Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Mit mesél a világról egy könyvtár? Mit mond egy fotó egy könyvtárról?

A világ megismerhető térképek, utazások által, de ma már a könyvtárak is átveszik ezt a megismertető szerepet. Most kiállítás nyílt a világ könyvtárairól készült fotókból egy pesti könyvtárban. Az alkotóval, Földi Tamással beszélgettünk.

Utazásaim során, egy-egy város vagy település meglátogatásakor két épület megtekintését sosem hagyom ki, az egyik a helyi templom, a másik a könyvtár. Két olyan közösségi hely, ahova bárki betérhet egy kicsit megnyugodni, megpihenni, újratervezni, végiggondolni utazása eddigi élményeit, s tervezni a következő állomásokat. A könyvtár az a biztonságos hely, ahol háborítatlanul bámulhatod, figyelheted meg a helyieket az olvasóközönséget.

 

Több könyvtárba is sikerült ellátogatnom Angliában és Hollandiában is, és azt tapasztaltam, hogy a könyvtárak funkciója mára megváltozott. Kiállítások, infopark, közösségi terek és alkotó műhelyek kapnak helyet az intézményekben. A könyvtár egy olyan tudástranszfer lett, amely már nem csak a klasszikus formában adja át az ismereteket. A könyvtárak világa lenyűgöző és magával ragad, és kiderült, hogy nem vagyok egyedül. Földi Tamás is hasonlóan érez, ő azonban fotók formájában meg is örökíti élményeit a világ könyvtárairól.

 

Szeretek utazni.  Amikor meglátogatok egy országot, várost, igyekszem a helyi könyvtárakat is felkeresni, körbenézni, tapasztalatokat gyűjteni, ötleteket meríteni. Amikor Angliában – és főleg Oxfordban – éltem, számos intézményt sikerült meglátogatnom, olyanokat is, melyek nem feltétlenül ismertek a nagyközönség számára - írja Földi Tamás, aki Zupán Veronika és Kónya Balázsné segítségével egy október 27-ig megtekinthető fotókiállítást szervezett az Országos Idegennyelvű Könyvtárban az általa készített fotókból, melyeken megörökítette a világ könyvtárait.

 

Földi Tamás a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán diplomázott könyvtár-magyar szakon 2000-ben. Dolgozott az ELTE Angol-Amerikai Intézet Könyvtárában, majd évekig az Egyesült Királyságban, Anglia különböző részein élt. 2007-2009 között az Oxfordi Egyetem Bodleian Jogi Könyvtárában dolgozott. Hazatérése után nyolc évig az Országos Idegennyelvű Könyvtár tájékoztató könyvtárosa, 2017. szeptember 1-je óta a Közép-európai Egyetem Könyvtárának munkatársa. Az alábbiakban egy vele készített interjút olvashattok.

 

Miért választottad a könyvtár-magyar szakot a főiskolán?



Egy mezőgazdasági középiskola elvégzése után azt éreztem, nem ez az én irányom, sokkal inkább a humán tudományterületek és a tanítás vonzott. Ezért is jelentkeztem Szombathelyre, magyar nyelv- és irodalom szakra. A magyar szak mellé kellett egy másik szak is, de nem igazán tudtam, mi lenne a legjobb. Mivel könyvtár szakra nem kellett külön felvételizni, elég volt a hozott pontok beszámítása,  erre esett a választásom. Ezt később egyáltalán nem bántam meg. Sőt, később úgy alakult, hogy ezen a vonalon kezdtem el dolgozni, és bár megszakításokkal, de eddig már több mint 12 évet dolgoztam különböző könyvtárakban.

 

Milyen gyermekkori élményeid voltak, amik meghatározták a könyvtár-szeretetedet?



Gyerekként, általános iskolásként leginkább a helyi, tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtár hangulata és könyvtárosai voltak rám hatással. Bár a könyvtár nem volt nagy, de sok érdekes könyv, dokumentum volt a gyűjteményében, az ott dolgozók pedig hivatásuknak tekintették a könyvtárosságot. Rengeteg programot, vetélkedőt szerveztek, és ezen kívül is egy nagyon jó, barátságos és nyitott légkört teremtettek az intézményben. Ide később a fősikolai gyakorlatok során is többször visszatértem.

 

Hogy kerültél az Egyesült Királyságba?



Miután elvégeztem a fősikolát és letöltöttem a katonáság helyett választott polgári szolgálatomat, úgy gondoltam, igazán jól meg kellene tanulni angolul. Ehhez logikusnak tűnt, hogy egy anyanyelvi országba menjek, így jött Anglia a képbe.

 

Az úgynevezett kultúrsokk Téged is elért? Hogy élted meg?



Angliában az első évben au-pair voltam egy Londonhoz közel élő családnál, akik sokat segítettek a beilleszekedésben. Igazán nagy kultursokkot nem éltem át. Az Egyesült Királyság egy nyitott és befogadó ország, és ha te is kellő nyitottsággal közelítesz, akkor nagyon jól tudod érezni ott magad. Persze vannak különbségek, különcségek, de ezek nagy részét elég gyorsan meg lehet tanulni, meg lehet szokni. Én például itt kaptam rá a tejes teára, melyet a mai  napig szívesen fogyasztok.

 

Mesélnél nekünk az oxfordi élményeidről?



Oxfordba már több éves angol élettapasztalattal érkeztem, viszonylag jó nyelvtudással, és azzal a vággyal, hogy újra könyvtárban dolgozhassam. Szerencsém volt, az egyetem honlapján láttam egy könyvtárosi állást, melyet megpályáztam, és a felvételi beszélgetés után engem választottak. Nagyon élveztem azt a közel 3 évet, amelyet Oxfordban töltöttem.  Ez egy 150 ezer lakosú város, ahol a világ egyik legjobb egyeteme és több mint 100 könyvtár található. Dolgozóként szabad bejárásom volt az egyetem legtöbb könyvtárába, és ezt ki is használtam, nagyon sok intézményt látogattam meg ez idő alatt.



Mi a különbség egy magyar és egy angol könyvtár között?



Az egyik legnagyobb különbség a finanszírozás mértéke. Bár a könyvtárak költségvetése az utóbbi időszakban az Egyesült Királyágban is csökkent, de a magyar könyvtárakhoz viszonyítva így is sokkal több forrás áll a könyvtárak fejlesztésére, az állomány bővítésére, modernizációra. Ez Oxfordban még inkább így van, hiszen az Egyetemnek nagyon komoly bevételei vannak, és sokat is költ azért, hogy a világban betöltött pozícióját megőrizze.

 

Milyen hazatérni?



Jó érzés. Angliában is jól éreztem magam, nem azért jöttem haza, mert muszáj volt, de szerencsére itthon is megtaláltam azokat a lehetőségeket, amelyek motiválnak, és segítenek, hogy jól érezzem magam  a szakmámban és a szabadidőmben is. Szeretem Budapest sokszínűségét, nyüzsgését és azt a számtalan kulturális és egyéb lehetőséget, amelyet kínál.

 

Melyik a kedvenc könyvtárad? Miért?



Nincs egy kedvenc könyvtáram, több könyvtárat is nagyon szeretek. Nagyon szeretem a holland könyvtárakat, például Rotterdam, Hága, Utrecht könyvtárait. Modernek, jó hangulatúak, funkcionálisak, nagyon nyitottak és barátságosak. A belépéshez egyáltalán nem kell regisztrálni, hátizsákkal az utcáról bárki betérhet. A földszinten a folyóiratok mellett már ott a kávézó, ahol italt is rendelhünk, a felsőbb emeleteken modern eszközökön olvashat, böngészhet az ember, a legfelsőbb szinteken pedig az is megtalálja a helyét, aki csendesebb körülményekre vágyik, zenét hallgatni, kutatni szeretne. Ilyen felszereltségű és színvonalú helyek kellenének Magyarországra is.

 

A kiálltítást 2017. október 27-éig lehet meglátogatni.

 

Holczer Mónika

 

Képek: Földi Tamás fotói

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Közzétéve: k., 10/10/2017 - 17:52


Tweet Button: 

New!


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!