Európai Ifjúsági Portál
Információk és lehetőségek az Európában élő fiatalok számára.

Egy órányi vaksötét, mely felnyitja a szemed

Gondoltál már arra, milyen lehet teljes sötétségben élni? Képes lennél felszállni a buszra, vagy fizetni anélkül, hogy bármit is látnál? A Láthatatlan Kiállítás különleges módon nyújt betekintést a látássérültek mindennapjaiba.

Néhány hónappal ezelőtt két jegyet kaptam a testvéremtől ajándékba. Belépők voltak egy különleges eseményre, a Láthatatlan Kiállításra. Fogalmam sem volt, mire számítsak, csak annyit tudtam, a kiállítás valahogy a vakok és gyengénlátók életéhez kapcsolódik.

 

Amikor megérkeznünk, várakoznunk kellett egy darabig, mely talán nem is volt véletlen. Elkezdtünk ugyanis játszani a teremben fellelhető, számunkra ismeretlen játékokkal. Találtunk a gyermekek logikájának fejlesztésére szolgáló eszközöket, valamint tárgyakat, melyeket a látássérültek minden nap használnak. Fel is tettük a szemellenzőt, és megpróbáltunk fehér bot segítségével végigbotorkálni a helyben felállított kis labirintuson. Ez volt a nap első kihívása. A tényleges „idegenvezetést” egy kedves hölgy a Braille írás magyarázatával kezdte, majd a gyorstalpaló után megpróbálkozhattunk nevünk leírásával és egy kis vakon olvasással is.

 

Séta a sötétben

 

Amikor végre beléphettünk a kiállítás fő területére, hirtelen minden elsötétült. Vártam, hogy a szemem hozzászokjon a sötéthez, mindhiába. Szerencsére vezetőnk folyamatosan előrevetítette, hol mire számítsunk. Különböző termeken sétáltunk keresztül, melyeket teljesen különbözően rendeztek be. Az első szoba egy kis lakás volt, nappalival, konyhával, fürdőszobával. A második utcára hasonlított, biciklikkel és szokásos városi zajokkal. Ezután átsétáltunk egy madárcsicsergéstől hangos “erdőn”, majd egy szobrokkal teli “múzeumon”, végül egy “bárban” pihentük ki a túra fáradalmait. Számos kihívással kellett szembenéznünk az út során. Fogalmam sem volt például arról, hogy a szobor, amit tapogatok, egy Buddha vagy éppen a Dávid szobor kicsinyített mása. Az is időbe telt, mire a sötétben kikerestem 250 forintot a bárban rendelt rágcsálnivalóért. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan látássérült vezetőnk mindig pontosan tudta, éppen hol tartózkodom a teremben, könnyedén felismert hangom és illatom alapján – én legalábbis erre tippelek. Be kell vallanom, hogy a kiállítás igazán lenyűgöző élmény volt.

 

Egyedülálló interaktív kirándulás egy láthatatlan világba

 

A kiállítást érintés, érzés és észlelés segítségével jártuk végig. Bíznunk kellett egy idegen vezetésében ugyanúgy, ahogy a látássérültek is megbíznak az ismeretlenekben, akik felajánlják segítségüket a hétköznapokban, például az úttesten való átkeléskor. A rendezvény közelebb hozza a két világot egymáshoz, és pozitív élmények segítségével tanít meg arra, hogyan segítsünk és hogyan értsük meg a vakokat. A kiállítás egyébként Láthatatlan Vacsorát, Láthatatlan Borkóstolót és Láthatatlan Masszázst is kínál a vaksötétben.

 

Idegenvezetőnk elmesélte, hogy a legtöbb emberben megvan a segítőkészség, azonban általában nem tudják, hogyan kezeljék látássérült embertársaikat. Példákat is említett arra, hogyan kezdeményezzünk beszélhetést velük és hogyan ajánljuk fel segítségünket hatékonyan.

 

A Láthatatlan Kiállításon elsőre minden egy vicces játéknak tűnt. A sötétben tapogatózni, kicsit félni, elveszni a szobákban, egy új írás-olvasás technikát tanulni, érezni az illatokat és érintéssel kommunikálni. Mindez csak játék volt számunkra, de ez a látássérült emberek valósága. Azonban mindazok kedvessége, humora és mosolya, akikkel a kiállításon találkoztunk, gyorsan elfeledtette velünk szomorúságunk és megmutatta, mi az, ami igazán számít.

 

Soós Alexandra

Közzétéve: p., 04/07/2014 - 22:32


Tweet Button: 

Kapcsolódó linkek


Info for young people in the western balkans

Szakértői segítségre vagy tanácsra van szükséged?

Fordulj hozzánk!