Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Bizonytalan vagy, megijedtél a jövőtől? Ez bizony kapunyitási pánik!

Kapunyitási krízis, válság, pánik… Negatív szavak, amik megijesztenek, félelemmel töltenek el minket, és természetesen szeretnénk az ilyen helyzeteket elkerülni. De valóban tartanunk kell ettől a folyamattól?

Kapunyitási válság mint új jelenség

 

A felnőttkor küszöbén sok huszonéves megkérdőjelezi önmagát, korábban hozott döntéseit és az életét. Ha te is közéjük tartozol, tudd, hogy nem vagy vele egyedül! Ezt hívják kapunyitási krízisnek, ami egy viszonylag friss jelenségnek számít. De vajon miért pont most jelent meg és érint egyre több fiatalt?

 

Kuna Várhelyi Gábor pszichológus szerint a válasz az egyre nagyobb mértékű szabadságban keresendő: számtalan lehetőség vár ránk, szinte bárhogy dönthetünk a karrierünkről, oda utazhatunk és költözhetünk, ahová csak szeretnénk, és így tovább.

 

De mi a gond ezzel? Alapvetően nagyszerű, hogy mi alakíthatjuk a saját életünket, de minél több a lehetőség és a döntéshelyzet, annál ijesztőbb ez a folyamat, hiszen minden alkalommal megkérdőjelezhetjük önmagunkat, és felmerülhet bennünk, hogy „mi lett volna, ha...” Ráadásul a minket körülvevő világ is egyre gyorsabban változik, amivel olykor nehéz lépést tartani és alkalmazkodni az újabb és újabb elvárásokhoz, éppen ezért gyakran érezzük azt, hogy le vagyunk maradva, nem vagyunk elég jók.

 

A kapunyitási krízis folyamatát négy egymástól elkülönülő szakaszra oszthatjuk fel. Ezeket fogjuk most részletesen megvizsgálni, és végigkövetni, hogyan fejlődik a személyiségünk az úgynevezett válság során.

 

Valami nincs rendben!

 

Az első szakasz az elégedetlenség és bezártság érzése. Ekkor még nem feltétlenül szeretnénk, vagy nem tudunk változtatni elégedetlenségünk tárgyán, legyen az akár karrier, párkapcsolat, szülőkhöz való viszony vagy egy barátság, de egyre több kérdés és kétely merül fel bennünk. Gyakran érezzük azt, hogy csak sodródunk az árral, belefásulunk a mindennapok körforgásába, és elveszítjük a lelkesedésünket, az elhivatottságunkat. A megoldást nem kizárólag az addigi életünk felrúgása jelentheti, hiszen lehet, hogy pont akkor oldódik fel a bennünk lévő feszültség, ha megerősítjük az addigi döntéseinket, és rájövünk, hogy jó úton haladunk a céljaink felé.

 

Ha nem így történik, akkor érünk el a második szakaszba: tudatosítjuk magunkban, hogy változtatni akarunk. Ekkor jellemző a fokozódó stressz, a félelem, sőt olykor a szorongás érzete, ami természetes, hiszen az addigi biztonságot feladva készülünk belevetni magunkat az ismeretlenbe. Sok fiatal ilyenkor „időt kér”, azaz egy környezetváltással kiszakad kicsit a saját életéből, hogy a döntéseket ne azonnal kelljen meghoznia. Ez az időkérés lehet például egy lakóhelyváltás, egy több hónapos utazás, egy külföldi tanulmányút, vagy éppen ellenkezőleg, a tanulmányok időszakos szüneteltetése.

 

Egy új élet kezdete

Ezt követi a harmadik szakasz, azaz a tudatos és konkrét cselekvés, a változtatás. Ez az időszak a legbizonytalanabb, hiszen gyakorlatilag két állapot, két „élet” között lebegünk: a régiből már kiléptünk, de az újba még nem érkeztünk meg. Az érzéseink ilyenkor igencsak kettősek: a félelem mellett egyfajta nyugalom és felszabadultság is megjelenik bennünk, hiszen volt elég bátorságunk, hogy változtassunk, és most már jó úton haladunk.

 

Végül – ha sikerrel vettük az előző három szakasz akadályait ‒ következik a krízist lezáró negyedik szakasz, az én újraépítése. Új kapcsolatok, új hobbik, új célok, új szokások! Az egész folyamat során egyre mélyebb önismeretre tehetünk szert, így egyre tudatosabban építhetjük fel az életünket is. A bennünk lévő érzések és a tetteink összhangba kerülnek, visszanyerjük a motiváltságot és az elhivatottságot.

 

Persze ez nem jelenti azt, hogy innentől kezdve már csak határozottan, kérdések és elbizonytalanodás nélkül fogunk előre menetelni. Épp ellenkezőleg, természetes, sőt hasznos, ha időről időre lelassítunk, elbizonytalanodunk és felülvizsgáljuk a döntéseinket, hiszen ezzel is fejlődünk. Néhány krízis-vagy pánikhelyzet tehát kifejezetten hasznos lehet olykor: ekkor megvizsgálhatjuk, hogy biztos a saját utunkat járjuk, és elérhetjük, hogy ne vesszünk el a környezetünk által támasztott elvárások és kötelességek sűrűjében.

 

Paulik Noémi

 

Képek: greekfood-tamystika, sasint és rawpixel Pixabay-oldala

 

Ezt a cikket az Európai Ifjúsági Portál Facebook oldalán kommentelheted!

Közzétéve: sze., 20/09/2017 - 16:42


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!