Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Hogyan „lesznek” a jólnevelt gyerekek?

Ezt a kérdést tettem fel magamnak, amikor a múltkor félig rámesett egy ötéves, ahogy épp a rezignáltan sóhajtozó édesanyját akarta hangos üvöltéssel meggnyőzni az igazáról. Egyiküket sem hibáztattam, mert mindkettejükkel tudtam azonosulni.

Szigorúan, de lazán

 

A választ keresve először a franciák háza tájára látogattam, Pamela Duckerman könyve nyomán, aki amerikaiként csodálkozva figyelte, milyen jól viselkednek és szépen esznek a francia gyerekek egy étteremben, míg ő épp a saját csemetéjét hajkurássza. Könyvében (melynek címe Nem harap a spenót. Gyereknevelés francia módra) olyan témákkal foglalkozik, amelyek kisebb gyerekekkel kapcsolatban merülnek fel, ám helyes kezelésük hosszútávon is befolyásolja a család életét.

 

A francia metódus, jobban mondva szemlélet lényege az írónő szerint abban áll, hogy az anyák keretet akarnak nyújtani a gyermeküknek, amelyet ugyan nem hághatnak át, ám azon belül mégis szabadon fedezhetik fel a környezetüket. A keretet olyan dolgok jelentik, mint például a lefekvési idő vagy a zöldségek megevése. Persze nem puszta erővel kívánják ezeket elérni.

 

A francia kormány ajánlása szerint fontos az ételről beszélgetni, annál többet is, hogy ízlik-e vagy nem, és így a szerző a gyerek stresszelése helyett inkább közös felfedezésként, kóstolásként állítja be az étkezéseket. Mindemellett az étkezések időpontjainak betartása és a nassolás mellőzése szintén a keret részét képezik.

 

Ennél nehezebb dobás a könyv által szintén tárgyalt tekintély felépítése. Ezt a francia szülők két dologgal érik el. Az első az lenne, hogy hangsúlyozzák, hogy ők döntenek. Ismerős lehet a már-már szállóigévé váló „C’est moi qui décide!”, vagyis „Én döntök!”. Ez önmagában még csak üres szólam lenne, de Françoise Dolto pszichoanalitikus nyomán hisznek abban, hogy a gyermek racionális lény, ezért udvariasan szólnak a gyermekükhöz, gyakran használva a „légy szíves” formulát, amit bizonyára így a legegyszerűbb megtanítani.

 

Fejben erősen

 

Ez után arra jutottam, hogy bár logikus és ígéretes a francia gyakorlat, mégis kell lennie más hatékony módszereknek más nemzetek életében is. Így ráadásul még teljesebb képet kaphatunk a helyzetről. Amy Morin pszichoterapeuta 13 dolog, amit mentálisan erős szülők nem csinálnak című könyvében kerestem azokat a gondolatokat, amelyek összecsengenek a Pamela Duckerman által megfogalmazottakkal.

 

A könyv középpontjában, ahogy a címből is kiderül, a tudatosság áll. A fenti kerethez hasonló gondolat itt is megjelenik. A fejben erős, tudatos szülők nem féltik a csalódástól a gyermeküket, ha nem megy valami, nem állítják be áldozatnak, hanem arra bátorítják, hogy tanuljon belőle, és tegyen meg minden tőle telhetőt. Átengednek nekik bizonyos döntéseket és felelősséget, de a hierarchiát azért fenntartják. Nem veszítik szem elől az értékeiket a mindennapi rohanásban, hanem meggyőződnek arról, hogy az, amiben hisznek, visszatükröződik a nevelésben, amit nyújtanak. Szerintem határozottan hallható a két szerző gondolatai között az összecsengés. Legjobban talán a Time cikke foglalja össze, ami arra buzdít, hogy ne helikopter-, hanem hélium szülők legyünk. A metafora magáért beszél. Nem a szülőnek kell a csemetéjét a magasba rángatni, hanem a lehetőséget, és igen, a keretet megadni arra, hogy az repülhessen.

 

Kőszegi Anna

 

Képek: Pexels.com

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Közzétéve: szo., 28/10/2017 - 18:50


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!

Kapcsolódó linkek