Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Túl a szivárványon

Köztudott, hogy szivárványon túl sem tömérdek aranyat, sem pedig Smaragdvárost nem leljük.Hogy mégis mi állhat a csodálatos égi jelenségek hátterében, az az alább interjúból kiderül.

Szivárvány, haló-jelenségek és délibáb - ezeket a nagyon misztikusan hangzó, sokszor mesés történetekben felbukkanó jelenségeket gyűjtőnéven légköroptikai jelenségeknek nevezzük. Létezésüket máig is valami ősi varázslat övezi, pedig magyarázatuk legtöbbször igen egyszerű. Egyesek hobbiként,  mások életük céljaként tűzték ki ezeknek a csodálatos jelenségeknek a vizsgálatát. A témával kapcsolatban Goda Zoltánt, a legkoroptika.hu szerkesztőjét és Kálmánczhelyi- Farkas Alexandrát, az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájának doktoranduszát faggattam.

 

Mi is pontosan a légköroptika?

 

Zoltán: A légköroptika voltaképpen a meteorológia egyik ága, amely az időjárásban előforduló, alapvetően optikai jelenségek tudományával foglalkozik. A legismertebb ilyen jelenség a szivárvány, de ide sorolható sok más jelenség is. Ha a legkoroptika.hu weboldal elkészül, akkor több mint 70 jelenség részletes, fotókkal és ábrákkal kiegészített leírása lesz majd olvasható.

 

Mik azok a legfőbb tényezők, amelyek befolyásolják a jelenségek létrejöttét?

Z: A légköroptikai jelenségek nagyon sokfélék , és a különböző jelenségek megjelenéséhez eltérő időjárási körülmények szükségesek. Ezek egy részével az év bármely napján találkozhatunk, de akad sok, kifejezetten szezonális jelenség is. Egy szivárvány megjelenéséhez csak egy zápor, napsütés és alacsony napállás szükséges, így e jelenségre egész évben számíthatunk. A világító felhők derült, nyári estéken fordulnak elő, haló-jelenségeket főleg ősszel és tavasszal érdemes figyelni. A gyémántpor jelenség kialakulásához kemény fagy és ragyogó napsütés szükséges.

 

Miért érdemes komolyabban foglalkoznunk a témával, ezen jelenségek vizsgálatával ? Lehet-e előre jeleznibizonyos meteorológiai változásokat?

 

Z: Akad néhány jelenség, amely az emberi tevékenység következtében jelent meg vagy vált gyakoribbá. A mintegy 90 km magasságban megjelenő világító felhők gyakrabban jelennek meg, egy-egy rakéta vagy űrsikló felbocsátása után. Ez annak köszönhető, hogy az elégő üzemanyag után maradó víz kristályokat képez az egyébként nagyon száraz légrétegben. A kizárólag sarkkörök közelében előforduló gyöngyházfényű felhők gyakorisága is összefüggést mutat az emberi tevékenységgel. A legtöbb légköroptikai jelenség azonban régen is ugyanolyan gyakran fordult elő, mint manapság. A légkör különböző rétegei közötti összefüggések és azok időbeli változásának kutatása ma is jelentős feladat. Az alig néhány évtizede felfedezett vörös lidércek és magaslégköri villámok a tudomány egy egészen új fejezetét nyitották meg a légkör dinamikájának megértésében.

 

Alexandra: Egyelőre túl sok misztikum fonja körbe ezt a területet, holott a fizikai háttere egyszerűen megérthető. Fontos megemlíteni azt is, hogy az éjszakai világító felhők megjelenésének és terjedésének például köze lehet az emberi tevékenységhez, valamint a színpompás poláros sztratoszférikus felhők összefüggésben állnak az ózonréteg csökkenésével. A jelenségek mélyebb kutatása fontos globális folyamatokba is engedhet betekintést. A világító felhőket egyébként külön űrszonda is kutatja (AIM), ami szintén utal arra, hogy milyen fontos is megérteni a magaslégkörben bekövetkező változásokat.

 

Mikor és miért kezdett titeket foglalkoztatni ez a téma?

 

A: Tíz éve a Polaris Csillagvizsgálóban mutatott nekem Kereszturi Ákos egy antarktiszi haló-jelenségről készült fotót, amin teljesen elámultam. Bár nagyon tetszett, úgy éreztem, ilyen nem létezik, csak átverés, valaki odarakta a képre azokat a színes íveket. Aztán 1-2 hónap múlva felhúztam a redőnyöm kora reggel, és én is megláttam az antarktiszi jelenség egy icipici elenyésző töredékét. Akkor átfutott rajtam, hogy ha nyitott szemmel járnánk, valószínűleg hazánkból is megfigyelhetnénk ilyen szépségeket. Ezután minden információt meg akartam tudni ezekről, és elkezdtem a jelenségek utáni „vadászatot”. Földtudományi szakos hallgatóként még inkább azt éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Mindig is szerettem írni, főleg a tudományos ismeretterjesztés érdekel, így összeszedtem a kevés elérhető adatot, angol nyelvű könyvek után kutattam, és elkezdtem magyar nyelvű segédleteket írni magamnak és azon keveseknek, akik nyitottak a természet szépségei felé. Miután az első ilyen haló-jelenségekről készült munkám az ELTE Meteorológia Tudományos Diákköri Konferencián nagy sikert aratott, úgy éreztem, van értelme még mélyebben foglalkozni vele.

 

Z: Egyrészt hobbi, másrészt, amikor elkezdtem vele foglalkozni, akkor ez még nem nagyon érdekelt senkit. Lehettünk az országban egy fél tucatnyian, akik komolyabban érdeklődtek a légköroptika iránt. Magyar nyelvű anyag szinte egyáltalán nem volt fellelhető a témában, hát elkezdünk mi fordítani, publikálni, ismeretterjesztő anyagokat írni és persze megfigyelni, fotózni.

Alexandra, mesélj egy kicsit a doktoridról, a légköroptikán belül milyen kérdések foglalkoztatnak leginkább?

 

Az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájában vagyok doktorandusz. Kutatási témám két részre osztható: egyrészt igyekszem a különböző légköroptikai jelenségek polarizációs mintázatát kimérni, amit még más nem tett meg. Ez nem könnyű feladat, mert sok esetben egy jelenségre akár éveket kell várni. De ezzel eddig ismeretlen információkhoz is hozzájuthatunk. De hogy mért is lehet érdekes ez, azt a következő példa mutatja: Az erdőtüzek kapcsán kialakult füstös, fakó égbolt esetén olyannyira megváltozik az égbolt polarizációs mintázata, hogy az az alapján tájékozódó állatok (pl. a méhek) eltévednek és elpusztulhatnak. A Környezetoptika Laborban kifejlesztett digitális képalkotó polariméterrel lehetett megválaszolni azt a kérdést is, hogy miért pusztultak el tömegével a méhek a teljes napfogyatkozás totalitása alatt. E mögött szintén az égbolt mintázatának drasztikus megváltozása áll. Ilyen érdekes helyzeteket keresek én is.

 

A doktori kutatásaimban emellett a poláros fényszennyezéssel foglalkozom az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének Vizuális Ökológia Csoportjában. A hagyományos fényszennyezés ismertebb fogalom, ezalatt azt értjük, hogy az éjszaka világító lámpák egyrészt zavarják a csillagos égbolt látványát, másrészt rengeteg rovart vonzanak magukhoz.

 

Mennyire nehéz összeszedni az anyagokat a doktoridhoz?

 

A: A szakirodalmi adatok elérhetőek, hiszen főként a Környezetoptika Labor korábbi eredményeire támaszkodom. Kutatásaim egyébként alapvetően terepi mérésekre hagyatkoznak. Ahogy már említettem, egyes jelenségekre éveket kell várni, így kiszámíthatatlan, mikor tudom ezeket a méréseket  elvégezni. A poláros fényszennyezéssel kapcsolatos kísérletek szintén függnek az adott fajok rajzási időpontjától és hosszától, így mindent előre meg kell tervezni. Az adatok feldolgozása és publikálása is mindig tartogat kihívásokat.

 

Serestyén Sára

 

 

A cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook-oldalán kommentelheted.

Közzétéve: p., 24/10/2014 - 14:59


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!

Kapcsolódó linkek