mellette is hozzunk fel érveket. Nos, a magas fizetés mindenképpen az, bár néhány sorral feljebb pillantva és egy kicsit matekozva rögtön látható, hogy a befektetés nem térül meg egyhamar. Akit tehát a pénz motivál, ne menjen pilótának.

 

Ki menjen hát?

 

Menjen az, akinek a repülés élete vágya, örök szerelme, aki nem érzi magát teljesnek nélküle. Aki képes miatta nemcsak anyagi, de nem egyszer magánéleti áldozatokat is hozni, hiszen ebben az életformában a repülésnek kell lennie a főszereplőnek. Az érzés, ahogyan a gép a kezeid alatt emelkedik a magasba, mindenért kárpótol majd – legalábbis ezt mondják azok, akik évek után is hűségesek és vakon szerelmesek.

 

Légiirányító

 

Ideális munka mindazoknak, akik inkább földközelből csodálnák a repülés szépségét, és segítenék a fentebb említettek munkáját. Kifejezetten magas stressztűrés szükséges hozzá, valamint hosszú ideig fenntartott magas szintű koncentrációra való képesség. Kiemelkedő fontosságú a precizitás, és jól jönnek a matematikai-logikai készségek is, mert nagyon sokat kell fejben számolni annak ellenére is, hogy minden gépesített. Hatalmas felelősség nyugszik a légiirányítók vállán, a legapróbb hiba akár több száz ember életébe kerülhet. Mondjuk úgy, hogy itt hibázni nem lehet.

 

Aki megfelel mindezen magas elvárásoknak, és érdeklődik is a munka iránt, hazánkban a Hungarocontrol másfél éves képzésén vehet részt. Nem indul minden évben a szakképzés, és mindössze 10-12 fő vehet részt benne, azonban térítésmentes, és elvégeztével majdnem biztos az azonnali munkába állás is. 5-6 fordulós felvételin kell sikeresen végigjutni mindehhez.

 

Mivel a légiirányítók nagy stressznek vannak kitéve, a munkáltató remek munkakörülményekkel és igen magas fizetéssel honorálja áldozatos munkájukat. Munkarendjük is sajátos: nappali és éjszakás műszakokban dolgoznak, s közben elég idejük jut a pihenésre is. Például 12 óra munka után 24 óra szünet, majd újabb 12 óra munka következik. Ezt követően 72 óra, azaz 3 pihenőnap biztosított. Természetesen a 12 órás műszak sem 12 aktívan végigdolgozott órát jelent. A pihenőidő hasznos eltöltésére konditerem, pihenőszoba, és megannyi hasznos kikapcsolódási lehetőség biztosított számukra, hiszen az aktív 90 percekben maximálisan koncentráltnak kell lenniük, és nem hibázhatnak. Felelősségteljes, megterhelő, kihívásokkal teli, értékes és magas életszínvonalat biztosító munkáról van szó tehát.

 

Remélve, hogy e sorok sokaknak meghozzák a kedvét a repülőiparban való elhelyezkedéshez, kívánok sok sikert a jelentkezésekhez!

 

Végül, de nem utolsó sorban köszönöm Gátfalvi Zsolt pilótának (és egyben ex-légiutas-kísérőnek), hogy megosztotta velem „légből kapott” tapasztalatait, valamint köszönet a fotókért is!

 

Drubina Kamilla

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: sze., 21/01/2015 - 14:15


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!